A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Amiben a bor lapul

Az üveggyártás régen és ma 1. rész

2010-11-30 | Vizi Csenge


Sokszor észre sem vesszük, milyen értékes dolgok vesznek körbe minket, hiszen azok már minden napjaink részévé váltak. Vajon ha az üveg minden formája egyik napról a másikra eltűnne a Föld színéről, mit tennénk? Az biztos, hogy döbbenten állnánk a tény előtt, hiszen például a villanykörték, az ablakok, a képkeretek, az ékszerek, az asztalok és az italok maradnának \"burkolat\" nélkül. Azonban a valóság az, hogy az üveg áthatja életünk, tevékenységeink számtalan más apró zugát is. Így van ez a bor világával is. Palackokban tároljuk a nedűt, különleges poharakban pedig élvezzük a borban rejtőző természet adta harmóniát. Ismerjük hát meg magát, az üveget kívül s belül!


 

Először is kalandozzunk el a történelem adta időtengeren, ahol a különböző népcsoportok, kultúrák üvegkészítési hagyományait ismerhetjük majd meg, ezután megtudjuk, mi is maga az üveg, végül eljutunk a mai kor különböző technológiájáig. Ezt követi egy jelenleg is üzemelő, hatalmas üvegmennyiséget gyártó vállalat bemutatása, amelyet egy rövid pohárteszttel zárunk.

Nagyon nehéz megmondani, pontosan mikor is készült az első üveg. Minden valószínűség szerint a véletlen műve volt. Legalábbis mondák keringenek arról, hogy még időszámításunk előtt egy hajó viharba keveredett, komoly károk érték, így a nátronnal megrakott közlekedési eszköz a parthoz sodródott. Itt a föníciai hajósok a homokban a nátronból tüzet gyújtottak, aminek helyén másnap igazgyöngyre emlékeztető üvegdarabkákat pillantottak meg.

A valóságban azonban egészen a Krisztus előtti V. évezredig mehetünk vissza az üvegkészítés múltját kutatva. Ekkor azonban az üveg még csak melléktermék volt, ami a kerámia készítése során keletkezett. Az üvegkészítés csecsemőkora akkor következett el, amikor az emberiség már a fémfeldolgozás korába lépett. Ugyanis az üveg egyik alkotóeleme a fém, amely magas hőfokon való olvasztást, égetést követel meg.

A Kr. e. IV. évezredben az egyiptomiak és a szíriaiak már képesek voltak tudatos odafigyeléssel a fémek olvasztásakor keletkezett üveget felhasználni „eredeti” funkciójában, bár ebből az időből csak gyöngyök maradtak fenn az utókor számára.

Ebben az időben a homokmag körüli formálást használták az üvegtárgyak előállítására, ami úgy nézett ki, hogy tűzálló homokból a kívánt edény belső üregének megfelelő méretű magot formáltak, majd egy fémpálcát helyeztek bele. Ennek segítségével egy izzó masszatömegbe mártották a magot. Miután lehűlt az üveg, meg kellett tisztítani a magtól, és már készen is állt a felhasználásra az új üvegtárgy.

\"\"

Ezeket és az ókorban készített üvegeket még ne olyannak képzeljük el, mint a mai ablakok teljesen átlátszó fajtáját. Homályos, szinte átlátszatlan zománcok voltak ezek. Azonban hamarosan, vagyis Kr.e. I. században megjelent az üvegfúvás, amely Szíriából eredeztethető és a Római Birodalom üvegművesei fejlesztettek tovább. A technológia során a fémpálcát egy csővel helyettesítették, amin keresztül levegőt fújtak az üvegmasszába. Ahogyan mozgatták ezt a fúvócsövet, úgy formálódott az üvegtárgy alakja.

