Folyékony kenyér?

Bemutatkozik a Sörök Enciklopédiája

2010-09-30 | Vizi Csenge

Azt gondolhatnánk, hogy a Borsodin, a Sopronin, a Heinekenen, a Dreheren és néhány, hazánkban is kapható sörön kívül nem is létezik más. Aztán ha eljutunk mondjuk Prágába, hirtelen kitárul előttünk a komlók és maláták erjesztett világa. Ekkor talán megértjük, hogy a sörivás is lehet élvezetes, ha odafigyelünk az íz- és aromavilágra, pláne ha a nedűt a megfelelő hőmérsékleten és pohárban hozták ki. Már nem csak egy focimeccs üdítőitala lesz, hanem élvezeti termék. Ebben a hatalmas világban segít eligazodni az Alexandra Kiadó a Sörök Enciklopédiája című kötete.

Berry Verhoef jókora fába vágta fejszéjét, amikor úgy döntött, ha nem is teljesen, de megpróbálja összeszedni a világ különböző országaiban fellelhető sörök márkáit. Van olyan ország, ahol épp csak eléri a tízet a választható sörök száma, máshol azonban több száz tétel közül csemegézhetnek ezen italok szerelmesei.

Ahhoz, hogy mi is szakavatottabbak legyünk ezen erjesztett italok világában, át kell rágnunk magunkat néhány, hasznos információt tartalmazó oldalon. Így például megtudhatjuk, hogy a sör alapanyag nem csak árpa, búza vagy maláta (aranymaláta, világos maláta, csokoládémaláta stb.) lehet, hanem zab, kukorica, rizs cukrok, komló, de akár fűből, fűszerből, gyümölcsből és virágból is készülhet egy-egy különlegesség. Ezek erjesztési módja pedig még számtalan lehetőséget tartogat.

Ahhoz, hogy a sört ale vagy lager erjesztési típusba sorolhassuk, és ennek mivoltát ne csak a palack címkének feliratról dönthessük el, nem árt ezt a két fogalmat letisztázni. A söröket, ahogyan a borokat is, erjesztik. Ennek a két módja a fentebb említett ale és lager elnevezés. A kötet közérthető módon le is írja, mit kell ezek alatt értenünk: „A különböző élesztők különböző hőmérsékleten fejtik ki hatásukat a leghatékonyabban. Egy élesztőkultúra, amely 0-5 °C között a legaktívabb, leülepszik a tartály fenekére, miután elvégezte a munkáját.” Ekkor következik az érlelés közel egy hónapon át, közben pedig alacsony hőmérsékleten tárolják a palackokat. „A tárol ige német megfelelője a „lagern” és ebből ered a sörtípus elnevezése is. A lager típusú sörök Belgiumból és általában a kolostorokból erednek.”

$\"\"$

Az ale típusú nedűkről is tökéletes leírást ad a könyv, amelyek a lagernél egyszerűbben előállítható kategóriába sorolhatók, és jóval korábban jelentek meg társaiknál. „Ezek az első ale sörök spontán erjedtek, és nem adtak hozzájuk komlót sem. Az erjedő sör tetején képződő habot lemérték, és azzal indították be a következő főzet erjedését.” Ha röviden szeretnénk jellemezni a két technológiát, az első az alsó-, a másik pedig a felsőerjesztésű sörök kategóriájába esik.

A sorok olvasása közben döbbenetesen sokféle ale és lager erjesztési típussal ismerkedhetünk meg, amelyek tartalmazzák az ajánlott fogyasztási hőmérsékletet is. Így például elkalandozhatunk az Amerikai ale (fogyasztási hőmérséklete 10-15 °C), az Apátsági sörök (fogy. hőm.: 12-18 °C), az Árpaborok (fogy. hőm.: 12-18 °C), a Duvelek (fogy. hőm.: 6-15 °C) között, de a hűvösebb erjesztésűekre is bőven akad példa a Füstölt sörök (fogy. hőm.: 6-8 °C), a Merzen (fogy. hőm.: 6-8 °C), a Baksörök ( fogy. hőm.: 6-10 °C) vagy épp a Pilseni sörök (6-8 °C) képében.

Ha már a sörök erjedési technológiáit tisztáztuk, nézzük csak meg, pontosan hol is készülhetnek kedvenceink. A sörfőzdék adnak otthont a sörkészítés apparátusának. A termelési kapacitás szerint megkülönböztetünk házi sörfőzdéket, amely főképp ale típusú italokat készítenek és 10 liternél nem képesek többet előállítani, ami tökéletes otthoni fogyasztásra, főképp ha saját konyhánkban vagy garázsunkban erjesztettük a nedűt. Ezután a kocsmai serfőzők következnek, akik néhány pub-ba szállítanak csupán. Régen ezt a kocsmárosok maguk űzték, így mindig friss sört lehetett felszolgálni.

A sorban a mikro sörfőzdék jönnek, amelyekből manapság már nem található sok, a XIX. században élték fénykorukat, főképp ale típusú nedűt állítottak elő, azonban szép lassan megjelentek a regionális és a multinacionális sörfőzdék a legmodernebb technológiai felszereltséggel. Hatalmas mennyiségű ital előállítására voltak képesek, így meg is vetették a lábukat majd’ minden országban. A regionális cégek igen nehéz helyzetben vannak a multikkal szemben, de például Németországban különleges kínálatuk miatt még mindig virágoznak.

És ahogyan elhagyjuk az üzemeket és gyárakat, amikről egyébként minden fejezetben külön leírásokat találhatunk, rá kell jönnünk arra, hogy bizony e sok márka ismerete hatalmas szakértelmet követel meg. A szakemberek pedig folyamatosan kóstolnak, ízlelnek, hogy a minőséget ellenőrizzék, és hogy ismeretüket bővítsék.

A sörkóstolás menete röviden összefoglalva a következő fázisokból áll:
- a megfelelő pohár kiválasztása
- a megfelelő hőmérséklet beállítása
- a külső megjelenés elemzése
- az illat és aroma világ leírása
- az íz összetettségének megvilágítása

Végül osztályozzák az egyes söröket a szerint, milyen hatást fejtenek ki a szájban. Így a testesség, élénkség, szárazság, melegség, összehúzódás, egyensúly, utóíz fogalmával szembesülnek a profi ízlelők, de akár mi is megtehetjük ezeket a lépéseket, és szép lassan a sörök ismerőjévé válhatunk. Persze ehhez nem elég ezt a könyvet fellapozni, ahogyan a borkóstolás során sem elég egy szakkönyvet felcsapni. Próbáljunk hát ki minél több sört, nézegessük a könyv több mint 1200 sörfajtáját, élvezzük az ízét, gyűjtsünk róluk információt és ne feledjük: a gyakorlat teszi a mestert!

Cím: Sörök Enciklopédiája
Író: Berry Verhoef
Kiadó: Alexandra
Ár: 4999 Ft

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!