10 tudnivaló a merlot szőlőfajtáról
Mindenki kedvence
2010-06-19 | Tóth AdriennA merlot, dacára annak, hogy néhány éve a Sideways című amerikai filmben elég határozottan lehúzták, még mindig egyike a világ legkeresettebb vörösborainak. Erősségét az adja, hogy általában nem bánt senkit, hiszen gömbölyű tannin- és savérzete a hozzá párosuló testtel kerekséget mutat, aromái pedig általában szilvára vagy más sötét húsú gyümölcsre emlékeztetnek, gyakran kiegészülve a hordós érlelés jegyeivel. Tény, hogy a legtöbb merlot korrekt, ami egy átlagfogyasztó szemében előnyként, de egy ínyenc számára akár hátrányként is felfogható. Kivételes tételek készíthetők azonban belőle gondosan megválasztott dűlő és erős terméskorlátozás esetén. A következőkben tíz fontos információt ismerhet meg a szőlőfajta kapcsán.
A fajta hazájának Franciaországot, ezen belül Bordeaux borvidékét tekintjük, innen terjedt el a világ szinte minden olyan szegletébe, ahol valaha is megpróbálkoztak a borkészítéssel. A szó jelentése: kis feketerigó.
Bár sokszor fajtaborként kerül a palackokba, elengedhetetlen összetevője egy igazi Bordeaux blend-nek, azaz Bordeaux-i stílusú cuvée-nek is. Ebben az esetben legtöbbször a cabernet sauvignon és franc szőlőfajtákkal házasítják, és annak érdekében, hogy minél komolyabb bort készítsenek belőlük, viszonylag hosszan tölgyfahordóban érlelik.
A merlot egyedül a cabernet sauvignon-nal versenyzik a világ legnagyobb felületen ültetett kékszőlője címért. Az Egyesült Államokban sokkal népszerűbb, mint a cabernet sauvignon, pedig kisebb területen foglalkoznak vele. Franciaországban viszont folyamatosan nő a merlot telepítések száma, nemcsak az ominózus Bordeaux-ban, de máshol is egyre fontosabb.
Osztrák kutatók szerint DNS-e alapján egyik felmenője a cabernet franc, míg a másik egy egyelőre ismeretlen szőlőfajta, így a cabernet sauvignon féltestvérének tekinthetjük.
A borászok nem csak azért szeretik, mert sokak által kedvelt bort ad, hanem azért is, mert szőlészeti szempontból is a szerencsésebbek közé tartozik. Kékszőlő fronton ugyanis a viszonylag korai érésű fajtákhoz sorolják, ami minden olyan borvidéken, ahol rizikós lehet az őszi időjárás, pozitívumnak számít.
Hátránya ebből adódóan, hogy nemcsak az érés, de a rügyfakadás és a virágzás is korábban következik be, ami miatt viszont jobban ki van téve egy esetlegesen beköszöntő kellemetlen tavaszi időnek.
Leggyakrabban természetesen a cabernet sauvignon-hoz hasonlítják a szőlőt és annak gyümölcsét. A merlot-ról általánosságban elmondható, hogy kevésbé aktívan növekszik, mint a cabernet, fürtjei nagyobbak és a bogyóhéj vékonyabb. Ez utóbbi tulajdonság következtében érzékenyebb a rothadással szemben.
A merlot tőkéje általában jól viseli a viszonylag hűvös, nedves talajt, a túl jó vízelvezetésű, száraz földben gyökerező növények esetében gyakran előfordulhat, hogy a gyümölcs nem tud teljesen kifejlődni. Ennek köszönhető, hogy a hazájaként számon tartott Bordeaux-ban, az merlot számára kedvező talajviszonnyal bíró St-Emilion és Pomerol sikere hozta meg számára is az igazi áttörést.
Bár a bevezetőben azt mondtuk róla, hogy legtöbbször korrekt bor készül belőle, a különösen szép példányok mégis különleges törődést érdemelnek, és itt nem csak a korábban már leírt terméskorlátozásról, dűlőválasztásról, talajadottságokról van szó, hanem a szüret időpontjáról is. Ez a nagytestű, ízgazdag alapanyag ugyanis hamar elveszítheti savtartalmát, ha akár csak kicsivel is megcsúszik a szüret.
A nemzetközi szakirodalom természetesen elsősorban vörös húsra épülő fogásokhoz ajánlja, itt azonban széles palettán mozgunk a pikáns mexikói fogásoktól, a nehezebb húsos ragukkal tálalt olasz tésztaételeken át, egészen egy vadpástétomig sok fogás szóba jöhet. A sajtok közül pedig jó párosítást jelenthet egy comté.
Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!