Douro, a folyó, amelynek mindkét partján jó állni
Úti beszámoló Portóból, 1. rész
2015-07-29 | Zacsek Ágnes
Portóban sétálni olyan érzés, mintha kiragadtak volna a világból egy kék folyót, egy szelet napsütést, és az összes színt és csempét, amiket a házakra kentek. Csillogó macskakő, combizom erősítő domboldal, fel-le, hol a víz illata, hol a lángon sütött halaké. Úti beszámoló, első rész.
A likőrrel erősített borairól híres várost, Portót a Douro folyó szeli ketté. Bármelyik partján is állunk, nem lehetünk rossz helyen, hiszen vagy rálátunk a történelmi pincesorokra, vagy pedig ott vagyunk előttük. Valljuk be: egyik sem rossz alternatíva. A várost mégsem özönlik el a turisták, pedig bőven lenne miért.
A portóiak szinte minden héten valamelyik szentet ünneplik, a sörös cégek támogatásával, vicces parókákkal, és hal formájú sapkákkal. A helyiek ilyenkor kihúzzák a házuk elé a sörpadokat és a műanyag székeket, és a turista csak lavírozva tudja átpréselni magát az ünneplő tömegen – már ha akarja, de tanácsosabb inkább ott ragadni és hallgatni a helyiek éneklését, meg a csapolt sör pezsgését.
Gasztronómiáját tekintve
Főleg a tengeri halak és tenger gyümölcsei, a szardínia és a tőkehal (utóbbit bacalhau néven kérhetjük) a fő irányvonal. Sok étel alapja a tojás, de jellemző a csicseriborsós, pörköltszerű egytálétel is, a mão de vaca com grão.
Portó egyik meghatározó étele a francesinha
amit talán egy olyan szendvicshez hasonlíthatnánk legjobban, melybe egy kerti partin található összes húst egymásra pakoltunk, és befedtük olvasztott sajttal.
Levesük a caldo verde („hideg zöld”), aminek az alapja pürésített burgonya és sok-sok káposzta, az eredeti recept pedig vinho verdét, azaz portói fehérbort is tartalmaz.
Desszertként bátran fogyaszthatunk az utcán rostokoló foodtruckokból egy-egy churrost, természetesen fahéjjal. Erről az az általános vélekedés, hogy egy spanyol édesség, de egyes információk szerint a portugálok által került Európába. Népszerű édesség még a kis tésztakosárka, amelybe tojásos krémet töltenek, és ezt is fahéjjal szórják meg, ez a pastel de nata (többesszámban pastéis de nata).
A legrégebbi, patinás kávéházakban jó ücsörögni, mintha megállt volna az idő, főleg, amikor elcsörög mellettünk a kis villamos. A kávéjuk inkább egy hígabb kakaóhoz hasonló.
A borbárokban isteni olajbogyót és apró, kerek, kemény kérgű, belül lágy sajtokat vehetünk az italunk mellé. Ezek főleg kecske- és báránytejből készülnek.
Kedvelt koktéljuk pedig a caipirinha, ami egy brazil nemzeti ital, de nagyon sok helyen kapni Portóban is. Olyan, mint a mojito, csak a rum helyett itt a bázis a cachaça nevű ital. És ha pl. a Sandeman koktélteraszán kóstolnánk meg, ott fehér portóiból készítik. És akkor el is érkeztünk a portóhoz, és a portugál borokhoz.
A portói
A portói az erősített borok közé tartozik. Édes, még a seco, vagyis száraz nevű változata is a mi félédes kategóriánknak felel meg. Nem mindennapi ital, a helyiek is főleg ünnepnapokon fogyasztják.
A borvidék területét már 1756-ban kijelölték, Pombal márki szigorú szabályozásának köszönhetően 80 különböző, szinte kizárólag őshonos portugál szőlőfajta terem itt. Magát az italt a Douro folyó felső folyásánál, Portótól körülbelül száz kilométerre készítik, és régen a hajózható szakaszon gályákon hordták le a Vila Nova de Gaia település pincéihez.
A Vila Nova de Gaia területén találjuk tehát a klasszikus Portói érlelőpincéket (ún. Port lodge), a Douro völgyéből ide érkezik a szőlő, és itt készül a bor. Majdnem minden pincének van látogatóterme és kóstolórésze is, amit nem érdemes kihagyni.
Úti beszámolónkat ITT folytattuk.
Ajánljuk: Hogyan kóstoljunk portóit? - Sandra Sousa válaszolt 1. rész
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!