Borvilágutazók
Interjú Per Karlssonnal
2015-06-03 | Tóth Adrienn
Szeptemberben Bordeaux, októberben a Douro-völgy, februárban Chile és Argentína, márciusban Dél-Afrika – az őszi szezontól ezek lesz a BKWine Tours nemzetközi borturizmussal foglalkozó utazásszervezők célpontjai. Per Karlssont, aki feleségével, Britt Karlssonnal nemcsak bortúrákat szervez, hanem borszakíróként is dolgozik, a nemzetközi borturizmusban szerzett tapasztalatairól kérdeztük.
Amellett, hogy borszakíróként dolgoztok, bortúrák szervezésével is belevágtatok. Mióta professzionális értelemben is foglalkoztok a borturizmussal, észrevettetek átalakuló trendeket?
Már elég régóta foglalkozunk bortúrák szervezésével. Az első általunk szervezett boros utazásra még 1986-ban került sor, a cél pedig mi más lehetett volna, mint Bordeaux. Egy csapat barát és borkedvelő volt ekkor az útitársunk. Később sokat fejlődtünk, és ma már elmondhatjuk, hogy hivatalos utazásszervezőként több mint tizenöt évnyi boros és gourmet túraszervezési tapasztalat áll a hátunk mögött.
Mindez idő alatt több száz utazást bonyolítottunk le. Pontos számítást erről tulajdonképpen nem vezettünk, de manapság körülbelül harmincra tehető évente az utak száma. A rendszeres úti céljaink között tíz bortermelő ország szerepel: Franciaország, Olaszország, Portugália, Ausztria, Németország, Magyarország, Horvátország, Dél-Afrika, Chile és Argentína. És ez a lista várhatóan a jövőben növekszik majd.
Trendekről szólva azt tapasztaljuk, hogy az ilyen típusú vakációkra az igények folyamatosan növekednek. Úgy vélem, ez annak a következménye, hogy az embereket egyre jobban érdekli a borok világa, és ugyancsak összefügg azzal, hogy sokan már többre vágynak, mint pusztán napfényre és tengerpartra.
Az úti célok kapcsán már nehezebb változásokról beszámolni. Míg az egyik évben nagy népszerűségnek örvend Toszkána, addig lehet, hogy a következőben szinte senki sem akar oda utazni, és előfordulhat, hogy a harmadik évben megint fordul a kocka. Általánosságban úgy fogalmaznék, hogy a borkedvelők azokra a tájakra utaznak szívesen, amelyeket ismernek, amelyeknek borát otthon rendszeresen fogyasztják. Egyszóval, a legnagyobb érdeklődés a klasszikus borvidékek iránt tapasztalható.
Ezek szerint mérsékeltebbnek mondható a felfedezési vágy, ha borutazásról beszélünk?
Ahogy említettem, a legtöbben azok közül, akik velünk utaznak, az olyan klasszikus desztinációk iránt érdeklődnek, mint Bordeaux, Toszkána, Champagne és Piemonte. Ugyanakkor létezik az útra kelőknek egy sokkal kisebb csoportja, akik kifejezetten keresik az újdonságokat és a kalandot.
A vicces az egészben az, hogy amikor néhány évvel ezelőtt az első túránkat szerveztük Chilébe és Argentínába, ugyanazok jelentkeztek be rá, akikkel évekkel azelőtt elsőként utaztunk Dél-Afrikába is.
Van bennem egy rész, amely azt kívánja, hogy az emberek kalandvágyóbbak legyenek, és kipróbáljanak egzotikusabb, kevésbé ismert helyszíneket. Hiszen azok, akik ezt megtapasztalják, valódi felfedezőnek érezhetik magukat, amikor egy nem a mainstreamhez sorolt borvidékre látogatnak. És azt sem érdemes elfelejteni, hogy ezekben a köztudatba berobbanni vágyó vidékeken különösen kedvesen fogadják a látogatókat a vendéglátók.
