A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A furmintot nálunk szigetinek hívták

Maurer Oszkár válaszolt

2013-05-28 | Tóth Adrienn


Ezen a hétvégén több nagy boros és gasztronómiai rendezvény együttes jelenléte mutatja, hogy beindult a fesztiválszezon. A budafoki Rozáriumban például pénteken veszi kezdetét a Kárpát-medencei Borászok és Zenészek találkozója, amelynek húsz borászvendége között ott lesz Maurer Oszkár is, akit a Szerémségi borvidékkel azonosítunk. Mai interjúnkban Oszkárt elsőként arra kértük, foglalja össze röviden, hol tart ma a pincészete.


Két borvidéken művelünk szőlőt, tizenöt hektáron. Ültetvényeink egy része Szegedtől délre, Dél-Csongrádban, Szabadka és Magyarkanizsa között, Hajdújárás, Nosza és Királyhalom településeinek határában találhatóak. Itt elsősorban idős ültetvényeken gondozunk olyan őshonos fajtákat, mint a kadarka vagy a kövidinka.

Területeink többsége azonban a történelmi szempontból is fontos Szerémségen található. Ez a vidék kiemelkedő földrajzi adottságai miatt olyan borokat produkált, amelyeknek köszönhetően a szerémi bor a török hódoltságig hazánk legismertebb bortermő területének számított. Száraz borai mellett a nemesi, sőt királyi udvarokban keresettek voltak édes aszúborai.

A Szerémségből tízhektárnyi szőlőt dolgozunk fel, ebből nyolc és fél hektárt mi magunk művelünk. Ültetvényeink húzódnak Karlóca határában, ahol régen a keresett karomi borok készültek.

A szőlőink minősége szempontjából fontos tényezőnek tartom, hogy bakműveléssel dolgozunk, az általunk ily módon megművelt 55 000 tőke a fürtök földhöz való közelsége szempontjából párhuzamba állítható a nemzetközileg is legmagasabb színvonalúnak tartott rövid csapos művelésmóddal.

Esetedben a borvidékek is különlegesek, de ugyanez elmondható a szőlőfajtákról is, hiszen a modern kori magyar borkorszakban egyike voltál az elsőknek, akik már lassan elfeledettnek mondható, ősi magyar szőlőfajtákkal kezdtek foglalkozni.

Valóban, most már tizennyolc éve készítek borokat ismert és kevésbé ismert helyi szőlőfajtákból. Egyrészt azokat választottam ki, amelyekről a helyiek is úgy tartották, hogy ezen a vidéken magas minőséget adnak, másrészt néhány olyan fajta is ide került, amely a Kárpát-medence kiemelkedő borait adja.

Persze annak idején erről le akartak beszélni, javasolták, hogy foglalkozzak inkább chardonnay-val és cabernet-vel, de mára látszik, hogy az idő engem igazolt, hiszen egyre szélesebb körű érdeklődés tapasztalható a helyi gyökerekkel bíró, egyedi borok iránt. Továbbra is fontosnak tartom, hogy a fajták, amelyekkel dolgozom, hosszú évszázadok alatt szelektálódtak ki a régió klimatikus és domborzati viszonyaihoz igazodva. Hozhatnánk ide fajtákat a világ másik végéről, de nem valószínű, hogy ugyanazt a színvonalat nyújtanák, mint hazájukban, amely híressé tette őket.

Az összehasonlíthatóság miatt a 80%-nyi őshonos fajta mellett 20%-ban azért világfajtákkal is dolgozom, hogy egy messziről jött vendégnek így tudjam megmutatni a borvidékben rejlő potenciált. Ez ma egy adottság: ha újra a kezdeti telepítésekről kellene döntenem, a mai fejemmel már egy olyan tőkét sem ültetnék, amely nincs jelen ezen a vidéken évszázadok óta.

Bakator, balafánt, budai zöld… És még csak a sor elején járunk. Melyeket tartod a legfontosabbnak közülük?

Bár a kék szőlők tekintetében itthon a kékfrankos a legelterjedtebb fajta, én mégis a kadarkát tartom a kitörési pontnak. Annyira színes, annyi különböző bortípus alapanyagának alkalmas: ott vannak a belőle készített sillerek, vörösborok, sőt a botritizálódott szőlőből készülő, régen aszúnak nevezett borok is.

A furmintot nálunk szigetinek hívták

Úgy gondolom, az utóbbi kategória egyelőre azért kevésbé ismert, mert még nem foglakoznak vele jelentősebb mennyiségben azokon a területeken, amelyek hajdanán is ezt a borkülönlegességet adták. A tavaly készített kadarkaaszúnk 110 gramm/liter maradék cukrot és 16% alkoholt tartalmaz. A kadarka kvalitásai közé tartozik még az is, hogy magas szinten képes kifejezni az őt adó termőtájat.

A kadarka kiegyenlített minősége kapcsán gyakran merülnek fel kérdőjelek. Mit gondolsz erről?

Úgy gondolom, ha valaki utánajár, és a megfelelő, régi klónokat telepíti, valamint az esetében szükséges művelésmódot alkalmazza, jó eredményre számíthat. Klónok kapcsán külön érdekesség, hogy az 1880-as kadarkaültetvényünkben van százötven tőke fehér kadarka, amely valóban fehér szőlő. A közelmúltban tudtam meg, hogy ez ugyanaz, mint a balafánt, amely egyike a legszebb bort adó régi fajtáknak. Eddig ezek a fürtöket fehérborokba házasítottuk, de most kísérletképpen elkülönítve dolgozzuk fel.

A fehér szőlők közül melyiket tartod a leginkább kiemelkedőnek?

Jó eredményt ad a szerémi zöld, a bakator és a furmint, amit itt szigetinek neveznek. Utóbbi névválasztás egyébként a fajta szerémségi származásáról árulkodik, hiszen Szerémséget hajdanán Szigetnek nevezték, így az innen származó szőlő a szigeti nevet kapta. Ezt a régi elnevezést nemcsak én szeretném újra feléleszteni, a felvidéki Bott Frigyes is úgy tervezi, ezzel a címkével hozza forgalomba furmintborát.

Nálunk egyébként e szőlőfajta ültetvényét – amely idén fordul termőre – részben a szerémségi változat adja, részben pedig a hegyaljai Mézes-Mály dűlő nyolcvanéves ültetvényéről hozott vesszők. A terveim szerint a bor nem fajtaborként jelenik majd meg a kínálatunkban, hanem szerémi zölddel házasítva, ahogy azt régen itt tették. A bor a Szerémi Fehér nevet viseli majd.

A pincészet borai kapcsán tehát ezekre a szőlőfajtákra érdemes leginkább odafigyelni?

Fontosak a szőlőfajták, de érdemes túltekinteni rajtuk. Hét szerémségi és hét dél-alföldi dűlőben dolgozunk, mindegyik eltérő szerkezetet, különböző savgerincet, más érettségi fokot ad a boroknak. Így történhet meg, hogy nem is annyira a fajta lesz a központi kérdés, hanem a dűlő, amely a borok által megmutatkozik.

Lassan kikristályosodik az a tudás, amelyre szükségünk van az egyedi, magas minőségű borok készítéséhez. Szerencsére majd’ két évtizeddel ezelőtt sem kellett a nulláról indulni, hiszen a régi ültetvények és a tradicionális borkészítési hagyományok által sok tudás rögtön eljutott hozzánk arról, miként lehet a lehető legszebb borokat elkészíteni. Ez a cél pedig továbbra is a legfontosabb.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!