A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Kőzet a pohárban

Ízek, színek, illatok Mádról

2015-06-05 | Szabó Edit


Kőzet a pohárban

A nagy tokaji kóstoló, a Tokaj Grand egyik legizgalmasabb mesterkurzusán szokatlan kirándulásra hívta a hallgatóságot Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus. A virtuális barangolás során megismerhettük a Tokaji borvidék egyik leggazdagabb területének, Mád dűlőinek titokzatos világát, mégpedig az ott születő borok aromavilágán keresztül. Vagyis kóstoltunk, kóstoltunk és kóstoltunk…


A mesterkurzus tizenegy bora a Mádi Kör Eredetvédelmi Egyesület kiváló borászainak keze munkáját dicséri. Az egyesület tagjai rendkívül szigorú, maguk alkotta szabályok szerint dolgoznak, és Mád község természetvédelmi értékeinek megőrzése, a táj védelme mellett tettek hitet. Céljuk, hogy a mádi bor önálló entitásként találja meg helyét a hazai és a nemzetközi piacon, megalapozva ezzel a község felemelkedését, az ott élő emberek jövőjét.

 

„A mádi terület kiemelten izgalmas a Tokaji borvidéken. A borok változatossága, gazdagsága, komplexitása rendkívül meggyőző” – kezdte az ismertetést Mészáros Gabriella, majd hozzátette, hogy nem elég egyszer megismerkednünk ezekkel a borokkal, a felfedezést évről évre újra kell kezdenünk, hiszen minden dűlő minden évben más és más.

 

Mádon a szabályt erősítő kivételekkel Dunát, vagyis inkább Bodrogot lehet rekeszteni, de hát mi lehet a borászatban ennél izgalmasabb? Végül mindig a fogyasztó nyer, hiszen erről a borvidéki léptékben mérve parányi területről annyi egyedi bor kerülhet az asztalára, amennyit elképzelni sem bír. Az út azonban hosszú és küzdelmes lesz. A dűlők többségének sajátos karakterével még csak most kezdenek ismerkedni a gazdák.

 

Andezit, zeolit, dácit, riolittufa, csak úgy röpködnek a kőzetnevek, felsorolni is nehéz lenne, mennyi ásvánnyal találkozik a szőlő gyökere, míg leér a legmélyebb rétegekbe. S amivel találkozik, azt magába is szívja, így vándorol az ásvány szépen át a gyümölcsbe, onnan meg a borba, átlényegítve a tokaji pincékben érő aranyló folyadékokat, hozzáadva a borhoz azt a megfoghatatlant, amit egyediségnek, termőhelyi jellegnek hívunk. Vagyis a dűlő karakterét.

 

Ahány dűlő, sőt ahány parcella, annyi felfedezésre váró, titokzatos világ, s mint csepp a tengert, úgy rejti egyetlen korty bor a termőhely minden jellemzőjét. Csak rá kell éreznünk, ki kell bontanunk, meg kell értenünk azt a nyelvet, amelyet a szőlő beszél. Ezt teszi a borász. Tanulja a nyelvet. Figyel, jegyez, gondolkodik, s néha csak a szemével, néha az ujjaival simogatja a tőkéket, a virágzó, zsendülő, érésbe forduló szőlőt. Próbálja megérteni. 

 

 

Ha igazán ismerni szeretnénk egy bort, le kell hatolnunk a legmélyebb rétegekig, tudnunk kell, hol született, milyen tőkén, hogyan sütött rá a nap, milyen eső áztatta, milyen szelek fújták, milyen kezek gondozták. Nem elég megtanulni a dűlőt alkotó kőzeteket, könyv nélkül fújni a paramétereket, a csapadékos és napsütéses órák számát, a tengerszint feletti magasságot, a kitettséget. Az adatok fontosak, de nem pótolják az élményt.

 

Ott kell állni Mádon, meghallgatni Szepsy István meséjét, kézbe fogni az Úrágya köveit, szertenézni a Szent Tamás-tetőről, megpihenni a Király teraszain, télen-nyáron, hóban, fényben. Tudni, hogy Mád és Tállya között egy nagy szikla jelzi az utat a Padi-hegyre, ahol Árvay János gondozza a tőkéit féltő gonddal, s hogy az itt termő furmint masszív szerkezetű, mégis barátságos aromavilágú bort ad.

 

Hogy a Mád látképéhez szorosan tartozó, határozott vonalakkal tagolt Király-dűlőben Barta Károlyék négy éven át irtották a bozótot, emberfeletti munkát végezve, hogy újra termelésbe vonják a régen sorsára hagyott ültetvényt. Hogy a nagyjából 40 hektárnyi Betseken mindig ásványos, fűszeres bor terem, és hogy talán a Szent Tamás adja a legkoncentráltabb, leghosszabban érlelhető borokat Mádon.

 

Tudni mindezt, és még sokkal többet: ismerni a borászt, a gondolkodásmódját, a stílusát, az ízlését, emlékezni az évjáratra, az esőre, a hidegre, a szélre, szánkban érezni az ásványok és a gyümölcsök ízét, roppanásából tudni, hogy kövérszőlő, zéta, furmint vagy hárslevelű bogyóját kóstoljuk-e éppen. Vagyis meg kell tanulnunk látni a területet egy kicsit a borászok szemével, és meg kell próbálnunk úgy szeretni, ahogyan ők szeretik. Mert lehet sok mindent tudni, látni, felfedezni, tapasztalni, de az igazi megismeréshez a szíven keresztül visz az út.

 

Kőzet a pohárban

 

Mád. Kedves település, festőien szép szőlőültetvényekkel, világszínvonalú borokkal. Értő kóstolásukhoz nem elég betérni a legközelebbi vinotékába. Ott kell állni a dűlőkben, pohárral a kézben, és kóstolni azt, ami ott született. Érezni a nap melegét, a szelet, hallgatni a madarakat, beszívni a talaj illatát. Sok ilyen pillanat megélése visz közelebb ahhoz, hogy megértsük a varázslatot, amit úgy hívnak: bor.

 

 

A mesterkurzus borsora:

 

Demetervin Király 2012
Áts Károly Szent Tamás 2013
Budaházy Szent Tamás 2009
Barta 2011 Öreg Király magnumból
Szepsy Szent Tamás 2011
Royal Dűlőválogatás 2013 Szent Tamás Király Betsek
Orosz Gábor Betsek 2011
Árvay Padi hegy 2012
Holdvölgy 2013 Király furmint
Lenkey Marcangoló Furmint 2004
Szent Tamás Dongó 2013

 

A cikk első képét a PWSDesign Grafikai Műhely, a másodikat Graselly Balázs készítette.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!