A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

És felragyog a nap

Dobogó léptekkel a Dobogóra - dűlőtúra Vylyan-módra

2014-05-10 | Szabó Edit


Vannak alapigazságok a földön: az ég kék, a fű zöld, a szőlő zamatos, a bor finom. A képet árnyalni azért mindig lehet, sőt néha kifejezetten kívánatos. Felkerekedtünk hát, hogy megnézzük, milyen színű is pontosan az a tavaszi égbolt, amely a Dobogó-dűlőre borul, ahol a Vylyan Pincészet legöregebb és legszebb cabernet sauvignon ültetvénye fut a Fekete-hegy csúcsa felé.


 

A pincészet tájba simuló épületének teraszáról pazar kilátás nyílik a végtelenbe, ám a völgy csak az egyik irányba nyitott. A másik oldalon lankás mészkőhegyek emelkednek, amelyek szoknyáját kiváló bort adó szőlőültetvények mintázzák. A Villányi-hegység valamennyi tagját mészkő alkotja, így a Szársomlyót és a Fekete-hegyet is, amelyek fölött sötét fellegek gyülekeznek, miközben a Vylyan teraszán békésen kortyolgatjuk a Kszí nevű üde gyöngyöző bort, és találgatjuk, vajon a medvehagymás pogácsával vagy a kolbászkrémes, netán a sajtos kiflicskével jönnek elő jobban a megpezsdített pinot noir ízei.

A „Dobogó léptekkel a Dobogóra” dűlőtúrára szerte az országból érkeztek érdeklődők. A felhők továbbra is sűrűsödni látszanak, de a nap egyelőre süt, a hőmérséklet kellemes, és Ipacs Szabó István főborász is útra készen áll a teraszon, aggodalomra tehát semmi ok.

Szó ami szó, nagy szerencsénk van, a Cabernet Sauvignon Tanösvény ugyanis a szó legszorosabb értelmében a pincéből indul. Követjük hát Ipacs Szabó Istvánt a mélybe, hogy a Vylyan békésen várakozó hordói közül csapra verjük éppen azt, amelyik a 2012-es szüretből származó cabernet sauvignon bort rejti. Csikó még, kicsit rakoncátlan, de ígéretes. Sötét, sűrű, gazdag és zamatos. Érdemes várni rá.

Kikanyarodunk a pincéből, ellenőrizzük a sötétedő égboltot, és úgy döntünk, nem lesz ebből komoly eső. Ha meg igen, akkor is igaza van Petőfinek: „A lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el…”  Kis csapatunk maga mögött hagyja hát a biztonságot nyújtó pincészetet, és a szőlősorok között megindul felfelé az emelkedőn. Ipacs Szabó István elégedetten szemléli a friss hajtásokat. Van tőke, amelyiken már 2-3 centis a fürtkezdemény.

És felragyog a nap

Első megállónkon, az erdő szélén bodza és akácvirág illata keveredik a szélben. Dudás György, a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársa, a Dobogó túrák elmaradhatatlan résztvevője a környező hegyek keletkezéséről mesél. A gyerekek ámulva hallgatják, mi minden történt itt a jura és a kréta korban, és hogyan alakult ki a Szársomlyó mai, barázdált arca. Iványi Emese poharunkba tölti a 2011-es cabernet sauvignon hordómintát, mi pedig a bor mellé a termőhelyet is „kóstolgatjuk”. A madárcsicsergést – zöld küllő, állapítja meg Dudás György a hang alapján –, az erdő neszeit, a sütkérező tücsköket, és az egyre sötétedő égbolt csendes morajlását.

Utunk az erdőn át vezet. A fákra kihelyezett madárodúkat széncinegék vették birtokukba, felröppen egy erdei pinty, odébb barna varangy keres menedéket a fűben. Dudás Györggyel élmény felfedezni a természetet, minden növényt, minden állatot ismer, látszik, hogy szerelmese ennek a vidéknek. Nem csoda. A Szársomlyón 75, a Fekete-hegyen közel 50 védett növény él, és a Dobogó-dűlőbe is jutott közülük jó néhány. Toppantunk a lábunkkal. Semmi. Újabb kísérlet. Megint semmi. Kalauzunk azt mondja, a hegy bizonyos helyeken furcsa, dobogó hangot hallat, innen kapta nevét a dűlő. Elhisszük, de ellenőrizni sajnos nem tudjuk, a hegy ma nem válaszol.

