A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü
Kékfrankos Válogatás

Garger Imre Kékfrankos Válogatás 2015

Véleményünk szerint

Illatában kávé, csokoládé, erdei gyümölcsök és orgonavirág. Kellemes, erőteljes, de mégis elegáns, kávés, sok gyümölcs a kortyban. Érett, komoly tanninok, telt, szép test. Komplex, tartalmas bor, csak úgy itatja magát. Élénk savak kísérik végig a kortyot, frissesség és végtelen elegancia árad belőle.

  • Értékelésünk

A kóstolás dátuma: 2019-03-29

  • Típus

    Száraz
  • Borvidék

    Sopron
  • Alkohol %

    14 %
  • Palackmennyiség

    2000
  • Ár

    2800 Ft
  • Fajtaösszetétel

    100% kékfrankos

Garger Imre bemutatása

A gyökereim erősebbnek bizonyultak, mint a szárnyaim, mondja Garger Imre, a takarosan helyrepofozott családi pince vendégfogadó helyiségében. A vaskályhában ropog a tűz, Imre édesapja, Lajos bácsi már délelőtt befűtött. A jóleső melegben egy emberes fazék csülkös babgulyás mellett kerkedik ki a vashegyi történet. Az ifjú Garger Imre annak idején alig várta, hogy felvegyék az egyetemre, és maga mögött hagyja a Vashegyet. Mint a faluban sokan, ő is gyerekként megtanulta, hogy a borcsinálás bizony sok munkával jár. Nem is nagyon igyekezett haza, az egyetem elvégzése után az idegenforgalomban dolgozott, jó ideig Kölnben. Aztán hazajött, teltek-múltak az évek, grundolt építőipari céget, foglalkozott ingatlanfejlesztéssel, de idővel a szíve - és a gyökerei - visszahúzta Vaskeresztesre. Garger Imre 2003-ban telepítette az első szőlőtőkéket a Vashegyen. Csupa olyan területre, ahol a helyiek már felhagytak a szőlőtermesztéssel. És csupa olyan fajtákat, amelyek illenek a hegyre. Kilencven százalékban kékfrankost, mellé egy kis merlot-t és zweigeltet, utóbbi kettőt csak a játék kedvéért. Persze Garger Imre okos és óvatos játékos, aki nem hazardírozik. Így szerencsére nem is gondolkodott divatos világfajtákban, inkább ragaszkodott a hegyre illő, tradicionális szőlőfajtákhoz. Miközben ő a Vashegy magyar oldalán várta, hogy a tőkék termőre forduljanak, odaát egy Thomas Wachter nevű osztrák borász a családi pincészet hírnevének öregbítésén munkálkodott. De erről már az időközben betoppanó Thomas mesél. A harmincas éveiben járó fiatalember borásznak tanult Eisenstadtban. Dolgozott Németországban, ahol főleg fehérborokkal és pezsgővel foglalkozott. Visszatérve Ausztriába két évig vezette a Deutsch Schützen-i családi pincészetet, majd következett Bécs, egy szakmai szempontból visszautasíthatatlan állásajánlattal. Thomas hét évig dolgozott az osztrák főváros legpatinásabb vinotékájában, ahol volt, hogy hetente háromszázféle bort kellett megkóstolnia. A világ szinte összes borvidékének nedüit megízlelhette, azt mondja, az ott töltött hét év alatt hatalmas szakmai tőkére tett szert.


Részletek

Ezeket is ajánljuk

Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!