Az összetartó család
Látogatóban a Bozóky Pincészetnél 1. rész
2012-02-01 | Vizi CsengeA Bozóky családi pincészet 2011 decemberében ünnepelte 20 éves fennállását. Már 1991-ben elnyerte jelenlegi formáját, vagyis készen állt a kóstolóterem és a múzeum, amik most is várják a vendégeket. Ez utóbbiba szép lassan került be a gyűjtemény, hiszen a család hosszú utazások, túrák során szerezte meg mindazt, ami mára egyedi tartalommal töltötte meg épületüket. A pincészet családi vállalkozás révén a mindennapokban is az összefogásról, a munkamegosztásról ad már majdhogynem idilli képet.
A Móri borvidéket megismerő túránk utolsó színhelyeként a Bozóky borrezidenciát ismerhetjük meg. Már messziről látszik a bejárat előtt álló tábla, amely hirdeti, jó helyen járunk, mire pedig a kapuba érünk, egy mosolygós idős úr is jelzi integetésével, hogy várnak minket. A tett helyszínére érkezve a lélegzetünk is eláll, hiszen mintha egy miniatűr erdei birtok udvarára léptünk volna be. Visszaugrottunk az időben, de nem túl sokat, csak 15-20 évet talán?
A bemutatkozáskor kiderül, Bozóky István lesz a házigazdánk, akin első pillantásra is látszik, hogy élvezi, amit csinál, talán mesélnie sem kellene hatalmas birtokukról, hiszen arca és szeme, lelkesedése mindent tükröz. El is indulunk, főképp az időben ugrunk egy nagyot, közben pedig megnézzük a múzeumukat, a csűrjüket és a muzeális értékeket is tartalmazó pincerendszert.
A család legidősebb tagja szép lassan belelendül a kezdetekről és a pincészet jelenlegi helyzetéről szóló mesélésbe. Ő már 1961 óta foglalkozik borászkodással, régebben a Móri Állami Gazdaságban tevékenykedett. Fiatalon megszerette a borokat, megkóstolta a murcit (erjedésben lévő vagy félig kierjedt zavaros bor), és valahogyan egyszerre belecsapott agyába és szívébe a felismerés, mint egy villám: a borokkal szeretne foglalkozni egy életen át.
„Már középiskolai tanulmányaimat is így kezdtem el. Nagyon szerettem a mezőgazdaságot, így saját ötletként adódott, hogy tanuljam ki a szőlészkedés-borászkodás csínját-bínját.” Azonban az út nem volt ilyen egyszerű, hiszen a Szentesen született fiú szüleinek nem voltak szőlőterületei, nem is mezőgazdasággal foglalkoztak, hanem a pénz szakemberei voltak.
István 20 évig dolgozott a Móri Állami Pincészetben, akkoriban nem nagyon volt választása az embernek, ha borászattal szeretett volna foglalkozni. A rendszerváltás után még jelenlegi pincéik állami kézben voltak, majd felvásárolta azokat a család. A saját pincéjük kialakítása csak szép lassan indult el: először a szőlőművelés és folyóbor készítése tette ki a napi tevékenységüket, majd palackozni is kezdtek. Mára ott tartanak, hogy egy második számú pincét is kialakíthattak, szép lassan kezdték el annak csinosítgatását.
„A már kezdetekkor is meglévő kép lassan már nem látszott elégnek: rájöttünk, változtatásokra van szükség, ekkor döntöttünk úgy, hogy állandó jelleggel nyitva leszünk, így lehetőséget adva a turistáknak arra, hogy bármikor betérjenek hozzánk egy pohár borra vagy akár az egész portfólió lekóstolására, mindig van, aki fogadja őket. E vendégszeretetnek köszönhetően egyre több és több visszatérő látogatónk lett.”
A családra jellemző egyfajta játékosság és kísérletezgetés: tagjai különböző helyen tanultak, és fedezték fel a boros világot. A család nagyobbik fia, Bozóky Péter sokáig Ausztriában tanult, innen ered az édes borok, a töppedt nedűk és a jégborok iránti szeretete. „Régen az édes borok bizony jellemezőek voltak Mórra, ezért is örültünk annak, hogy Péter megszerette ezt a stílust, kellett a vérfrissítés e téren. Úgy tapasztalom, szükség van a desszertborokra erről a vidékről is.”
A családban egyébként tökéletes a munkamegosztás, még akkor is, ha sajnálatos módon az egyik pillére kiesett évekkel ezelőtt, ugyanis Zoltán, kisebbik fiuk balesetben elhunyt. Jelenleg a vállalkozást Péter egyengeti, az ő kezében van a borkészítés és a boreladás is, amelyben nagy segítségére van felesége, aki a marketinges munkákat végzi, számon tartja a megrendeléseket, és alkalomadtán könyvel is.
„Az én feladataim közé tartozik a szőlőgondozás, illletve a vendégek fogadása is a feleségemmel, Marx Mónikával együtt. Ő egyébként a vendéglátást és a kereskedelmet is a kezében tartja. Gördülékenyen mennek a dolgok nálunk, bár mi sem vagyunk mentesek a többi családi vállalkozáshoz hasonló generációs harcoktól, azonban azt el kell ismernem, a fiunknak nagyon jó ötletei vannak, szívesen támogatjuk ezeket.”
Szőlőtermesztésükre jellemző, hogy nagyon kevés kémiai anyagot használnak, illetve lehetőség szerint semmit. A Bozóky Pincészetnél a növény csak telepítéskor kap tápanyagpótlékot, hogy növekedését elősegítsék, megvédjék a káros hatásoktól. Majd amikor már fejlődőben van a tőke, visszafogják a növényvédelmet, így például a szőlőmoly ellen nem is történik védekezés.
„Különleges boraink egy 1954-ben telepített ültetvényről kerülnek ki. Ez már egy önmagát korlátozó ültetvény, így a termésmennyiség természetesen kevesebb. Egyébként magunkról azt tartom, hogy mi a szó jó értelmében „régimódiak” vagyunk, vagyis a hagyományok ápolása a célunk, ami nemcsak borainkban, hanem a múzeumunk létrehozásában is nagy szerepet játszott.”
Következő részünkben kicsit konkrétabb vizekre evezünk, ugyanis betekintést nyerhetünk a pincészet borkészítésébe, megismerkedhetünk szőlőfajtáikkal, és István mesél különleges kincseikről, amelyek a múzeum gyűjteményét képezik, végül a jövőről is esik néhány szó.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!