Megjelent a Népszabadság Top 100 Bor
Szabó Editet kérdeztük
2014-11-25 | Tóth Adrienn
Lassan már hagyománynak tekinthető, hogy az év összegzéseként megjelennek a különböző ágazatok toplistái. Ősz végén, tél elején a borok frontján meghatározónak számít a Népszabadság Top 100 Bor kiadvány, amely az év legfontosabb borversenyeinek eredményét ötvözi magába, borszakértők meghatározó borkóstolási élményeivel. Arról, hogy ezekből hogyan áll össze a magazin, Szabó Edit főszerkesztőt kérdeztük.
Milyen összefüggések, tapasztalatok fogalmazhatóak meg az idei kóstolás eredményeit, jegyzeteit látva?
Hatodik éve szerkesztem a magazint, és nagyon örülök, hogy a minősítő kóstoló megszervezésével és lebonyolításával kapcsolatban szinte soha nem ér minket kritika. Nagyon ügyelek a verseny tisztaságára, a beérkező borok teljes listáját a zsűri sem ismeri, csak egy szűk kör.
A kóstolás természetesen vakon történik – először a fehér-, aztán a vörös-, végül az édes borok kerülnek sorra, de a kategóriákon belül a kóstolási sorrend – szándékosan – véletlenszerű. Sokan mondják, hogy igazán megalapozott véleményt csak akkor lehet mondani egy borról, ha azzal legalább egy napot és egy éjszakát eltöltöttünk, és látjuk, hogyan fejlődik, változik a már nyitott palackban.
Erre egy versenyen sajnos nincs mód, azt viszont bevezettük, hogy minden kategória legmagasabb pontszámot kapott borait egy szűk körű zsűri újrakóstolja (még mindig „vakon”), és így állapítja meg az élmezőnybeli végleges sorrendet.
Az elmúlt hat év tapasztalatai alapján úgy látom, hogy a bírák soha nem elégedettek a borok minőségével. Noha a Top 100 Bor meghívásos versenyére kizárólag rangos versenyek aranyérmes tételei és egy tíztagú tanácsadói testület által kiválónak ítélt borok kerülhetnek, mindig becsúsznak olyan tételek, amelyek jelenlétére nehezen találunk magyarázatot.
Az ítészek véleménye szerint a desszertborok szinte mindig jól teljesítenek, a fehérboraink egyre jobbak, ám a vörösök minősége ingadozó. Többnyire a könnyebb, jó ivású, gyümölcsös vörösborokat hiányolják, miközben tudjuk, hogy a versenyeket nem ezek szokták megnyerni. A Top 100 Bor mezőnye voltaképpen az év borízlésének lenyomata, hiszen hozzánk eleve azok a borok kapnak meghívást, amelyeket mások kiválónak ítéltek. Néha nehéz a szembesülés, de el kell fogadnunk, hogy nem gondolkodunk, nem kóstolunk egyformán. Szerencsére.
Van olyan borkategória, amely jobban vagy rosszabbul teljesített, mint a sok éves átlag?
Tokaj vezető szerepe megkérdőjelezhetetlen, az élbolyt minden évben a tokaji természetes édes borok alkotják, most sincs ez másként. A termőhely erejét és a borászok elhivatottságát igazolja, hogy ez a borvidék adja a százas listán szereplő borok harmadát.
Ugyanakkor feltűnő, hogy Somló egyre nagyobb szeletet követel magának a dicsőségtortából. Az idei verseny legjobb száraz fehérborához a Somló-hegy adta a szőlőt, és itt termett a második legjobb vörösbor is, a Kreinbacher Pincészet különleges syrah-ja.
Az eddig kiegyensúlyozottnak tűnő Villány-Szekszárd párharcból az idén Szekszárd került ki győztesen, és örvendetes, hogy a Mátra és a Balaton-felvidék is fontos helyet foglal el a sorban. Ha a fajtákra figyelünk, látható, hogy a cabernet franc és a merlot kicsit háttérbe szorult, az idei verseny élmezőnyében a már jól ismert házasítások mellett inkább syrah-val és cabernet sauvignonnal találkozunk. Számomra viszont ennél sokkal izgalmasabb, hogy láthatóan megfiatalodott az élmezőnyben végzett borászok csapata, és feltűnően sok köztük a hölgy.
Kiemelnél néhány meglepetés tételt?
A kategóriagyőztesek közül Balassa Istvánt már jól ismerik visszatérő olvasóink, Csetvei Krisztina és Fekete Mihály azonban új szereplő a lapban, és amint az a velük készült interjúból kiderül, nem csak a boruk, a személyiségük is figyelmet érdemel. Örülök, hogy bemutathattam Szarka Dénest, akinek munkásságát évek óta figyelem komoly szimpátiával, Szabó Tímeát, aki a Bardon Borászat borászaként épp csak bontogatja a szárnyait, a Hudácskó Pincészetet, ahol anya és lánya dolgozik fáradhatatlanul, és a fiatal egri termelőt, Nyolcas Ádámot, akinek kékfrankosa valóban meglepetés volt mindannyiunknak. Remélem, hogy sokat fogunk még hallani róluk.