Csak néhány száz évvel vagyunk Krisztus születése előtt, amikor is az üvegmegmunkálás olyan magas fokát érték el például a rómaiak, hogy azt már lehetett épületekben is használni. A következő lépcsőfok a formafújás volt, amely során a már előfújt üveget fémformába tették, és tovább fújták, míg fel nem vette a forma alakját. Kr.u. 500 körül már síküvegeket is tudtak gyártani, megjelent az üveg aranyozása (Egyiptom), illetve a metszés is egyre nagyobb teret nyert (Mezopotámia).

Ugorjunk egy nagyot, ugyanis az üvegkészítési technikákban csak minimális fejlődés figyelhető meg a következő évszázadokban. Azonban a X. század akár az „üvegbumm” nevet is viselhetné, ugyanis ekkor egész Európában szinte egy szempillantás alatt elterjedt ezen iparág. Velence ontani kezdte magából híres Murano (ami egy Velence melletti kis sziget) üvegjeit. Folyamatosan fejlesztették tudásukat az itteni mesterek, és így kifejlesztették például a kristályüveget, a zománcozott üveget, a jégüveget vagy akár a millefiori üveget.

\"\"

Közben Itáliától északabbra, Csehországban is megjelent a kristályüveg készítés, azonban az itteni mesterek műve könnyed, átlátszó öltözetben kezdett hódító körútba, ráadásként a XIX. századra igazi nagymenő lett ezekből a termékekből, egyre több mester alkalmazta ezt a technikát. A síküvegek gyártásának fellegvára azonban nem itt és nem is Velencében volt, hanem Franciaországban, akik ezzel a tükörgyártás urai is lettek. Anglia is csatlakozott az üvegiparhoz, rögtön egy új alkotóelemet adva az üveghez, amivel George Ravenscroft megalkotta 1675-ben a könnyebben megmunkálható ólomkristályt.

Az 1800-as években, mikor az ipari forradalom évtizedei söpörtek végig a világon, az üveggyártásra is rányomta bélyegét a gépesítés. Ekkor vált ketté a művészi és az ipari üvegkészítés, előbbi főleg Németországban, Ausztriában és Csehországban volt kiemelkedő. A XIX. században az Egyesült Államok is becsatlakozott egy új technológiával, amelyet préselésnek hívtak, mivel olvasztott üveget egy kívánt formába öntöttek, majd mindezt összepréselték. Ezzel gyakorlatilag a csiszolást váltották ki.

\"\"

A szecesszió és a jugendstil sok szívet és művészt meghódított a század végén, olyan hírességek alkottak ekkor, mint az amerikai Louis Comfort Tiffany vagy épp a cseh Ludwig Moser. Szép lassan átsétálva a XX. századba, megjelentek a sorozatgyártás eszközei, így nyílt lehetőség Irving Wightman Colburn által az ablaküvegek gyártására, de az üvegpalackok és poharak is automatizált formában készültek.

A világháborúk az art deco stílusát hozták, majd a megújulás időszakában jöttek a technikai frissítések is, ilyen volt például a murrha üveg. Saint Gobain volt az, aki forradalmasította az üveggyártás egyik ágát, ugyanis megoldotta, hogy az öntött üveget közvetlenül a kemencéből érkező olvasztott üvegből lehessen készíteni.

A következő lépésnek az üveggyártásban az optikai hibák javítása állt, amely a 20-as évek közepén a húzott üveg, majd a 30-as években az üvegszál előállítását eredményezte. Néhány évtizeddel később újabb lendületet adott a már kissé lelassult üvegkészítés világának a Studio Glass irányzat. A művészi önkifejezés eszköze lett e stílus, amely bekígyózott a német és olasz, de számos más európai ország üveggyárába is.

Az 1900-as évek végén az üveggyártás egyre koncentráltabb lett, sok országban bezártak a kohók és a huták, azonban a nagy tradíciókkal rendelkező vidékeken, így Csehszlovákiában, Németország déli részén és még hazánkban is tartották magukat az üveggyárak, amelyben napjainkban főképp különböző oxidokkal olvasztásával készülnek az üvegek. Ezekről azonban bővebben következő cikkünkben olvashatnak.

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!