Tizenöt éves a Gál Tibor Pincészet

Biztos alapok

2008-03-19 | Tóth Adrienn

Van néhány emblematikus alakja a modern magyar borkultúrának. Az egyik ilyen ikon Gál Tibor, akit mind itthon, mind külföldön elismeréssel illettek a vele és boraival kapcsolatban kerülők. Emlékezzünk rá, hogy milyen büszkék is voltunk, amikor a Wine Spectator a világ legjobb borának választotta az általa készített Ornellaiat. Ez 2001-ben történt, ekkor már Egerben régen saját pincészetét építgette. Hogy mi is történt ez alatt a tizenöt év alatt és azt megelőzően? Foglaljuk össze!

Kezdjük mindenek előtt azzal, hogy a borászat névadójának életét röviden áttekintjük. Nem hiábavaló visszaemlékezés ez, hiszen az átlagot messze meghaladó tudatossággal és világlátással megáldott ember koncepciójának megfelelően üzemeltetik ma is családja és kollégái a pincészetet. A jelen megértéséhez tehát mindenképpen szükséges egy pillantást vetnünk a múltba.

1958. augusztus 14-én Putnokon megszületik Gál Tibor
1983-1989. között az Egervinnél és Nagyrédén termelési vezető
1989-1998. között Olaszországba igazolt, ahol a toszkán Tenuta del Ornellaia Birtok borászatát vezeti kezdetben, majd szaktanácsadóként működik közre.
1993. GIA elnevezéssel megalapítja Egerben saját pincészetét, ezzel párhuzamosan azonban továbbra is közreműködik olasz és dél-afrikai pincészetek életében, mint szaktanácsadó
1998. Magyarországon az Év Bortermelőjének választják
2001. A Wine Spectator TOP 100-as listáján első az 1998-as Ornellaia
2002. A Pannonhalmi Apátság főborásza, a pincészet alapkoncepciójának megálmodója
2004. Az Olasz Köztársaság érdemrendjének lovagi kitüntetésében részesül
2005. február 10-én hunyt el egy autóbaleset következtében Dél-Afrikában

Mi történt az utóbbi három évben?

A pincészet irányítását Gál Tibor felesége, Ibolya végzi, aki más, a bortörténelemben – főleg Champagne vidékén – előforduló nőalakokhoz hasonlóan, valószínűleg mindig is megmaradt volna a férjét támogató feleség pozíciójában, ha egy hirtelen esemény nem kényszeríti a komoly borászat vezetésével járó felelősség felvállalására. Ő azonban szerencsésnek mondható, hiszen Gál Tibor masszív alapokat rakott le, és világos iránymutatást adott a jövőre nézve, amelyet a pincészet azóta is követ. E mellett az sem elhanyagolható, hogy egyre nagyobb segítségére van a vállalkozás vezetésében két fia, Tibor és Zsombor.

A pincészet borainak készítésében egyre fontosabb szerepet vállal a Kertészeti Egyetemen hamarosan végző idősebb fiú, Tibor, akit egy ország borszerető közönsége egyszerűen becenevén, Titiként emleget. Valószínűleg nem is bánja ezt, hiszen ezzel a névvel kerül forgalomba a Gál Tibor Borcsalád szelektált pinot noirja is. Tibor Gromon Tamás főborásszal együtt készíti a borokat.

A pincészet kapcsán pedig mi egyébről is beszélhetnénk, mint két olyan borról, amely alapvetően meghatározza működését és ezen keresztül talán a fogaskereket működtető embereket is.

A bikavér döntő fontosságú

A bortípusról általánosságban még mindig elég sok rosszat lehet hallani, azonban a gyarapodó szép példák remélhetően sokkal jobban megmaradnak bennünk. A bort visszás helyzete és hírneve miatt sokan próbálták egyszerűen megkerülni, és a házasításnak szánt borait sok egri és szekszárdi termelő inkább különböző fantázianevek alatt hozta forgalomba. Ez egy logikusnak tűnő út volt, azonban kétségtelenül menekülés. Vannak az embernek harcai az életben, amit meg kell vívnia, ma ilyen harc a bikavér hírnevének visszaállítása a két borvidék termelői részéről. Megúszható, de nem tiszta lelkiismerettel.

