Ásványvíz
2012-03-19 | Tóth AdriennHazánk kifejezetten gazdag természetes ásványvízforrásokban, ezért érdemes tisztában lennünk vele, milyen nagy kincset jelent a felszínre hozható ásványvíz-vagyonunk.
A szó, ásványvíz nemzetközi terminológiával élve olyan vizet jelent, amely földalatti forrásból származik, és egy vagy több természetesen vagy mesterségesen kialakított úton tör a felszínre. A hazai meghatározás szerint ásványvíz alatt olyan ivóvizet értünk, amelynek minimális oldott ásványi anyag tartalma 500 mg/liter, ami egyébként a nemzetközi mércével mérve a harmadik, legmagasabb szintje az ásványvizeknek.
Hazánk kifejezetten gazdag természetes ásványvízforrásokban, ezért érdemes tisztában lennünk vele, milyen nagy kincset jelent a felszínre hozható ásványvíz-vagyonunk. Jelenleg több mint száz, kifejezetten a palackozás céljából létesített artézi kút és forrás ad elismert természetes ásványvizet.
Az ásványvizeket régóta tisztelet és figyelem övezi. Az ilyen forrásokhoz nemcsak egyszerűen tisztálkodni jártak az emberek, hanem az ókori görögök, például Hippokratész is hamar felfedezte előnyös egészségügyi tulajdonságait. A görögök életének olyannyira fontos részévé váltak a forrásvizek, hogy belefoglalták őket vallási rituáléikba is.
A rómaiak idejében a fürdők fontos társasági találkozóhelynek számítottak, és bár a birodalom bukása után a fürdőkultusznak egy ideig leáldozott, a vizek áldásos hatásának ismerete fennmaradt.
Az ásványvizek pontos tudományos elemzése a 13. században indult meg, míg a fürdők a 19. század közepétől kezdték újra virágkorukat élni, és egészségmegőrző szempontok okán visszatérni az emberek mindennapjaiba. Ezen egészségügyi hatásokat elsősorban az arisztokrácia és a módosabb polgárság élvezhette akkoriban.
Bár a két világháborút követően a nemzetközi fürdőkultúra visszaesőben volt, ettől elválva az ásványvizek fogyasztása általános szokássá vált, hála annak, hogy már az üzletekben is megvásárolhatóak voltak, nem kellett értük a fürdőkhöz utazni. Mára az ásványvízipar rengeteg különböző márkát éltet, a több mint 3000 különböző flakon tartalma markánsan különböző fizikai és kémiai tulajdonságokkal bír.
Az ásványvizek egy speciális alcsoportját alkotják a gyógyvizek, amelyek a nagyobb csoport 500 mg/liter minimális oldott ásványi anyag tartalmával szemben, elérhetik a 20 000 mg/litert is. Ezek forrása kizárólag artézi kút lehet, típusuk szempontjából megkülönböztetjük a kálcium-, magnézium-, nátrium-hidrogén-karbonátos, kloridos, szulfátos és fluoridos vizeket.
Nemcsak a boroknak, hanem az ásványvizek felszolgálásának is megvan a helyes módja. A szénsavas ásványvizeket alacsonyabb (8-10 fok), a szénsavmentes ásványvizeket magasabb (10-12 fok) hőmérsékletre illik lehűteni. Ha a vizet hirtelen kell behűteni, helyezzük a palackot jeges vödörbe vagy a fagyasztóba, az ásványvíz szakértők óriási hibának tartják a jégkocka hozzáadását, mert az két különböző víz keveredését eredményezi.
A legmagasabb szintű vendéglátásban külön poharat tesznek az asztalra mindkét víztípusnak, úgy, hogy jobbra kerül a szénsavmentes, míg tőle balra a szénsavas ásványvíznek járó pohár. Valamelyik vizespoharat, a szigorú protokoll szerint csak akkor lehet levenni az asztalról, ha a vendég határozottan jelzi, hogy az este folyamán csak egyféle típusú vizet fogyaszt majd.
Az ásványvizet minden más előtt illik a vendégnek kínálni, hogy a pontos típus kiválasztása után már szomjukat olthassák miközben a borok és ételek közül választanak. Egy palack ásványvizet a borhoz hasonlóan palackból kell a vendégeknek kitölteni, úgy hogy annak címkéje a töltés folyamán végig látható legyen. A poharakat kétharmadukig kell megtölteni a szomjat legjobban oltó itallal, az ásványvízzel.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
"10 éven belül mi leszünk az új mediterráneum”
Két különleges bor a Jura borvidékről: vin jaune és vin de paille
"A bor jó, 100% szőlőből készül, van benne szenvedély, művészet, és ott van benne az őseink története"
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!