Földtől földig
Légli Gézával beszélgettünk 1. rész
2012-12-24 | Tóth Adrienn
Nemrégen történt, hogy a Balaton déli része felé vettük az irányt, mert úgy gondoltuk, hogy az ünnepek időszakához és úgy általánosságban a téli napokhoz jól illenek azok a komoly fehér- és vörösborok, amelyekből egyre több kerül ki a borvidékről. Első utunk a Kislaki Bormanufaktúrába vezetett. Valószínűleg a pincészet nevének gyors berobbanása az oka, de az embernek az az érzése, mintha már régen készülnének borok ebben a pincében. Ezért először azt kérdeztük Légli Gézától, mikor is indult pontosan a birtok története.
Az első évjáratunk a 2006-os volt, persze hosszú út vezetett odáig. A családban hárman voltunk fiútestvérek, apánk szőlészként ágazatvezető volt a BB-nél, így logikus, hogy mindig is volt saját szőlőnk. Egyértelműnek tűnt, hogy ezt mi, gyerekek visszük majd tovább, de annak idején csak Ottó vágott bele. Bár engem apám borásznak szánt, a gimnáziumi évek alatt minden érdekelt, csak a szőlő nem, szívesebben foglalkoztam humán tárgyakkal. Így hamarosan szó szerint elmenekültem a családi vállalkozásból.
Ezután sok mindennel foglalkoztam, kerestem a helyem a világban… Egy idő után Attila bátyámnál kötöttem ki, az ő keramikus műhelyében kezdtem dolgozni. Akkor a szőlőben végzett munka monotonitásához képest izgalmasnak tűntek az itteni feladatok: minden rajtam múlott, és könnyű volt javítani, hiszen az elrontott formákat egyszerűen összegyúrtam, és újrakezdtem a munkát.
Ha belegondolok, a fazekasság miatt mondhatom, hogy a földtől indultam, és mára a szőlő által a földig jutottam, mégsem lehetne nagyobb kontraszt az akkori és a mai munkám között. Hiszen hiába teszek meg mindent a szőlőben, a végeredmény mégsem rajtam múlik, itt már a természet dönt.
Korábban pont ez ellen lázadtál. Milyen érzés volt átadni a gyeplőt?
Nem mondom, hogy könnyű volt megszokni a pofonokat. Ha csak az utolsó három évjáratot: 2010-et, 2011-et és 2012-t vesszük, olyan szélsőségeket éltünk át, amelyek a legtapasztaltabbakat is visszarángatták a földre, éreztetve velünk, hogy nem a mi kezünkben van a kormányrúd. Tulajdonképpen a borászlétben ezt volt a legnehezebb megszokni.
Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy tétlenül állunk, és végignézzük, mi történik. A szőlészet és borászat szerintem egy szellemi műfaj, először fejben kell ott lenni, tudatosan kell döntéseket hozni, nem tankönyv alapján, rutinszerűen. Hiába volt a gyerekkorom miatt zsigerileg bennem sok minden, mégsem indult gördülékenyen a történet.
Miért volt nehéz?
Az első években a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy más utat választottam, mint a borvidék és a közvetlen környezetem: természetközeli szőlőművelés és kézműves borkészítés által láttam megvalósíthatónak a céljaimat. Persze sokat számított, hogy családom révén ott volt bennem a munka szeretete, és mára arra is rájöttem, hogy a szőlőben van a helyem.
Ha belegondolok, óriási adomány az, hogy ez így történt, hiszen húszévesen nem éltem a lehetőséggel, az pedig nem törvényszerű, hogy ezek után harmincöt évesen az ember vissza tud térni ugyanarra az útra, és megtalálja a helyét.
Mesélj, kérlek, az indulás időszakáról!
2005-2006-ra az újkori magyar bor átesett az első forradalmán, kialakult a mezőny a közismert szereplőkkel együtt. Nekem ezek közé a lezárt fogaskerekek közé kellett beszállni, és ott újat mutatni. Miután meghoztam a döntést az indulásról, elsősorban magamnak kellett bizonyítanom.
Abból a szempontból szerencsés volt ez az időszak, hogy ekkoriban a fogyasztók körében is érdeklődés volt tapasztalható az újdonságok iránt. Ezekben az években kezdődött egy új hullám, a forradalom második korszaka, amely a természetes borokról szólt, persze ezt akkor még nem láttuk ilyen tisztán.
Mi inspirált arra, hogy ilyen szemlélettel készíts borokat?
Ha őszinte akarok lenni: az eszköztelenség, meg persze az a vágy, hogy nem akarok egy lenni a sok közül, sem a borvidéken, sem a világban. Az első évek boraiban a problémát inkább az jelentette, hogy a hogyan nem volt meg elsőre. Viszont már 2006-ban is voltak olyan boraim, amelyekről úgy gondolom, jól sikerültek, és ez örömet okozott és erőt adott.
Hol tartasz most a tanulási folyamatban?
A termőhely megismerése még most is zajlik. Az első döntéseket meghoztuk a telepítések helyéről, módjáról, a fajtákról, a klónokról. Most az egyes évjáratokon keresztül figyelhetjük meg, hogy a korábban fejben kitalált dolgok milyen borokat eredményeznek majd. Hiszen végül is minden erről szól.
A finomhangolás persze továbbra is folyamatos, de ma már a borivók döntik el, hova jutottunk az első öt év után. Egyébként a feleségemtől is ennyi időt kértem arra, hogy eldőljön, meg tudom-e azt csinálni, amiért belevágtam az egészbe.
Hogy látod, milyen eredménnyel zárult ez az öt év, és mit vársz a következő öttől?
Az elvárásom az volt, hogy ennyi idő alatt alakuljon ki a birtok, és ez megtörtént. Ma 18 hektáron művelünk szőlőt, ez mind saját telepítés. A következő öt évben a borászati háttérnek is össze kell állnia, valamint gazdaságilag hosszú távon is stabillá kell válnia a pincészetnek.
Mik jelentik az új kérdéseket manapság?
A tanulásnak, megismerésnek folyamatosan jelen kell lennie az életünkben. Az utóbbi évek olyan szélsőségesek voltak, hogy a sztereotip működés okvetlenül zsákutcába kellett hogy vezessen. Meg kell figyelnünk a közvetlen és a távolibb környezetünket, de az alapvető dolgokat még így is a magunk bőrén kell megtapasztalni.
Szerintem aki 2012-ben keveset járt kint a szőlőben, az nagyon meglepődhetett. Annyira felgyorsultak ugyanis a folyamatok, hogy percről percre kellett döntéseket hozni. Tulajdonképpen pont ez adja a munkánk izgalmát, hogy nincs két ugyanolyan évjárat. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez a változékonyság sok fogyasztónak kényelmetlenséget okoz, hiszen a legtöbben az állandóságot keresik az életben.
A természethű borkészítés esetében ugyanakkor az évek, a borvidékek, az emberek óriási változatosságot hoznak létre. Ezért mi nem is akarunk feltétlenül mindenkinek bort készíteni: olyan borkedvelőket keresünk, akik értékelik a sokszínűséget, és nem ugyanazt akarják inni egy életen keresztül.
Szerdán folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!