A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Jégbor

2009-04-17 | Tóth Adrienn


Sokan keresik a jégbort, sikk lett inni. Talán nem is véletlen, hogy a stílust felfuttató Kanada legszebb tételeiért főleg az édes szájízükről és jéghiányukról egyébként is híres Közel-Keleten rajonganak. Azonban a hazai fesztiválokon is sokszor fut össze az ember tanácstalan jégbort kutató fogyasztókkal. Azoknak, akik ez iránt a borkülönlegesség iránt érdeklődnek, tisztában kell lenniük azzal, hogy az igazi jégborok a magas árkategóriába tartoznak, a készítésükkel járó kockázatot és a hiteles borkészítés okozta alacsony mennyiséget ugyanis meg kell fizetni.


 

Mi játszódhat le ilyenkor egy szőlő fejében?

A jégbor egy édes bor, amely nem egy egyszerű késői szüretből származik. Inkább egy nagyon késői szüretből. Képzeljünk magunk elé egy szőlőtőkét, vagy rögtön inkább néhány sornyit. Hiába zajlott le a szüret körülöttük mindenütt, rajtuk még mindig ott csüngnek a fürtök. Egy ideig azt még gondolják, hogy a többi borból nyilvánvalóan száraz bort akarnak készíteni, őket viszont édes bornak szánják majd, ez az oka a szüretelők átmeneti elmaradásának.

Egy idő után azonban végképp feladhatják a reményt, amikor azt látják, hogy a többi szőlőt lassan metszeni kezdik. Az ő soraik között pedig a helyzet még mindig változatlan. Néha ugyan el-elvetődik arra valaki, megkóstolja gyümölcseiket, de aztán rájuk hull a hó, és nem történik semmi. Lehet, hogy olyan rossz minőséget produkáltak, hogy még leszedni sem érdemes őket?

Majd fagyni kezd, most már biztos a kudarc, teljes a depresszió. Erre a helyzetre szoktuk mondani embernyelven, hogy „amikor már minden reményt feladtál, hirtelen történik valami jó”. És valóban, több napnyi fagy után, amikor a levegő hőmérséklete hosszabb távon megbízhatóan –8 fok alá süllyed, megjelennek a szüretelők.

Ugyanis erre a hőmérsékletre van szükség ahhoz, hogy a bogyók víztartalma megfagyjon. Az eljegesedett szemeket később gyorsan kipréselik még mielőtt azok felengednének. Az apró jégkristályok a héjjal együtt visszamaradnak, csak egy sűrű, tiszta lé folyik ki a csapon. Az így nyert must cukor és szárazanyag tartalma magas, hiszen ezek az anyagok a vízzel ellentétben nem fagytak meg.

Nemzetközi kitekintés

Klasszikus jégbortermelőnek Németország és Kanada számít. Itthon is többen elkészítik alkalmanként ezt a ritkaságot, de talán Villányra, legmelegebb borvidékünkre nem sokan asszociálnak a szó hallatán. Mielőtt azonban Kisharsányba térnénk, nézzünk kicsit szét, hogy alakult a világ más részein az idei jégbor szüret.

Mind Kanadában, mind az Egyesült Államok észak-keleti államában, Washingtonban már december elején megkezdődött a jégborhoz szükséges szőlő szedése. Amíg az előbbi vidéken nagy biztonsággal szinte minden évben elkészítik ezt az édes bort, addig a washingtoni Ste. Michelle pincészetnek az utóbbi négy évtizedben mindössze hat alkalommal adatott ehhez megfelelő időjárás. A pincészet így nyilatkozik: „Néhány évben sikerül jégbort készítenünk, a legtöbb alkalommal azonban csak végignézzük, ahogy a gyümölcsök a földön kötnek ki, mert nem fordul elég hidegre az idő.”

Igen, a jégbor készítés kockázatos mulatság. Előfordulhat, hogy a túl enyhe idő, bizonyos betegségek vagy egy rosszkor jött eső miatt az egész termés elvész. Az általános felmelegedést jósló tudósok szerint pedig csak egyre rosszabb lesz a helyzet, és akár a most biztos termelőnek számító Kanada is lassan elveszíti ezen státuszát. Már észlelhető ugyanis a -8 fok alatti átlaghőmérsékletű napok számának csökkenése.

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!