Ma több mint 120 hasonneve van a fatjának. 

Jelenleg Tokaj-Hegyalja fő fajtája, de emellett jelentősséggel bír még a Somlón, Badacsonyban, Sopronban, Egerben, a Bükkalján és a Mecsekalján is. A minőségi fehérbort termő szőlőfajták között a harmadik legelterjedtebb Magyarországon. 

Ha már a földrajzi elterjedésénél járunk, akkor érdemes megjegyezni, hogy szőlőfajtánk a Kárpát-medencén túlra nem jutott el, csupán néhány környező országban, így Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában stb. találkozhatunk vele egy-egy pincészetnél. Ahol megtalálható más országok neveltjeként, mindenhol más és más névvel illetik. Így például ne lepődjünk meg, ha Szlovéniában a sipon, Szerbiában a moslavac, Horvátországban a posip, Romániában a grasa vagy Németországban a mosler név alatt ismerős ízekkel találkozunk.
 

Reduktív és oxidatív módon egyaránt készítenek belőle bor, külön megemlítendők a felhasználásával készített borkülönlegességek, mint a fordítás, máslás, szamorodni és persze az aszú. 
 

Késői érésű fajta, nemes rothadásra hajlamos, tömör, elegáns bort ad. 

Bora

Jellemzője a citrusos illat, mely almával és őszibarackkal keveredik. A hordós érlelést kapott tételek elég hosszan eltarthatók a markáns savgerincnek és a testességnek köszönhetően.

Furmint és sajt

Ha esetleg egy nagyon könnyed, fiatalos furmintról van szó, akkor kísérletezhetünk egy közepesen érlelt kecskesajttal, de ha nem preferáljuk a kecskét, akkor valamilyen félkemény tehénsajt is megfelel (fiatal gouda vagy a magyar Pannónia). Közepes testű, 2-3 éves furmintoknál előtérbe kerülhet egy testesebb, ementáli típusú sajt, vagy példáula Sándor Tamásféle félkemény, hegyvidéki érlelt tehénsajt. Ezeknél a típusoknál figyelembe kell venni azt is, hogy milyen hordós érlelést kaptak a borok, mert a túlzó fa gyakran hadilábon áll a sajttal.