A kadarkának tiszta lap kell
Heimann Ágnessel beszélgettünk 2. rész
2012-04-10 | Tóth Adrienn
Heimann Ágnessel, a szekszárdi Heimann Családi Birtok társtulajdonosával, borászával eddig általánosságban a kadarkáról mint fajtáról beszélgettünk, kitérve a saját ültetvényeik adta tapasztalatokra. A Heimann kadarkaklón-kísérletről csak említés szintjén esett szó, vesézzük most ki jobban ezt a témát! Hogyan indult ez a történet?
Cikkünk első részéhez kattints IDE!
2006-ban a Pécsi Kutatóintézet irányításával és segítségével hoztunk létre egy olyan kísérleti ültetvényt, amelyhez a kutató törzsültetvényéből és a tágabb környezet 80-120 éves szőlőskertjeiből az előző öt évben kijelölt és begyűjtött kadarkaklónok és kadarka közeli fajták szolgáltak alapul. Egy negyedhektárnyi portugieser szőlőt bocsátottunk az intézet rendelkezésére, az itteni tőkék átoltásával indultak el az események.
Egy több klónra kiterjedő kísérletnek – gondolom – megvannak a sikerei és kudarcai…
Persze, hiszen voltak olyan klónok, amelyeket néhány év után rögtön ki is vettünk a kísérletből. A kereszteslevelű kadarka például sosem kötött meg, borának kóstolásáig el sem jutottunk, hiszen sosem termett szőlőfürtöt. Arra is rájöttünk, hogy a szürke kadarka miért viseli ezt a nevet, a fürt ugyanis érett, egészséges állapotában is olyan szürke volt, mintha rothadt lenne.
Mi történt a többivel?
A többi kísérleti alanyt minden évben elkülönítve szüreteltük le és dolgoztuk fel kis tételben, úgynevezett mikrovinifikáció keretében. Érdemes tudni, hogy ez valóban egy szigorú, szakmai kísérlet volt, így nekünk akkor is be kellett tartanunk a kutatók által diktált játékszabályokat, ha az sokszor egyáltalán nem volt könnyű.
Néhány éven át például nem korlátozhattuk a termés mennyiségét annak érdekében, hogy kiderüljön, mire is képesek maguktól a szőlők. Ezeknek az éveknek az volt az egyik tapasztalata, hogy sok kadarkaklón kifejezetten bőtermő, és bár ilyenkor karcsú, mégis kellemes, fűszeres vörösborokat adnak.
Eközben mi már alig vártuk, hogy leteljenek ezek az évek, és elkezdhessük a termésritkítást, hogy rájöhessünk: megfelelő szőlészeti hozzáállás mellett mire is képesek a növények. Persze ez sem ment rögtön, de legalább a terület bizonyos részén csökkenthettük a fürtök számát, így lehetőségünk volt minden klón esetében összekóstolni a korlátozott és a nem korlátozott termést. Természetesen általában az első kategória javára dőlt el a verseny, de akadt olyan tanninos fajta is, amely pont nagyobb terheléssel adott jobb eredményt.
Az eddigi évjáratok tapasztalatai alapján mit tartasz kiemelten fontosnak a fajta esetében?
Szerintem a kadarkánál a legfontosabb a válogatás, a válogatás és a válogatás. Azáltal érhető el a magasabb minőség, ha ebbe minél több energiát fektetünk. Válogatnunk kell magán a tőkén, és miután leszedtük a termést, a fürtök között is. A fajtára jellemző a nem egyenletes érés, ezért, ha nem szelektálunk szigorúan, csak középszerű bort készíthetünk belőle.
2011-ben például szépen érett a szőlő, ennek ellenére megtettünk bizonyos lépéseket. A vörösbor alapanyagát adó szüret előtt például leszedtük a világosabb fürtöket, ezek kerültek a sillerbe. Ennél a fajtánál, ilyen esetekre pont az érési problémák és az évjáratokra való erős reakció miatt, praktikus, ha van az embernek egy olyan alternatív terméke, mint nekünk a Fuxli.
Még egy olyan kedvező évben, mint 2011, egy előszüret után is láttuk azonban, hogy szükség van további szelekcióra, így a válogatóasztalon is nagyon odafigyeltünk a nem megfelelő fürtök elkülönítésére. Akadtak ugyanis olyanok közöttük, amelyek szőlőként finom édesek voltak, mégis tudtam, nem lesznek elég jók egy vörösbor alapanyagának. Úgy gondolom, ez a szemlélet komoly előrelépést hoz majd a kadarkánk minőségében.
Hol tart most a klónkísérlet folyamata?
Mostanra a kutatókkal közösen kiválasztottunk hét klónt, amelyek a legjobb eredményeket adták, ezekből nyertünk szaporítóanyagot. Tavaly megszedtük a vesszőket, és elkészültek az oltványok, ezekből idén klónonként körülbelül 1000 szőlőtőkét telepítünk el. Ezek mellett azonban hoztunk a kiváló ménesi kadarkából is Balla Gézától.
Milyen alapon szelektáltatok?
Abból indultunk ki, hogy mivel kadarkát akarunk készíteni, kizárólag ezzel a fajtával dolgozhatunk, ezért kiszelektáltuk azokat a szőlőket, amelyekről kiderült, nem is kadarkák, csak hasonlítanak a fajtára. A csókaszőlőt fontosnak tartjuk, és kísérletezünk vele, szívesen látjuk a jövőben, de mint csókaszőlőt, és nem mint kadarkát.
Miután korábban a szőlészetileg kezelhetetlen fajtáktól megszabadultunk, a válogatás szempontját a második körben már a kóstolás adta. Elsősorban azt a fűszerességet kerestük a borokban, amit mindannyian elvárunk a fajtától.
Úgy gondolom, hogy e szőlőfajta esetében valóban szükség van a sokszínűségre, jó az, ha több kadarka klónja van jelen egyidejűleg egy ültetvényen, így míg az egyik inkább gyümölcsöket és savat, addig a másik inkább csersavat, testet ad a belőlük házasított bornak. A biológiai diverzitást fontosnak tartom, de emellett a valóban hiteles kadarka létrehozásához úgy vélem, csak az ültetvényekben található fajták beazonosítása, és a nem kadarkatőkék kiszelektálása útján vezethet az út, csak így indulhatunk tiszta lappal.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!