Tíz tudnivaló Basilicatáról
Az aglianico otthona
2013-09-02 | Tóth Adrienn
Basilicata az olasz félsziget déli peremének középső részén fekszik, tőle keletre Puglia, nyugatra Calabria húzódik. A tartomány domborzati adottságait elsősorban az Appenninek határozzák meg. A szőlőművelésen és a borkészítésen túl a sík területeken gabonaféléket, zöldségeket és gyümölcsöket termesztenek, a hegyoldalakban pedig juh- és kecsketartással foglalkoznak. Lássunk most tíz tudnivalót Basilicata kapcsán!
1. A tartomány egyetlen DOCG kategóriába tartozó bora 2011. óta az aglianico del vulture superiore, amelynek alapváltozata DOC besorolású már 1971-től. Mindkét bor, ahogy a nevük is elárulja, az aglianico szőlőfajtára épül, amelyet az olasz szakirodalom az egyik legnagyobb potenciállal rendelkező autochton kék szőlőnek tart. A két kategória közötti különbséget nem kizárólag a leszüretelt szőlő beltartalmi értéke és az érlelés hossza, hanem területi eltérések is adják.
2. Az aglianico jelentése „hellén” vagy „görög”, neve egyúttal származására utal; mivel nem tudunk őshonos basilicatai szőlőfajtáról, az aglianico biztosan görögök jóvoltából érkezett az Appennini-félszigetre a Római birodalmat megelőzően.
3. Az aglianico del vulture Basilicata északi részén termeszthető a következő tizenöt település határában: Rionero in Vulture, Barile, Rapolla, Ripacandida, Ginestra, Maschito, Forenza, Acerenza, Melfi, Atella, Venosa, Lavello, Palazzo San Gervasio, Banzi és Genzano di Lucania.
4. A Vulture egy ma már nem működő vulkán, a tevékenysége következtében kialakuló helyi talajszerkezet nagyban hozzájárul az itt termelt bor egyéniségéhez. A Vulture adta nagyobb tengerszint feletti magasság és a tengerektől való védettség teszi ezt a területet szélességi fokához képest meglepőn hűvössé. Ennek köszönhető, hogy Basilicata minőségi bortermelése a Vulture régiójában koncentrálódik.
5. Az aglianicót általában 450-600 méter tengerszint feletti magasságon termesztik. A fajta késői érésű, olyannyira, hogy jellemzően egész Olaszországban ez a délen termő fajta a legutolsó a szőlőfajták közül, amit még nem édes bornak szednek október végén, november elején.
6. A minőség emelése érdekében a piacon magasabb pozíciót elérni kívánó termelők egyrészt csökkentik a termésmennyiséget , így emelve az aromaintenzitást, másrészt áttérnek a hagyományosan alkalmazott gesztenyefa hordókról a francia tölgyre.
7. Az aglianico del vulture címkéjén két kifejezés is megjelenhet. A vecchio, azaz öreg minimum három-, a riserva minimum ötéves érlelést jelent, utóbbi esetében a törvény az ötből legalább két évet hordóban tesz kötelezővé. A jelentős tannin- és beltartalommal rendelkező borok akár hat-húsz évig is eltarthatóak.
8. Az utóbbi egy évtizedben még három bor kapott DOC kategóriát: a grottino di rocanova, a matera és a terre dell’alta d’agri. Mindhárom bor vörös házasításokat takar, amelyek helyi és nemzetközi szőlőfajtákból készíthetőek: primitivóból, sangioveséből, monepulcianóból, bombino neróból, malvasia nerából, cabernet sauvignonból és merlot-ból.
9. A fenti DOC elnevezések alatt ugyanakkor ritkábban fehérborok is megtalálhatóak, ilyenkor greco biancóval, malvasia biancával és moscatóval számolhatunk. A rozéborok esetében természetesen a kék szőlők felsorolását kell figyelembe venni.
10. A többi dél-olasz tartományhoz hasonlóan itt is jelentős az IGT borok aránya. Ez az eredetvédelmi kategória leginkább a földrajzi határokról szól, esetében az alkalmazott szőlőfajták és az érlelési módok kevésbé kötöttek. Több kísérlet is folyik ebben a műfajban aglianicót is tartalmazó házasításokkal.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!