Pálinka
2008-06-23 | Tóth AdriennEgyetemes történelmünk legnagyobb mérföldkövei közé sorolható az a pont, amikor eleink rájöttek, miként tudják kinyerni a növények eszenciáját azok erjesztésével, majd lepárlásával. Bármerre járjunk is a világban, lélekmelegítők kérdésében a helyi lakosság mindenhol találékonyságot mutat, és lehetőségei szerint (éghajlat, vegetáció) a legkézenfekvőbb megoldást választja; abból főz, amije van.
Európában gyakori alapanyag a gabona és a burgonya, a tengerentúlon cukornádból vagy kaktuszból nyerik az „Élet Vizét”, de a gyógy- és fűszernövények (ánizs, boróka, kömény) is gyakran lépnek át létezésük egy magasabb, folyékony dimenziójába.
Itt, a Kárpát-medencében a gyümölcsök teremnek olyan minőségben és ízgazdagságban, mint sehol máshol a világon, így nekünk, magyaroknak egyértelmű, hogy belőlük készítsük nemzeti büszkeségünket, egyik hungarikumunkat, a pálinkát.
Jó tíz éve (az emberi fogyasztásra már alkalmatlan, rothadó alapanyagok, a tiszta szesz és az aromák idején) még azért volt hungarikum, mert csak mi, magyarok tudtuk meginni. Viszont 2002. júliusa óta, a Magyar Élelmiszerkönyv előírásának értelmében a pálinka minimum 37,5%-os alkoholfokkal rendelkező, 100%-os gyümölcspárlat, egyben megjelölés, mellyel csak Magyarország, illetve barackpálinka esetében 4 osztrák tartomány élhet.
A mai kereskedelmi főzdék betartják a szabályozást, nagyon is odafigyelnek az alapanyagra, s a modern technológiát segítségül hívva hibátlan minőségű, fogyasztóbarát termékekkel látják el a piacot. Ezek az italok elviselhető alkoholtartalmúak, illatosak, kevésbé karcosak, azaz nem kell többé őket egy húzásra, megborzongva lehúzni, ideálissá váltak a kóstolásra.
Jó pálinka, rossz pálinka
Mi különbözteti meg a jó pálinkát a rossztól? Az igazi pálinka hazánkban termett gyümölcsből, vadgyümölcsből, szőlőtörkölyből és aszúszőlő-törkölyből készül, erjesztés, majd lepárlás útján, jól megválasztott technikával és technológiával, illetve a szakmai elvek betartásával. Ezzel szemben nem nevezhető pálinkának a finomszeszből, vízből, cukorból, aromákból és élelmiszer-színezékekből hideg úton, ipari mennyiségben előállított szeszes ital.
A pálinka minősége a boréhoz hasonlóan térképezhető fel. Itt is a kiváló alapanyag a kiindulási pont, ehhez a szüret időpontja által meghatározott megfelelő érettség, és az esetleges hibákat kiküszöbölő szigorú válogatás alapkövetelménynek számít. A hazai párlatok erejét a világ sok égetett szeszével szemben pont az jelenti, hogy azok a legtöbb esetben hűen visszaadják az alapanyagként szolgáló gyümölcs illat- és ízvilágát. Ne higgyük azonban e kijelentés miatt azt, hogy a pálinkakóstolás monoton és egyszerű lenne, hiszen a gyümölcsös jegyeken túl a fűszeres, virágos, citrusos vonalak miatt - a borokhoz hasonlóan - itt is kialakulhat a magas fokú komplexitás.
Pálinkafogyasztás
A pálinkát gasztronómiai értelemben másképp kell felhasználni, mint a bort. Ezt a hazai párlatot sokáig egyaránt alkalmazták aperitifként és digestiveként is, mára azonban a hozzáértők számára a pálinka helye az étkezés végére került.
Pálinka a gasztronómiában
Voltak évtizedek, amikor jól behűtve kínálták a pálinkát az ebéd vagy vacsora előtt. Ez több szempontból sem szerencsés, egyrészt a minőségi pálinkákat nem kell behűteni. Csak akkor előnyös ez a gyakorlat, ha gyenge a termék, és az alacsony fogyasztási hőmérséklet segítségével akarják elfedni hibáit. Másrészt az étkezést megelőző időzítés sem előnyös, hiszen az ital magas alkoholtartalmánál fogva blokkolja a nyelv ízlelőbimbóit, és káros hatással van a gyomor bélbolyhaira is.
E.N., T.A.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!