Komolyan veszik a portugiesert
A Jackfall Bormanufaktúránál jártunk 1. rész
2012-01-06 | Tóth Adrienn
Kisjakabfalva mindössze pár percre esik Villánytól, mégis mintha egy másik vidéken járnánk. Különösen kedves lehet mindazoknak ez a település, akik meghittebb, csendesebb borturisztikai élményre vágynak. Kisjakabfalva régi nevét viseli az itt található Jackfall Bormanufaktúra, amelynek fiatal borászával, Kőszeli Andrással rendhagyó módon boraik közül a portugieserről beszéltünk a legtöbbet.
Mit kell tudnunk a Jackfall indulásáról?
A Jackfall Bormanufaktúra 2001-ben kis családi pincészetként indult 1 hektáros szőlőterülettel. Mostani tulajdonosai Jandrasics Gábor és Elek Sára az informatika világából érkeztek, és a 2003-ban 1 hektáros szőlőterületet 2005-re 12 hektárosra növelték. Ekkor érkeztem én is a csapatba, egyenesen Gál Tibor szárnyai alól.
Milyen módon fejlődött azóta a birtok?
Most 13 hektár termő szőlőterületen gazdálkodunk, amely egy komplex újratelepítési folyamat eredménye. Az elavult, régi ültetvényeket részletekben alakítottuk át, mindig voltak még növekedő vagy épp termőre forduló területeink.
A fejlődés egyébként nemcsak a szőlőterületek tekintetében haladt lépésről lépésre, hanem a birtok egyéb részein is. 2005 óta például 50 főnyi vendég fogadására alkalmas szálláslehetőséget építettünk ki, és nemrég átadásra került a raktárunk is. Ez csak úgy lehetséges, hogy minden nyereséget folyamatosan visszaforgatunk a pincészetbe.
Van olyan dűlő, amelynek különös jelentősége van a borászat vonatkozásában?
A legöregebb ültetvényünk a Pillangó-dűlőben található. Az itteni tőkék már tizenöt évesek, és tudni kell, a kor a szőlők esetében sokat számít. A syrah-nk például még fiatal, 2006-ban ültettük, de összességében is elég sok újabb telepítés van a pincészet tulajdonában. A fejlődésükön, növekedésükön látni, nagy bennük a potenciál, de a kiemelkedő minőséget nyilvánvalóan majd húszéves korukban mutatják meg. Ha valaki borászkodásba kezd, annak tisztában kell lenni vele, hogy szüksége van az időre, itt tudni kell várni.
Villány kapcsán általában a legtöbb szó a nagy borokról, a világfajtákról esik. Ti viszont komolyan veszitek a portugiesert is.
Szándékosan telepítettünk újra egy félhektáros területet ezzel a fajtával. Mivel nálunk csak ennyi volt belőle, egyértelműnek tűnt, hogy nem akarunk belőle gyorsan kipörgő, nyomott árú alapbort csinálni.
Ezért ennél a fajtánál visszatértünk a hagyományos technológiára, és elindultunk az árral szemben: portugieserből akartunk komoly bort készíteni. Hiába tartják ugyanis fontosnak Villányban ezt a fajtát, ha nem korlátozzák a termését, nem tudja megmutatni igazi értékeit. Mi pedig ezt szeretnénk megtapasztalni.
Úgy vélem, jó úton járunk, és csak ismételni tudom magam, amikor megjegyzem, hogy ez egy jó kitettségű, modern, de fiatal ültetvény, idősebben várhatóan még jobb borokat ad majd.
Mit jelent a gyakorlatban a hagyományos technológia a portugieser esetében?
Spontán erjesztünk, és nyitott kádakban csömöszölünk, amelyeket az erjesztés végén dupla nejlonréteggel fedünk le. Ennek több szempontból is jelentősége van. A hőszigetelés miatt fogalmazhatunk úgy is, hogy ez a régi saras módszer újragondolása. A lényeg, hogy légmentesen lezárjuk az erjedő mustot, meggátolva így az illósodás lehetőségét. Az ily módon bent tartott hő egyúttal az almasav lebontásban is segít.
Persze az erjedés alatt a hőmérsékletet azért valamilyen módon kontrollálni kell a gyümölcsösség megőrzése érdekében. Ezt úgy érhetjük el, hogy kis tételekben erjesztünk, így azok nem tudnak túlmelegedni.
Azért alkalmazzátok ezt a módszert a portugieser esetében, mert ez a legjobb?
Nem hiszem, hogy a borászatban lennének ilyen kategorikus fogalmak. Elképzelhetőnek tartom, hogy modern módszerekkel még jobb bort tudnánk készíteni ebből az alapanyagból, de ennél a bornál más volt a célunk, általa újra át akartuk élni az erre a vidékre jellemző hagyományokat.
Persze ez inkább egy hozzáállást, mint 100%-os hűséget takar, hiszen egy az egyben nem lehet mindent ugyanúgy tenni. Már más az éghajlat, más az ültetvények kialakítása, és sok esetben a dűlők is átrendeződtek, nem feltétlenül ugyanott termelünk ma szőlőt, ahol annak idején az őseink tették.
Miért pont a portugieser érdemelte ki ezt a különleges bánásmódot?
A legtöbb borunk világfajtákból készül, talán pont azért küzdünk annyira az oportóért, amit ma már portugisernek hívunk, mert tudjuk, hogy ezt rajtunk kívül senki sem fogja komolyan venni. Bár a legkisebb területünkről származik, de arányosan sokat dolgozunk vele, fontosnak tartjuk, mert olyan erősen kötődik Villányhoz.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!