Idén külön oldalakon kiemelve ajánlotok ételeket a borokhoz. Miért tartod ezt fontosnak?
Ezt a kísérletet már tavaly elkezdtük, és sikeresnek bizonyult. Volt olyan borász, aki örömmel újságolta, hogy elkészítette a borához ajánlott ételt, és valóban jól működött a párosítás. Természetesen fontosnak tartom, hogy a bort önállóan értelmezzük, meg kell kapnia a neki járó figyelmet és tiszteletet.
Ugyanakkor az is igaz, hogy nagyon sok bor a hozzá illő étellel együtt mutatja meg magát igazán. Bízom benne, hogy a kiadványban található ételajánlatok kíváncsivá teszik az olvasót, és meghozzák a kedvét egy izgalmas gasztronómiai kalandhoz.
Milyen tapasztalatokról számoltak be a séfek, akik a bizottságokban kóstoltak? Mennyire nehéz „fejben főzni” ennyi borhoz?
Egyszer egy csapat gasztronómiai szakemberrel utaztam Budapestről Tokajba. Mire megérkeztünk, a vasat is megettem volna, mert ezek hátul egész úton fejben főztek. Igyekszem minden évben olyan gyakorlott, a borokat is jól ismerő szakácsokat hívni a zsűribe, akik tudják, hogy az ételben hogyan fogalmazható meg a borhoz illő aromavilág.
Egy-egy tételben elmélyedni nem jelent számukra problémát, néhány óra leforgása alatt negyven borhoz ételajánlatot adni azonban kihívás. Az elkészült borleírásokat utólag mindig elküldöm a szakácsoknak, és lehetőséget adok arra, hogy a kóstolón lejegyzett ételajánlatokat csiszolják, pontosítsák. Alig-alig élnek ezzel a lehetőséggel. Profik. Irigylem őket.
Ebben a kiadványban nem csak a toplistát és a legjobban szereplő borokat mutatjátok be, hanem egyéb témákat is körbejársz. Miről olvashatunk az idei magazinban?
A magazin csak egyszer jelenik meg évente, ezért kötelességemnek érzem, hogy egy kicsit bemutassam az adott évet, megemlékezzek a legizgalmasabb rendezvényekről, a legfontosabb szereplőkről. Az idén bemutatjuk Gálné Dignisz Évát, akit az Év Bortermelőjének, és Berecz Stephanie-t, akit a Borászok Borászának választottak.
Elkalauzoljuk az olvasót a világ 100 legjobbja közé sorolt pincészetbe Stephan Spiegelberghez, Somlóra, bemutatjuk az év legeredményesebb pincészetét, a Hilltop Neszmélyt, és megismerkedünk az Év Pincészete-díjjal kitüntetett Koch Borászattal is.
Megtudhatjuk, hogyan gondolkodik a borról Várady Szabolcs Kossuth-díjas költő, honnan kapta nevét a Vylyan Pincészet egyik legszebb dűlője, a Dobogó, miért nevezte el Barbárnak a csúcsküvéjét Heimann Zoltán, és hogy milyen érzés dzsippel túrázni az Almagyar-Érseki Szőlőbirtok ültetvényein. A gasztronómia világába is kirándulunk, megismerjük a Columbus Hajó séfjét, Tobai Róbertet, és vacsorázunk egyet a debreceni Ikon Étterem séfasztalánál, ahol Pataky Péter a házigazdánk.
Közeledik az ősz vége, lassan kezdődik az adventi időszak. Úgy tudom, sokszor és szívesen főzöl. Hogyan képzelnél el egy karácsonyi menüt – néhány, a kiadványban jól szereplő borral párosítva?
Úgy alakult, hogy nálunk nincsenek kötelező karácsonyi ételek, sőt a családtagjaink, vendégeink kifejezetten azt várják, hogy meglepjük őket. Ilyenkor bújom a szakácskönyveket, kiválasztok egy izgalmas ételsort, és nem sajnálom sem az időt, sem a fáradságot. Persze szinte soha semmit nem úgy készítek el, „ahogy meg van írva”.
A főzés kikapcsol, élvezem a játékot az alapanyagokkal, az ízekkel. Nagy séfkönyv címmel hamarosan megjelenik a szakácskönyvem, amelyhez 25 kiváló séf főzött lenyűgöző fogásokat. Nem kérdés, hogy az idei menü a könyv receptjeiből áll majd össze.
Jó lenne úgy megkomponálni az ételsort, hogy az előételhez Ludányi Balázs 2013-as hárslevelűjét, majd Bott Judit 2013-as furmint-hárslevelű házasítását kínálhassam. A főételhez a Lics Pincészet Bikavérjét, aztán a Heumann Pince Terra Tartaro nevű bordeaux-i házasítását tölteném legszívesebben, majd a Gizella Pince 6 puttonyos aszújával zárnám a sort.
Az a szép, hogy a variációk száma végtelen, és a Top 100 Bor magazinban szereplő borok közül mindenki megalkothatja a számára legkedvesebb sort. Mert mi sem vagyunk egyformák, és szerencsére a borok sem azok. Szeretem ezt a sokszínűséget.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!