És felragyog a nap

Kedves erdei tisztáshoz érkezünk. Mi tagadás, kicsit megszomjaztunk, épp itt az ideje, hogy a fedeles kosárból előkerüljön a 2009-es évjáratú cabernet sauvignon. Ipacs Szabó István az évjáratról mesél. Az átlagos telet korai virágzás követte, a nyár meleg volt, az ősz száraz, így szép savtartalmú, gyümölcsösebb borok születtek abban az évben. És valóban, a korty üde és gyümölcsös, a fekete ribiszke és az áfonya aromái mellett leheletnyi rózsaborsosság ad a bornak egyedi karaktert. 

Megpihenünk, kóstolgatunk, és közben hallgatjuk az újabb mesét. Megtudjuk, hogy a Szársomlyó nemcsak kívül, hanem belül is szép. Cseppkőbarlangot rejt a hegy gyomra, benne különlegesen vékony, több méter hosszú képződmények. Ezek a szalmacseppkövek azonban nagyon sérülékenyek, ezért a barlang nem nyitott a nagyközönség számára, csak külön engedéllyel látogatható.

Utunk utolsó szakasza egy kicsit meredekebb, de nem megterhelő. A nap néha előbújik, és aranyra festi a fák között kanyargó ösvényt. Dudás György felhívja figyelmünket a mérgező pirítógyökérre, a rutafélék családjába tartozó nagyezerjófűre és a majomkosborra, melynek kék virága éppen most nyílik. Az ösvényt szegélyező zamatos turbolya átható ánizsillatot áraszt. Nagyon ízletes, régen fűszernövényként is használták, ma már kevesen ismerik. A kakukkfű is éppen most virágzik, kis rózsaszín szirmok ülnek a zöld levelek között.

És felragyog a nap

Fent a hegytetőn csodálatos panoráma fogad. Na meg a 2009-es Dobogó dűlőválogatás, amelyet Iványi Emese töltöget bőkezűen. Ennek a rendkívül gazdag bornak már az illata is elbűvölő. A fekete bogyós és aszalt gyümölcsök aromái nem csak illatban, ízben is megjelennek. Meggy, füge, datolya, áfonya, és aszalt szilva jegyei keverednek az imént ízlelt zamatos turbolya ánizsos fűszerességével. Lám, így hordozza a bor a termőhelyet. Ha nem épp most kóstoltuk volna, aligha hinnénk el.

A Dobogó tetején, a sziklagyepeken rengeteg védett növény él. Dudás György bíbor sallangvirágot, méhbangót, vitéz kosbort mutat, odébb egy hatalmas területet teljesen beborít a sárga virágú nőszirom.

Az ég megdördül, és miközben készül a csoportkép, megérkeznek az első esőcseppek. Az időjárás azért kegyes hozzánk, lefelé még az árvalányhajat is van időnk megcsodálni, de mire visszaérünk a pincészethez, kövér esőcseppek kopognak a szőlő friss hajtásain.

És felragyog a nap

A terasz tele vendégekkel, mindenki önfeledten kóstolgat, az esőre fittyet hányunk. Kicsit megéheztünk, itt az ideje, hogy megkóstoljuk azt a legendás marhapofát, amit Koszér Attila séf készít. Az étel szalvétagombóccal és aszalt gyümölcsökkel érkezik. Nagyon finom. Mellé a 2009-es Montenuovo maga a tökéletesség.

Kóstolgatunk. Nézzük az esőt. Beszélgetünk.

Jó, hogy van ez a hely. Jó, hogy vannak ezek az emberek. Jó, hogy megállhat néha az idő. Jó, hogy remek társaságban, kiváló borok mellett várhatjuk meg, amíg a felhők közül újra előbújik és felragyog a nap.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!