Megjelent a 100 Legjobb Magyar Bor
A Népszabadság Szelekció 2013-as kiadása 1. rész
2013-11-26 | Tóth AdriennLassan megszokottá válik, hogy novemberben nemcsak az újborokat és a Márton-napi libás fogásokat várja a borkedvelő közönség, hanem az aktuális 100 Legjobb Magyar Bor megjelenését is. A Népszabadság Top sorozatának boros kiadványa azért egyedi a hasonló koncepciójú hazai és nemzetközi kiadványok sorában, mert a kiválasztáskor ötvözi a mainstreamnek tekinthető borversenyek csillagait a vájt fülűek érdeklődésére számot tartó kuriozitásokkal. A magazinról Szabó Edit főszerkesztővel beszélgettünk.
Mióta kerül kiadásra a magazin, és mióta foglalkozol vele?
A Népszabadság Top sorozata évek óta jelen van a piacon, és tematikája egyre bővül. Az olvasók bizonyára jól ismerik a legjobb éttermeket, a leghíresebb iskolákat, a leggazdagabb embereket vagy a legjobb magyar állatkerteket bemutató éves magazint. Borokkal, pincészetekkel nyolc éve kezdett foglalkozni a szerkesztőség.
A 100 legjobb magyar bor című lap 2009 óta jelenik meg az én szerkesztésemben, vagyis az idei volt az ötödik a sorban. Néha számomra is hihetetlen, hogy milyen nagy utat jártunk be az elmúlt öt év alatt, és hálás vagyok a munkatársaimnak, hogy az idei kiadvány nemcsak tartalmilag izgalmas, hanem nagyon szép is. Nyul Zsuzsanna képszerkesztő és Sashalmi Imre művészeti vezető nagyon komoly munkát végzett.
Milyen koncepció alapján kerülhetnek bele borok?
A verseny meghívásos, tehát nem lehet jelentkezni, a bekerülés szempontjait azonban nagyon körültekintően határoztuk meg, arra törekedve, hogy egyetlen figyelemre méltó bor se maradjon ki a válogatásból. A minősítő kóstolóra komoly seregszemléken aranyérmet nyert borok, valamint egy tízfős tanácsadói testület által legkiválóbbnak ítélt (másutt esetleg nem is versenyeztetett) tételek kapnak meghívást.
Ugyanakkor, az aránytalanságokat kiküszöbölendő, egy pincészettől csak két bort fogadunk be, ezért ha az egyesített listán ennél többel szerepel, a pincészet maga döntheti el, hogy melyik kettőt nevezi a Népszabadság Top 100 mezőnyébe. Kritérium továbbá, hogy a nevezett bor forgalmi tétel legyen, vagyis hogy az olvasók ne csak a lap hasábjain nézegethessék, hanem meg is kóstolhassák a legjobbakat.
Az utóbbi évek gyakorlata szerint ez a kétpólusú válogatási szisztéma beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a végleges listán ugyanis mindig vannak új, frissen felfedezett pincészetek, és sokak számára ismeretlen, kiváló borok is.
Mik voltak a kóstolók visszajelzései az idei sorról?
Szinte minden zsűritag a desszertborok erősségét hangsúlyozta. Úgy vélik, hogy ezen a fronton igazán nagyok vagyunk, és bár Tokaj mindent visz, azért akad a sorban néhány más tájegységről érkező kései szüret is, aminek nagyon örülünk.
A legnagyobb csalódást az idén a vörösboros mezőny jelentette. A szakértők nem rejtették véka alá, hogy véleményük szerint a nagy testű, nehéz, erősen tanninos vörösborok ideje lejárt, a versenyző tételek többsége mégis ezt a kategóriát képviselte. Volt azért néhány üdítő kivétel, és talán az sem lehet véletlen, hogy az év vörösbora egy jellemzően nem vörösboros vidékről, Pannonhalmáról érkező küvé, az Infusio lett.
Különösebb izgalmat nem okozott, de hozta a várt színvonalat a száraz fehérborok mezőnye. Tokaj persze itt is tarolt a száraz furmintokkal, de látható, hogy az utóbbi években megtanultuk kedvelni a kicsit karcsúbb, hajlékonyabb, elegánsabb, játékosabb fehérborokat, és nagyra értékeljük, ha a poharunkból nem csupán a gyümölcsös jegyek, hanem a termőhelyi sajátosságok is visszaköszönnek.
Említenél néhány meglepetést, olyan kuriózumokat, amelyek jól szerepeltek, de általában kevésbé állnak a figyelem középpontjában?
Megszoktuk, hogy az élmezőnyben mindig tokaji aszúk végeznek, és a Dobogó Pincészet már másodízben vihette el a pálmát egy hatputtonyossal, de nagy öröm, hogy a 2. és 3. helyen egy kevésbé jól reprezentált pincészet, a Dereszla aszúi végeztek, az 5. helyre pedig egy az utóbbi években komoly presztízsveszteséget elszenvedett bor, egy édes szamorodni került. A Kikelet Pincészetben készült, Berecz Stephanie munkáját dicséri, nagy jövőt jósolunk neki.
A száraz fehérek tokaji furmintos élbolya után egy eddig ismeretlen somlói termelő, Tóth Barnabás hárslevelűje következik, de kellemes meglepetés, hogy a Kertész Családi Pincészet etyeki sauvignon blanc-ja, a Hilltop Neszmély Pap-hegyi chardonnay-ja és Szászi Endre rózsakő bora is ott van a legjobbak között.
A vörösöknél az Infusio nyitja a sort, ami eleve nem szokványos, de jó helyen végzett Németh Attila Gábor Barnatanya Syrah-ja, vagy a Gellavilla Pincészet pinot noirja is. Felkerült a százas listára néhány új pincészet, például a Linbrunn vagy a Márkvárt, a tehetséges, fiatal mádi termelő, Szarka Dénes, de ott van a Sebestyén Pince kadarkája vagy Ludányi Balázs mátrai kékfrankosa is, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a szofisztikált, elegáns vörösborok korszaka van kibontakozóban.
Interjúnkat holnap ITT folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!