Mitől jó egy rozé?
Dúzsi Tamást kérdeztük
2013-04-29 | Tóth AdriennTöbb apropója is van annak, hogy Dúzsi Tamást arról kérdeztük, mitől lesz igazán stílushű egy rozé. A háttérben húzódó okok egyike természetesen a lassan nyáriasra forduló időjárás, amelynek köszönhetően a legtöbben nem csak a ruhatárunkat, de a preferált borstílusunkat is lecseréljük. A második ok pedig a jövő hét végén megrendezésre kerülő Rosalia, egy rozéborokról szóló fesztivál.
Hogy miért Dúzsi Tamásnak tettük fel a kérdést a jó rozéról, a legtöbb fogyasztónak egyértelműnek tűnhet, hiszen sok évjáratnyi kékfrankos rozét követően az utóbbi években már egy komplett rozésorozattal lepi meg a műfaj kedvelőit. További aktualitást ad a megkeresésnek az is, hogy a 2013-as Mondial du Rosé Dél-Franciaországban megrendezett borversenyéről egy arany- és négy ezüstérmet hozott haza a szekszárdi borász.
A kérdés tehát a következő: mitől jó egy rozé?
Egyszer felkértek arra, hogy írjak egy cikket a témáról. Most is csak azt tudom elmondani, amit akkor leírtam: az a jó rozé, amely esetében egy pohár elfogyasztása után nem tudunk szabadulni a gondolattól, hogy meg kellene inni még egyet.
Ha azonban konkrét jellemzésről van szó, úgy gondolom, egy ideális rozé üde, friss, kívánatos. Nem véletlen, hogy e bortípus kapcsán még mindig tapasztalható az érdeklődés növekedése, ez nem egy divat, ez egy valós fogyasztói igény. Erre már rájöttek a Franciaország déli részén húsz éve működő, rozéra specializálódott kutatóintézetben is, nem véletlen, hogy a borairól híres ország bortermelésének mára már körülbelül egynegyedét a rozé adja.
A műfaj gazdasági erejét bizonyítja, hogy a Provence-ban nem is ismerik a gazdasági válság jelenségét, és ezt a tapasztalatot tudom megerősíteni én is, hiszen immár négy év folyamatosan jelentős mértékben nő a pincészetünk forgalma. Biztos vagyok abban, hogy ebben legnagyobb része annak volt, hogy termékkínálatunkkal alkalmazkodni tudtunk a fogyasztói igényekhez.
A legtöbb bornál tapasztalható az évjárathatás. Mennyire nyer ez teret a rozék esetében?
Bár elmondtam, hogy rozéfronton a könnyedséget tartom az ideálisnak, elkerülhetetlen, hogy ebbe az adott év időjárása beleszóljon. Ezért bár igyekszem tartózkodni a magas alkoholtartalomtól, tavaly olyan jelentős volt a nyári meleg, hogy ezt nem minden esetben tudtam megvalósítani. Ezért a 2012-es rozéknál az évjárathatásnak tudható be, hogy például a Pinot Noir Rosénk a szokásosnál testesebb, magasabb alkoholtartalmú.
Ennek ellenére pont ez a bor nyert aranyérmet a cannes-i versenyen, amit annak tudok be, hogy ez a rozéstílus áll közelebb a dél-franciák szívéhez. Ők a kevésbé illatos, lágyabb darabokat kedvelik; nem véletlen, hiszen a klímájuk és a fajtáik inkább ehhez az iskolához tartoznak. Pont ezért örülök, ha akár a mi pincészetünk, vagy más magyar pincészet egy ropogósabb, aromatikusabb kékfrankos rozéval szerez érmet, hiszen az dupla győzelemnek számít.
A rozék kapcsán úgy szoktam fogalmazni: az életben szükség van a könnyedségre is. A könnyűzene mögött is lehet igazi teljesítmény, és ez ugyanúgy igaz a borokra is. A május 10-ei Rosé Mustrára nyolc 2012-es rozét viszek magammal, hogy az érdeklődők megkóstolhassák, milyen különbségeket adhat ez a műfaj.
Rosalia 2013 – Rosé Garden és Éves Magyar Rosé Mustra. Május 10-12. között Budapesten, a Gesztenyés kertet és a Larus Éttermet a rozékészítők és a rozék kedvelők veszik birtokukba. A Rosé Gardenben három nap alatt egy borfesztivál keretei között kóstolhatunk majd rozékat miközben a Jazzy színpadon jazzkoncertek sora lesz majd hallható. Az Éves Magyar Rosé Mustra a Larus Rendezvényközpont klimatizált termeiben zajlik, ahol majd’ harminc pincészet rozéi ízlelhetőek meg egy belépő megváltását követően. További információkért kattints IDE és IDE!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!