A legdrágább borokat éri meg hamisítani
Interjú Maureen Downey-val 1. rész
2015-04-25 | Tóth Adrienn
A brit Decanter magazin a borvilág Sherlock Holmesának nevezte Maureen Downey-t, aki az FBI tanácsadójaként működött például a közelmúltban nagy port felkavaró Rudy Kurniawan ügyében. A hamisító a szakértő becslése szerint a 2012-t megelőző évtizedben több mint harminchat milliárd forint értékben hajtott végre csalást. A különösen drága borok hamisításra specializálódott amerikai szakértő abból az alkalomból adott interjút a Vinoportnak, hogy hamarosan elindítja borgyűjtőknek ajánlott tematikus weboldalát, a winefraud.com-ot.
Hogyan lett önből borhamisításra specializálódott szakember?
2000-ben boraukciókon kezdtem dolgozni. Hamar rádöbbentem arra, hogy ezen régi tételek között meglepően sok a hamisítvány. Nem sokkal ez után faxot kaptam egy jól ismert gyűjtőtől, aki arra kért, hogy vizsgáljak meg alaposabban néhány általunk eladásra kínált palackot, közöttük a Chateau Gruaud Larose 1945-ös évjáratát.
Részletekre volt kíváncsi a címkével, az üveggel, a kapszulával és magával a palackban lévő borral kapcsolatban. A kérdések, amelyeket feltett, ébresztettek rá, hogy mekkora jelentősége van azoknak a részleteknek, amelyekre korábban oda sem figyeltem. Minden kérdését megválaszoltam, de újabb faxot kaptam, amelyben apró részletekről kért közeli fotókat minden palack esetében.
Magam készítettem el a kívánt képeket, hogy biztos lehessek abban, minden igényét kielégítettük, és elküldtem őket. Nem sokkal ez után derült ki, hogy a gyűjtő, akit egyébként Hardy Rodenstocknak hívnak, egy állítólagos borhamisító, és arról is lehullt a lepel, hogy az 1945-ös Chateau Gruaud Larose az egyik kedvenc tétele.
Szembe kellett néznem vele, hogy azért érdeklődött nálam konkrét részletekről, mert nem akarta a saját maga által előállított hamis borokat megvásárolni. Miután mindezen átmentem, már sosem néztem úgy a boros palackokra, ahogy azelőtt. Elkezdtem figyelni a palack súlyát és az üveg színének árnyalatát.
Utánajártam az üvegpalackok készítési módjának, a papírok közötti különbségnek és a nyomtatási módszereknek, elmélyültem a parafa dugók világában és sok más olyan apróságnak tűnő kérdésben, amelyekre azelőtt nem fordítottam gondot. Mindössze arra volt szükség, hogy kinyíljon a szemem, és máris én lettem a legszőrszálhasogatóbb, ha borospalackokról volt szó – és ez azóta is így van.
Melyek a leggyakrabban előforduló hibák egy hamis bor palackján?
A legfontosabb kérdések, amelyekre egy palack eredetiségének vizsgálatakor ügyelek, mind beláthatóak józan ésszel. Fontos, hogy a palack minden eleme ugyanabból a korszakból származzon, és egyúttal passzoljon az állítólagos termékhez. Mindehhez kapcsolódik annak vizsgálata is, hogy vajon a címke, a kapszula és a dugó mind együtt öregedtek-e meg.
Egyáltalán nem logikus például, hogy a címke újnak tűnik, mialatt a kapszula úgy néz ki, mint ami már több háborút is megért. Ugyanígy, ha a címke láttán gondolunk arra, hogy huszonöt évre alámerítették a bort egy mocsár vizében, és elrothadt és szétmállott a papír, és alacsony a folyadék szintje, akkor nem lehet hibátlan a dugó és a kapszula.
Persze tisztában kell lenni a történelmi háttérrel, amikor azt vizsgáljuk, hogy a bor csomagolásának egyes alkotóelemei ugyanannak a kornak felelnek-e meg. Ha például az adott tételről azt mondják, hogy a ’20-as évekből származik, nem lehet rajta olyan címke, amelyet számítógéppel nyomtattak, és nem kerülhetett olyan palackba, amelyet a tömegtermelés módszereivel állítottak elő.
Az idős palackokban nem lehet vadonatúj dugó, hacsak nem áll rendelkezésre azzal kapcsolatban hivatalos dokumentum, hogy a palackot újradugózták a chateau-ban. Bármely újradugózás vagy más ehhez hasonló javítás, renováció kapcsán elengedhetetlen a megfelelő írásos igazolás megléte.
Mely bortípusok, mely borvidékek borai válnak leggyakrabban a hamisítás áldozataivá?
Leggyakrabban természetesen a drága borokat hamisítják. Két módon kereshet valaki ezen a területen a borok világában: egyrészt készíthet néhány nagyon drága másolatot olyan borokból, amelyekkel mi a prémium és ritka kategóriában dolgozunk, vagy előállíthat rengeteg olcsó hamisítványt.
Az utóbbi kategóriába tartozik a legtöbb olyan álbor, mint amelyeket például rendre produkálnak Kínában, és amelyek a szellemi tulajdont érintő szabálytalanság témakörébe tartoznak. Ilyenkor olyan termékeket állítanak elő, amelyek megjelenése csak egészen kis mértékben különbözik az eredetitől, felelősségre vonás esetén pedig arra hivatkoznak, hogy láthatóan nem ugyanarról a tételről van szó.
Nekünk azonban inkább az olyan hamisítványokkal van dolgunk, amelyek régi évjáratokból származó, ritka borokat érintenek, és teljes mértékben az eredeti palack megjelenését utánozzák. Ezek a legtöbb esetben burgundi és bordeaux-i tételek. Érdekesség azonban, hogy a burgundi borok iránt manapság olyan nagy az érdeklődés, hogy már megéri egészen friss évjáratokat is másolni belőlük. Persze biztos vagyok abban, hogy aktuális bordeaux-i borokból is készülnek utánzatok, ezek azonban inkább az ázsiai piacon fordulnak elő, kevésbé jellemzőek az Egyesült Államokban vagy Európában.
A csalók számára legvonzóbb célpontok manapság a jó évjáratokból származó grand cru burgundik az utóbbi harminc évből, a kiemelkedő burgundi grand cru-k termései egészen az XIX. század végéig visszamenően, top jobb és bal partról származó bordeaux-i borok az 1920-as évekig, sőt az olyan kivételes tételek esetében, mint a Chateau Lafite és az Yquem, akár egészen a XVIII. századig.
Interjúnkat ITT folytatjuk.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!