A változás következő szintje az állandóság
A stabilitás értékéről
2013-07-01 | Tóth Adrienn
Az utóbbi évtizedekben itthon kialakult borvilág csapdát rejt magában. Borászként és borfogyasztóként is izgalmas időszakot élünk meg: tanúi vagyunk pincészetek megszületésének, egyéni fejlődéstörténetek kialakulásának, vidékekre jellemző bortípusok terjedésének, sokáig elfeledettnek tűnő szőlőfajták feltűnésének. Különleges dolog egy ennyire mozgalmas időszakában megfigyelni borkultúránk alakulását. Ám éppen ez a napról napra zajló újraértékelés-átgondolás - amely a fejlődési folyamat természetes és szükségszerű része - rejti magában a csapdát.
Ha belegondolunk abba, hogy a korábbi mennyiségorientált borkészítési szemléletmódról hogyan váltottak a magyar borászatok a minőségire, egészen logikus, hogy az újdonságok pozitívumként való értékelésére kondicionálódtunk. A változásoknak új borokban, szőlőfajtákban, ültetvényekben megnyilvánuló formájára szükség is van addig, amíg a pincészet ki nem alakítja azt a kínálatot, amellyel egyrészt saját szemléletmódját képes kifejezni, másrészt integrálódni tud az őt körülvevő borvidék, borrégió életébe, mindezt gazdaságilag is stabil alapokra helyezve.
Idővel mi is belekerültünk egy mókuskerékbe, hiszen a fogyasztó, újságíró, blogger számára adrenalinértéke van egy új szőlőfajtának – származzon az a világ másik végéről vagy egy kutatóintézet jóvoltából saját múltunkból –, egy új művelési módnak – legyen az a nemzetközileg legmodernebbnek számító vagy éppen a régről ismert bakművelés –, egy, a figyelem középpontjába kerülő dűlőnek vagy annak az információnak, hogy valaki áttért a biodinamikus művelési módra.
Miközben azonban teljes gőzzel megyünk előre, tekintetünket a legfrissebb fejleményeken tartva, hajlamosak vagyunk elmenni olyan eredmények mellett, amelyek a felszínen már jó ideje állandóak, és csak a mélybe tekintve lehet észrevenni az összefüggések egyre tudatosabb hálóvá szövődő rendszerét. Pedig a fejlődés szükségszerű része az is, hogy egyre több pincészet tekint vissza egy vagy akár két évtizedes múltra, és ha ezalatt létrehozott egy biztos alapokon álló itthon és külföldön is értelmezhető portfóliót, akkor értelemszerűen ehhez tartja magát.
Számunkra, a borok elfogyasztói számára pedig eljött az idő, hogy az újonnan felfedezett kiugró eredmények mellett a hosszú távú teljesítmények esetében azt ítéljük meg, hogy a látszólagos állandóság valójában érdektelenséget, egy szinten való megrekedést jelent, vagy kiegyensúlyozott, immár szükségszerűen lassabban emelkedő minőséget. Mert a két hozzáállás között jelentős a különbség, és erre nem lehet mindössze egy bor kóstolásából következtetni, legyen az gyenge, korrekt vagy kiemelkedő, hanem folyamatában kell értékelnünk azt, amit a poharunkban találunk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!