Csúcsgasztronómia otthon
Szabó Edit válaszolt 2. rész
2015-01-06 | Tóth Adrienn
Az év végén megjelent Nagy séfkönyv szerzőjével, Szabó Edittel beszélgetünk. Az interjú első felében már szót ejtettünk a kötet előkészítéséről, Vető Gábor fotós munkájáról. Ma a könyv megszületéséhez kapcsolódó történetekről kérdezzük Editet, valamint arról, hogy mire számíthat az, aki nekivág a receptek elkészítésének a saját konyhájában.
Cikkünk első részéhez kattints IDE!
Milyen személyes élményeid kötődnek a könyv megszületéséhez?
A fővárosban minden jobban pörög, a budapesti séfekkel időpontot is nehezebb volt egyeztetni, és a szűkre szabott időben szinte csak a munkára figyeltünk. A vidéki útjaink azonban nagyon emlékezetesek voltak.
Ruprecht László főzött nekünk először. Egy teljes napot töltöttünk együtt Etyeken, a Hernyák birtokon, a Manga konyháján. Kint tombolt a februári szél, bent ropogott a tűz a kandallóban. Kemény nap volt, kegyetlenül elfáradtunk, de élveztük minden percét.
Szerettük az esős délutánt a győri La Marédában, a perzselő napfényt és a barátságos fogadtatást Encsen, az Anyukám Mondta étteremben, Mád és Debrecen azonban felülmúlhatatlan volt. Az Ikonban a séfasztalnál terítettek nekünk, órákon keresztül együtt voltunk Pataky Péterrel és csapatával, remek hangulatban.
Mádra a fotózást megelőző napon érkeztünk, úgy este 8 felé, néhány palack vörösbor társaságában. Gondoltuk, a remek tokaji borok mellett jól esik egy kis változatosság. Horváth Gábor épp befejezte a munkát a konyhán, kiültünk a Gusteau teraszára, iszogattunk, beszélgettünk hajnalig. Azóta vagyunk barátok.
A csúcsgasztronómia nagyjainak receptjei szerepelnek ebben a könyvben. Te megfőzted már valamelyiket?
A gyorskonyhának, a tíz-, húsz- és harmincperces recepteknek is megvan a maga szépsége – ezek nem ilyenek. Több ételt is elkészítettem már a könyvből, és nyugodtan mondhatom, a receptekkel minden rendben – ami persze picit sem meglepő. A fogások jó részét valóban nem könnyű elkészíteni, de ennek a szakácskönyvnek éppen ez a lényege: csúcsgasztronómia otthon. Próbáljuk ki, hátha sikerül.
Nem kell mindennap ilyesmiket főzni, de ha meg akarjuk adni a módját, és nem csupán a főzés, hanem az alkotás vágya is vezet bennünket, örülni fogunk a lehetőségnek. Nekem átlagos konyhám van, nincsenek különleges szerkentyűk, még az alapvető eszközök is elég korosak.
A jézuskám megsúgta, hogy egy (egyébként két mozijegy áráért megvehető) maghőmérő ott lesz a karácsonyfa alatt, és egyszer majd egy fagyigépet is be fogok szerezni, mert látom, hogy megfizethető, és több desszertnél is jól használható.
Ma már egyre több háziasszony szuvidál otthon, számukra is tartogatunk néhány receptet, de az ételek többsége nem igényel ilyen drága és bonyolult konyhatechnológiát, csak türelmet és vállalkozó szellemet.
Nagy sikert arattam nemrég Pesti István avokádóba töltött lazacával, Takács Lajos töltött csirkéjével, Vomberg Frigyes rakott ostyájával, a Varga Roland-féle sertésszüzet azonban túlsütöttem egy kicsit. A recept jó, én nem figyeltem eléggé. Még szerencse, hogy Pesti István citromtortája hibátlanul sikerült. Engem a főzés kikapcsol, megnyugtat, és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Ezt a könyvet azonban nemcsak azoknak ajánlom, akik otthon főznek. Szerintem hasznára lehet kezdő, sőt haladó szakácsoknak is. Ez már nem az alapfok, van mit ellesni a mesterektől.
Sok szakáccsal beszélgettél, mire megszületett a könyv. Van közülük olyan, aki jól ismeri a borokat?
Ó, persze. Többen is. Sőt, ha belegondolok, majdnem mindannyian, csak más-más szinten. Horváth Gábor, a mádi Gusteau séfje például kifejezetten borok mellé álmodja meg az ételeket, de rendszeresen főz borokhoz Sárközi Ákos is a budapesti Borkonyhában.
Híresen jó borvacsorákat szervez a veszprémi Chianti Varga Rolanddal és a győri La Maréda Horváth Szilveszterrel. Gyurik Gábor a Pannonhalmi Apátsági Pincészet borait kóstolja rendszeresen az ételei mellé, de tudom, hogy Ruprecht László, Litauszki Zsolt, Vomberg Frigyes, Pataky Péter, Györffy Árpád és Takács Lajos is kiválóan kóstol. De valószínűleg a többieket is érdemtelenül hagyom ki. Egyszer mindenesetre beneveznék velük egy boros estére. Szerintem ritka élmény lenne.
Úgy tudom, hogy tervezed egy blog beindítását a Nagy séfkönyv kapcsán. Mit kell erről tudnunk?
A könyv koncepcióját, fotós világát egyelőre a facebookon igyekszünk megismertetni az érdeklődőkkel – igaz, szándékosan nem pont a könyvben szereplő képeket tesszük ki. Aztán valóban életre hívjuk majd a Nagy séfkönyv blogot, ahol az olvasók még jobban megismerhetik a séfeket, de az ételek főzésével, az alapanyagok beszerzésével kapcsolatban is kapnak útbaigazítást.
A blog egy idő után önálló életet kezd majd élni, kicsit elszakadunk a könyvtől, de a tematika marad. Megismerkedünk új arcokkal, új ételekkel, éttermekkel, miközben arról is folyamatosan hírt adunk, mi történik a már ismert helyeken. Aztán jöhet a következő könyv. Tele vagyunk ötletekkel. De most még az a fontos, hogy ezt az elsőt, ezt a számunkra oly kedveset szeressék az olvasók. Ha valaki követni szeretne, itt megtalál bennünket: https://www.facebook.com/nagysefkonyv
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!