Ha mégis felvállalják, a helyzet akkor sem egyszerű. Az egyik alapkérdés mindig is az marad, hogy pontosan milyen fajtákból álljon össze. A hagyományok szerint régen a kadarka uralta a bort, azonban a fajta folyamatos elhanyagolása miatt egyre inkább a kékfrankos és a világfajták kerültek előtérbe. A Gál Tibor Pincészetben az egyensúly kialakítását tartják fontosnak, hogy a végeredmény egy tiszteletet parancsoló és elegáns bor legyen, ennek megfelelően hazai és nemzetközi szőlőfajták házasításával készítik mind az alap, mind a dűlőszelektált bikavérüket: kékfrankos, syrah, cabernet franc, cabernet sauvignon, kadarka fajtákból.

Gál Tibor alapvetőnek tartotta a védett eredetű egri bikavér kérdésének rendezését, az eredetvédelem és a szabályozási rendszer megalkotását. Tibor első bikavérét 1994-ben készítette el kékfrankos, cabernet franc és cabernet sauvignon szőlőfajtákból. Az Egri Bikavér fesztivál elindításának ötlete és megvalósítása is hozzá kapcsolódik. A bikavéreket és a hozzájuk illő fogásokat bemutató forgatag ma már alig fér el a Dobó téren és évről-évre egyre több látogatót vonz.

A pinot noir mindent elmond

Ehhez a szőlőfajtához kapcsolódik az egyik olyan lépés, amelyre máig büszke a pincészet. A pinot noir fajta arról híres, hogy jól mutatja a terroirt, azaz ízében, illatában, testében hordozza a helyet, ahol a szőlőt termesztették. A fajta őshazája Burgundia, a francia borvidék, amelyet Gál Tibor szívesen hasonlított Egerhez. Nem véletlen tehát, hogy egy világlátott borász ezen a szócsövön, a pinot noir szőlőfajtán keresztül szerette volna bemutatni az Egri Borvidéket. A pincészet volt az első a hazaiak közül, aki dűlőszelektált pinot hozott forgalomba.

Az ide vezető út azonban hosszú volt. Még Gál Tibor választotta ki azt a három dűlőt, amelyek a legkiválóbb adottságokkal rendelkeznek, hogy az érzékeny szőlőfajta otthonául szolgáljanak, ezek a Pajados, a Síkhegy és a Grőber dűlők. Egy kitűnő bor elkészítéséhez azonban koránt sem elég a megfelelő helyszín megválasztása, az oda ültetett konkrét növénynek is kiemelkedő jelentősége van. A helyzetet nagyon leegyszerűsítenénk azáltal, ha mindössze azt mondanánk, hogy pinot noir szőlővel telepítette be ezeket a területeket. Hiszen míg mi fogyasztók fajtákról beszélünk, addig a szőlészek már klónokról, amelyeket hosszú kísérletezés után választanak ki egy bizonyos szőlőfajta egyedei közül. Gál Tibor a kísérleti klónok kiválasztása során figyelmet fordított arra, hogy azok már mind az őshazában, Franciaországban, mind az Új-Világban bizonyítottak-e. A pincészet által indított nagyszabású pinot-kísérletbe bekapcsolódott az Egri Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet és a Corvinus Egyetem Kertészeti Kara és Szőlészeti Tanszéke is.

És mi a helyzet most 2008-ban?

A jelenről elfogultság nélkül talán legjobban számok és tények formájában beszélhetünk. A pincészet borainak 30%-a fehér-, míg 70%-a vörösbor. Négy borcsaládot hoznak forgalomba, amelyek borai különböző alkalmakat és közönséget szolgálhatnak a dűlőszelektált csúcsboroktól a hipermarketek polcán megtalálható jó ár-érték arányú borokig. A borok jelentős részét, 63%-át tavaly belföldön, míg 37%-át külföldön értékesítették. Ma tizenöt országba exportálnak, ott képviselve a minőségi magyar borokat és az egri borvidéket. A legfontosabb közülük Lengyelország, Dánia, Belgium, Anglia és az Egyesült Államok.

Végezetül pedig mi mást kívánhatnánk a pincészetnek és az Egri Borvidéknek, mint hogy Gál Tibor elképzeléseinek megfelelően fejlődjön tovább, és mind a hazai, mind a nemzetközi borvilág hangos legyen egyre szebb boraik hírétől!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!