A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Robogó vonaton kereket cserélni

Interjú Kiss Elizával 1. rész

2014-09-22 | Tóth Adrienn


Robogó vonaton kereket cserélni

A mai napon mutatta be a Földművelésügyi Minisztérium a Borkiválóságok Könyve sorozatának immár második fehérboros kötetét. Mielőtt a részletes eredménylistát közölnénk, egy interjút keretében tekintünk a kiadványért felelős Nemzeti Borkiválóság Program hátterébe. Kiss Elizát, az eredetvédelemért felelős helyettes államtitkárt nemcsak erről kérdeztük; a beszélgetés során szóba kerül majd többek között a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának szakmaközi szervezetté való nyilvánítása is.


 

Hogyan kerültél kapcsolatba a borral, és később miként keveredtél erre területre jogászként is?

 

Konfuciusz mondta, hogy válassz olyan foglalkozást, amelyet szeretsz, és akkor soha többé nem kell dolgoznod. Valahogy az olykor felmerülő nehézségek ellenére is úgy érzem, hogy én ebben a munkakörben hazataláltam.

 

Persze azért mindez nem volt olyan egyértelmű az út elején, mivel nem készültem tudatosan mindarra, ami ma körülvesz. Szépen lassan kedveltem meg a bort, ami talán előfeltétele annak, hogy az később mást is magával hozzon: a fesztiválokat, az ismeretségeket és a borvidéki történeteket.

 

Jogászként végeztem, de a klasszikus jogi pályák nem vonzottak, és szerettem volna olyan terület felé orientálódni, amelyet kevesen ismernek. Nem volt egyértelmű, hogy mindez a bor lesz, ez legalább egy évtizedes aktív érlelődés eredménye.

 

Sokat kóstolgattam, végigmentem a borismerő „egyedfejlődésén” az édes vörösbortól az illatos fehéreken át egészen a nagy testű vörösborokig, majd a teltebb fehérborokhoz kanyarodva. Aztán beláttam, hogy milyen színes hazánk borkínálata, így nem horgonyozhatok le egyetlen pincészet vagy borvidék mellett sem.

 

Állandóan keresem az újat és a különlegeset, de hűségesen kitartok azon borok mellett is, amelyek ízvilágához hozzászoktam. A jogi érdeklődés, a borászok állandó jogi útkeresése késztetett arra, hogy komolyabban foglalkozzak ezzel a területtel.

 

Eleinte csak hobbiból kutattam a jogterületre vonatkozó anyagokat, segítettem néhányuk ügyes-bajos dolgának utánanézni, majd megszületett a Borjogász című könyv, amely saját magam számára is rendszerbe foglalta a legszükségesebb tudnivalókat. Aztán hosszú évekig közigazgatási szervezetfejlesztéssel foglalkoztam.

 

Mi bizonyult ezt követően fordulópontnak?

 

Utolért egy felkérés. Éppen új hegyközségi törvényt készítettek, amely alapjaiban szabta át az ágazati szervezetrendszert. Kellett egy szakértő, aki tudja országosan koordinálni a reformot, ért a közigazgatáshoz, ismeri a terepet, a borászokat, a borjogi hátteret, ugyanakkor nem borász, és nincs ültetvénye. Egy csütörtöki napon jött a felkérés, és egy hét elteltével már a tárcánál dolgoztam mindezen.

 

 

Ekkortól a hegyközségek megújításáért és a szőlő- bor ágazat fejlesztéséért felelős miniszteri megbízott pozícióját töltötted be. Mit tartasz ezen időszakon belül a legnagyobb eredménynek?

 

Az első időszak nagyon nehéz volt. Egyrészt az új hegyközségi törvény nem aratott osztatlan sikert a borvidékeken, ráadásul számos bonyolult részt is tartalmazott, amelyek az élettől idegenek voltak. Ezeket úgy kellett elfogadtatni, megmagyarázni a borvidékeken, hogy közben állandó versenyfutásban voltunk a törvény diktálta határidőkkel.

 

Robogó vonaton kereket cserélni

 

Gyakorlatilag egy hónap alatt kellett a tisztújításnak megtörténni hegyközségi, borvidéki szinten, ami azt jelenti, hogy országosan közel 70 000 hegyközségi tagnak kellett jelen lenni és megérteni minden folyamatot a közgyűlések alkalmával, hiszen saját jövőjükről és vezetőikről szavaztak.

