A marketinges, aki hosszú távon gondolkodik
Bemutatjuk Rigler Zsoltot
2009-10-12 | Tóth Adrienn
Fiatal marketingszakember, állandóan csörgő telefonnal, millió, párhuzamosan zajló rendezvénnyel... Munkamódszereiben mégis a borászat évezredes történelméhez, a többgenerációs családi pincészetek tapasztalat-felhalmozásához akar visszanyúlni. Fontosnak tartja az apró lépésekkel, a kitartó munkával elérhető hosszú távú eredményeket. A sok tekintetben tradicionális felfogás azonban az ő esetében az újdonság erejével is párosul, hiszen egy, a korábbitól eltérő szemléletmódot kell megismertetnie a borászokkal, akikkel dolgozik, a borvidékkel, ahol él.
1996-ban került Budapestről a soproni egyetemre. „A kalandvágy is szerepet játszott abban, hogy nem egy fővárosi intézménybe adtam be a jelentkezésemet. A több megjelölt város közül a véletlennek és a vitt pontjaimnak köszönhető, hogy végül ide kerültem.”
A fiatalok számára az élet itt, akár a többi hazai borvidéken sem feltétlenül a mérsékelt és a minőségi borfogyasztás jegyében telt. „Soproni egyetemistaként a borral kapcsolatban először két kategóriát ismertünk csupán: a van bor, meg a nincs bor. A jó bor és a rossz bor egy következő evolúciós folyamat volt, amelyre már nem mindenki jutott el.”
Jó néhány év eltelt, mire Zsolt a vidék igazi borarcát tisztábban látta meg. Egy jó tanári kapcsolatának köszönhetően részt vehetett egy bormarketing konferencia előkészítésében, megszervezésében. „Egy ötödéves egyetemistának tökéletes kihívást jelentett, hogy tényleg csinálhat valamit, nemcsak tanul róla. Ráadásul fizettek is érte.”
„Ekkoriban már egyre jobb kapcsolatban voltunk a borral, ami annak is köszönhető, hogy az akkori hegyközségi elnök, az azóta elhunyt Molnár Tibor, rögtön az elején a szárnyai alá vett bennünket. Ez a hozzáállás igaz volt másokra is, akik úgy gondolták, hogyha ezzel foglalkozunk, akkor kicsivel többet kell látnunk, és folyamatosan tanítottak minket. Ezzel indult el igazából a bor iránti szerelmem.”
2001 nyarán – több, kisebb megbízást követően - úgy gondolták, hogyha tényleg szükség van a munkájukra, akkor ennek keretet kellene teremteni, így megalapították a Bormarketing Műhelyt. „Egy néhány éves átmeneti időszak után ez vált a főállásommá. Először egyedül ültem egy irodában, mára azonban egy egész szép kis csapat dolgozik a soproni borvidékért.”
„Ezután talán már nem voltak olyan látványos állomások, de végre kezdett látszani, hogy beérik a munkánk. Bízom benne, hogy mostanra a borászok elfogadtak egy olyan embernek, akinek lehet adni a szavára, véleményére. A mi történetünk kicsit olyan, mint a borvidéké, megpróbálunk a saját erőnkből építkezve megállni a lábunkon, egyre feljebb jutni, nem túllőve azokon a lehetőségeken, amit az ember folyamatos fejlődési képessége enged.
Azokhoz a borászatokhoz szeretnénk hasonlítani, amelyek lassan, a generációk tapasztalatait és az új információkat felhasználva, folyamatosan építkezve jutnak előre. Ebből a szempontból mindig is nagy kérdés marad, hogy mikor fogadjuk meg a régiek nézeteit, és mikor lázadjunk inkább. Hiszen ez utóbbira is szükség van.”
Az évente megrendezett bormarketing konferencia mindig is az elsőszülött gyerek marad, idén lesz tízéves. „Úgy gondolom, mindig tudunk tanulni, mindig tudunk valami újat mondani. Itt nem az a cél, hogy két nap alatt professzionális marketing szakértőt faragjunk a teljes hallgatóságból, mert ez nem is lehetséges. Viszont a 20-30 elhangzó előadás között mindenki találhat valamit, amit hasznosítani tud, ami előre viheti. A konferencia központi kérdése mindig az, ha valamit látunk, és az más, mint, amit addig tettünk, meg merjük-e lépni?”
Zsolt a következőképpen számol be ezzel a kérdéssel kapcsolatos tapasztalatairól: „Gyakran előfordul, hogy általános marketingszakembereket hívunk meg előadni. Sok esetben a hallgatók reakciói az elmondottakra sajnos nem az, vajon ez hogyan működne náluk, érdemes-e kipróbálni. Ehelyett általában az a visszatérő fordulat hallható, hogy ’á, a borászat nem ilyen, ott teljesen más minden!’.
Persze magától értetődő, hogy a bor alapvetően különbözik a tömegtermékektől, amelyek gyártói folyamatosan bombázzák a fogyasztókat. Mégsem mondhatunk le arról, hogy hatást gyakoroljunk az emberekre, csak ehhez pont az egyediségünk hangsúlyozása a megfelelő eszköz.”
A beszélgetés során visszatérő fordulat volt a jövőbe tekintő gondolkodásmód, legyen szó partneri kapcsolatokról vagy a soproni borvidékről: „Manapság ahogy a világ változik körülöttünk, úgy a soproni bor is, hiszen bár itt van már kétezer éve, korábban például nem a kékfrankos volt a fő fajta. Persze ez az átalakulás nem gyors, száz években mérhető, ehhez hasonlóan én is sokkal jobban hiszek a sok kis apró lépésben, amelyek után mindig örülhetünk, ha látjuk, ahogy megvalósulnak. Nem az a fontos, hogy nagy füsttel-lánggal berobbanjunk, és aztán esetleg hamar ki is hunyjunk, hanem olyan, hosszú távon is működő munkát kell letenni az asztalra, amelyért bármikor vállalhatjuk a felelősséget.\"
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!