Villány bal part, Siklós jobb part
Bordó Blend 2014, Sauska Cuvée 7 mesterkurzus
2015-01-13 | Burai László
Egyből a személyes vonallal kezdem: a Villányi borvidék nekem Sauskáék színre lépése után lett igazán érdekes. Pedig a boraikért nem minden esetben rajongok, azt mégis el kell ismerni, hogy rendesen felkavarták az állóvizet, amikor piacra léptek 2008-ban. Sok helyről kapták meg az arctalanság és a túlzott újvilágiasság jelzőjét; én sokkal inkább azt láttam, hogy modern és aktuális az, amit képviselnek.
A Cuvée 7 volt az első zászlósboruk, izgalmas volt már az elején is a Villány-Siklós csavar, ráadásul nem emlékszem, hogy minden évjáratot kóstoltam volna, így nagyon megörültem, hogy a Bordó Blend egyik mesterkurzusán ezt mind pótolhattam.
A pincét a két borász és a szőlész is személyesen képviselte, így minden háttérinformáció adott volt a változások lekövetéséhez. Mert változások azért voltak még akkor is, ha a pincére jellemzően az összes kóstolt bor átgondolt és csiszolt volt.
Talán a tudatosságban a legerősebb a Sauska pince: még az is kiderült, hogy például a hordók kérdésében a tulajdonos véleménye volt az irányadó, és ezért döntöttek végül rövid kísérletezés után a francia hordók mellett, amelyeknél még az aktuális beszerzésben is részt vállal a picészetet megalapító Sauska Krisztián.
A borokat a készítés sorrendjében kóstolva egészen jól végigkövethető volt, ahogy a pince szemlélete alakult, miután egyre jobban megismerték az egyes területek erősségeit. A 2010-es évjárat után történt meg a paradigmaváltás, amikor is a két bor markásabban elkülönült, ekkor az összetételükben is komoly változás történt, Villány lett a bal parti, Siklós pedig a jobb.
A meglepetésként bedobott 2003-as bor még nem a jelenlegi pince égisze alatt készült, ezzel együtt rendesen elindította a sort, az egyik kedvencem lett, hiszen egészen szépre csiszolódott az elmúlt évek alatt. A tökéletesen érett alapanyag nem lepett meg, ráadásul a bor lendülettel is bírja még, és a hordó is finoman fűszerez, így egy elegáns, hosszú borral volt dolgunk.
A 2007-es párban mutatkozott be a siklósi terület, az új hordók mindkét boron hagytak lenyomatot jócskán, nekem a siklósi egy fokkal izgalmasabbnak, virgoncabbnak tűnt a villányi komolyabb teste és magasabb alkoholja mellett.
A 2008-asok mindkét termőhelyről lendületesebb bort adtak, de a villányi ezúttal is kicsit vastagabb, tömörebb volt, és ezzel együtt magasabb szeszt hozott magával. A hordó klasszisokkal visszafogottabb az előző évinél, a siklósi emellett szépen integrálta az alkoholt is, a tanninja is simább, az egyik kedvencem volt ez a bor.
A 2009-es évjárat párosa apró fordulatot hozott, a meleg évnek köszönhetően a siklósi némi alkoholtöbblettel küzdött, ezúttal a villányi párja jobban tetszett, talán a több cabernet sauvignon miatt élőbb, és koncentrációban is magasabban jár.
A 2010-es kényszerszünet valószínűleg lehetőséget adott a gondolkodásra is, mert a 2011-es új koncepcióval egyértelműen szebb arányú borok születtek. Innentől fogva Villány inkább a sauvignonra, míg Siklós a merlot-ra koncentrál, a csökkenő mennyiségű új hordó mindkét bornál azonos. A végeredmény már eleganciát is mutat a nagyság mellett, így kialakult az a helyzet, amikor a pillanatnyi hangulatom a döntő, hogy melyik bor tetszik jobban.
A kóstoló hasznos volt, egy kicsit a kulisszák mögé pillanthattunk, és végigkövethettük a fejlődést, a jobb és kevésbé sikeres döntéseket, amik eredménye a 2011-es, letisztult és egyensúlyos végeredmény; ez már egészen közel áll a címke által is képviselt elegáns minimalizmushoz.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!