 

Tehát azonnal a mélyvízbe ugrottunk, és a háromszázzal robogó vonaton cseréltük a kerekeket. Ez a folyamat végül egészen az országos szint felállásáig, azaz a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) teljes megújulásáig és annak szakmaközi szervezetté nyilvánításáig tartott.

 

Nyilván a változásokat mindenki kétkedve fogadja, sokat kellett bizonyítani, hogy a kezdeti ellenérzések átfordíthatók legyenek, és a borvidékek szereplőiben tudatosuljon, hogy értünk dolgozom. Nem volt egyszerű, amikor egy szervezetfejlesztés során emberek sorsáról is dönteni kellett, pláne egy olyan hegyközségi környezetben, amely évtizedes beidegződésekkel küzdött, és érdekelt volt a status quo fenntartásában.

 

Kilenc hónap alatt ment végbe a hegyközségi törvény által megszabott szervezetfejlesztési folyamat, amely végén egy európai mércével is versenyképes országos rendszer jött létre. A HNT elnökségében aktív szerepet vállalnak olyan közismert borászok, mint Bock Józsi bácsi Villányból, Koch Csabi a Duna Borrégióból, Heimann Zoltán Szekszárdról, vagy éppen Tornai elnök úr, aki a somlói közösség mozgatórugója.

 

A teljes hegybírói karra új pályázatot írtunk ki, az állam által ellátott feladatok finanszírozását megháromszoroztuk. Azzal, hogy nemrégiben a tárca szakmaközi szervezetként ismerte el, most már önálló piacszabályozó rendszert tud kialakítani, ezáltal a borágazati döntések nagy része (legutóbb pl. az importborok okán bevezetett ellenőrző jegy) az ő kezükben lehet, hiszen éppen róluk szól.

 

Aztán számos szervezeti újítás volt még, ezek közül talán a legfontosabb az Országos Borszakértő Bizottság újjáalakítása. Ez a testület gyakorlatilag csupán papíron létezett. Viszont újjáalakulása óta a legfontosabb támasza a borágazatnak, nagyon komoly munkát fektetnek a borminőség emelésében, legyen az ismeretterjesztő, hatósági vagy országimázshoz kapcsolódó feladat. A leginkább ismert az Országkóstoló folyamat, amelynek immáron az ötödik állomásán vagyunk túl. Épp ma zajlott le a Fehér Borkiválóságok 2014. című könyv bemutatója, és még ebben az évben tervezzük a Pezsgő- és Aszúkiválóságok exkluzív kötetet kiadni.

 

Idén új kinevezést kaptál. Mennyiben alakult át a tevékenységi köröd ennek megfelelően?

 

Azzal, hogy ma már nem csupán a borágazatért vagyok felelős, a feladatok új prioritások mentén rendeződnek. A tárcán belüli munkamegosztás révén a bor teljes spektruma hozzám került, úgymint a szőlő-bor termékpályát érintő horizontális területek (pl. címkézés, export-import, ágazatfoglalkoztatás versenyjog) vagy az Európai Unió mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének szabályozásával kapcsolatos feladatok.

 

Robogó vonaton kereket cserélni

 

Nálunk van a NÉBIH Borászati és Alkoholos Italok Igazgatóságának a szakmai feladatellátás tekintetében történő irányítása, a pálinkatörvényből adódó minden feladat a Pálinka Nemzeti Tanáccsal egyetemben, a földrajzi árujelzős, eredetvédett termékek egy része, valamint a hagyományos termékek európai programjához (Euroterroirs program) kapcsolódó Hagyományok-Ízek-Régiók (HÍR) védjegy.

 

Ezek a kiemelt területek, de természetesen sok apró részterületet is átvettünk, számos hatósági típusú tevékenységet is végzünk ezek kapcsán. Több izgalmas kérdésekkel foglalkozó bizottság munkájában is részt veszünk pl. az Európai Unió intézményeiben, a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezetben (OIV), a szlovák–magyar „Tokaj” eredet-megjelölés használatával foglalkozó bizottságban.

 

Amikor miniszter úr felkért a feladatra, akkor azt mondta, hogy ne múzeumi tárgyakat gyűjtögessünk, hanem nézzük meg, melyek azok a termékek, amelyek jól piacosíthatók. Tehát az elsődleges megközelítés tulajdonképpen az, hogy miként lehet néhány kimagasló hazai terméket széles körben ismertté tenni, és hazai vagy külföldi piacát megtalálni.

 

Az interjút holnap ITT folytatjuk.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!