A Michelin-csillagos éttermekben elköltött vacsorák mellett még a luxuscsomagjaitok is tartalmaznak olyan étkezéseket, amelyekre családiasabb környezetben, például egy pincészetnél kerül sor, ahol maga a borász főz. Melyik típusú étkezést értékelik jobban a vendégek?
Nem mondhatom azt, hogy az egyik típus egyértelműen kedveltebb lenne, mint a másik. Ez két teljesen különböző élmény, amely sokkal inkább azon múlik, hogy mi az adott helyszín. Ha például Bordeaux-ban vagy Champagne-ban vagyunk, a hatalmas, ódon és előkelő hangulatot sugárzó chateau-k között, az étkezésnek is illik a luxus életérzéshez passzolni. Ha azonban Burgundiába vagy Languedoc-ba látogatunk el, ahol a pincészetek mérete kisebb, és sok közöttük családi tulajdonban áll, gyakrabban előfordul, hogy a háziak által főzött ételeket fogyaszthatják a vendégek.
A legtöbb esetben igyekszünk úgy megszervezni az étkezéseket, hogy azokra a pincészeteknél kerüljön sor. Még a bordeaux-i és a champagne-i exkluzív ebédeknek és vacsoráknak is borászatok adnak otthont, hiszen a legtöbb esetben ez sokkal izgalmasabb, mint étterembe menni.
Miért jelentkeznek inkább az emberek egy bortúrára: azért, hogy tanuljanak, vagy azért, hogy szórakozzanak?
Ha egy erre a területre specializálódott utazásszervezővel indulsz el, más élményre számíthatsz, mintha magadtól kelnél útra. Sok olyan helyszínt, pincészetet látogatunk meg, amelyet már évek óta ismerünk, ami azzal jár, hogy az átlagos fogadtatásnál szívélyesebb hangvételre számíthatunk.
Mivel pedig mi állandóan borokkal foglalkozunk – úgy utazásszervezőként, mint borszakíróként –, tisztában vagyunk azzal, hogy mely helyeket érdemes felkeresni. Ezek pedig nem feltétlenül a legismertebb pincészetek soraiból kerülnek ki.
Sokféle ember jelentkezik a csoportjainkba; van közöttük, aki ott tart, hogy érdeklődik a borok iránt, míg mások a szakmában dolgoznak borkereskedőként, sommelier-ként vagy más pályán mozogva. Így mindenki más motivációval érkezik.
Úgy vélem azonban, hogy az ok, amiért a legtöbben minket választanak, és ebben egyedinek számítunk, az az a hozzáadott élmény, hogy borszakértőkkel utazhatsz együtt, olyanokkal, akik nemcsak szórakoztató történeteket mesélnek a helyekről, ahol járunk, hanem ugyanúgy képben vannak például a legújabb szűrési technológiával is, már ha épp erre a tudásra van szükség. Azt hiszem, magabiztosan kijelenthetem, hogy többet tudunk a borokról, mint bárki más, aki bortúrákat szervez.
Milyen tapasztalatokkal bírtok a Magyarországra szervezett utak kapcsán? Mely borvidékeink érdeklik a külföldi borkedvelőket?
Néhány évvel ezelőtt szerveztünk már egy bortúrát Magyarországra, amely Egert és Tokajt érintette. Fantasztikus tapasztalat volt. A közelmúltban pedig részt vettünk egy boros rendezvényen, amelyen lehetőségünk nyílt magyar borászokkal beszélgetni, és megkóstolni a boraikat.
Lenyűgözőnek találtuk őket, ezért szívesen szerveznénk újra utat ebbe az országba, talán olyan „új” bortermő területeket is érintve, mint a Balaton, Villány vagy Szekszárd. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy kihívást jelent majd sokak meggyőzése, hogy épp erre az útra jelentkezzenek, hiszen a magyar borok nemzetközi viszonylatban sajnos egyelőre kevésbé ismertnek számítanak. Bízunk azonban abban, hogy a helyzet változni fog, hiszen a borokat kóstolva mindenképp megérdemelnék ezt!
BKWine Magazine: www.bkwine.com
BKWine Tours: www.bkwinetours.com
Photography: copyright BKWine Photography
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!