Ha kiszökik a szellem

Bemutatkozik a Zamatzár 2. rész

2011-02-02 | Vizi Csenge

Még nem is oly régen arról írtunk, honnan származik a Zamatzár, milyen utat járt be eddig, és természetesen esett szó arról is, hogyan működik az új csodazáró. Azonban ugorva egy hatalmas kontinenset és pár évet, Magyarország határán belül találkozhatunk egy csapattal, amelynek tagjai azon tevékenykednek, hogy a Zamatzár eljusson minden gasztronómiai egységbe, borkereskedésbe, hogy megkönnyíthesse minden borkedvelő életét.

A cikk első részéhez kattintson IDE!

A csapat egyik tagjával, a Búsuló Juhász étterem igazgatójával, Pongrácz Tamással ültünk le egy kis cégbemutatás erejéig. Az elmúlt egy év történetét pedig olyan szakemberek beszámolói, véleményei követik, amelyekben megtudhatjuk, egy-egy étteremben vagy egy borászatban milyen előnyökkel szolgál, miért szeretik vagy épp miért nehézkesebb a munka a Zamatzárral.

„Úgy ismerkedtünk meg a termékkel, hogy a cég egyik tulajdonosa - informatikai vállalkozása révén - Los Angelesben volt vendégségben a kinti anyacégénél. Az ottani főnöknél egyik alkalommal épp borozgattak, amikor megkérdezte a vendéglátó, inna-e még bort – a történethez tudni kell, elég drága borokat ittak -, amire a kollégám azt mondta, hogy nem, ő már nem kér többet. Ekkor elővett a vendéglátó egy flakont, és belepumpált a palackba, majd lezárta. Megdöbbent a kollégám, és gyorsan rá is kérdezett, hogy hát ez meg micsoda? Azelőtt még sosem látott ilyet.”

A Private Preserve egy Napa völgyi találmány, vagyis épp onnan származik, ahol Pongrácz Tamás ismerőse tartózkodott. „A barátom nem egy borszakember, de ő is szereti a jó bort. Már másnap felhívott, hogy szerintem ezt tudnánk-e használni. Én először igen szkeptikusan álltam hozzá, ahogyan nagyon sokan ebben az országban. Aztán kifaggattam, hogy mégis mi ez? Erre ő nem nagyon tudott válaszolni, hiszen nem volt tisztában azzal, hogyan működik, csupán elmondta, hogy egy szódás szifonként képzeljem el. Nem nagyon tudtam, miről beszél, de gondoltam, adjunk neki egy esélyt.”

Tamás igen jól ismeri a hazai viszonylatokat, hiszen több mint 10 éve foglalkozik borokkal, amiből volt egy négy éves időszak, amikor is ő vezette a Maligán Boréttermet. Abban az időben, Magyarországon ők tartották az egyik legszélesebb éttermi borkínálatot. „Nagyon sokat nyitottunk ki, aminek aztán a visszazárása, megőrzése napi szinten problémát jelentett. Sok kísérletet tettünk különböző borzáró módszerekkel, kipróbáltunk mindent, ami megjelent a magyar piacon. Végül a vákuumpumpás megoldás maradt, egyedül az tudott működni, mert egyetlen másik lehetőség sem volt praktikus.”

A szakmában dolgozók között már elterjedt néhány éve, hogy van itthon egy argongázas lezárási megoldás, de nagyon drága volt és egyáltalán nem volt praktikus a felhasználása. Továbbá egyéb lehetőségként még az enomatik hűtőrendszer is szóba jöhetnek az egyes gasztronómiai egységekben, azonban csak az adott pár palackra hatásos, amelyet éppen használnak. Ráadásul borzasztóan drágák, emiatt nem minden étterem engedhet meg magának egy-egy ilyen rendszer beszerzését.

„Tudtam, hogy a Zamatzárnak – akkor még csak Private Preserve névvel fémjelzett találmánynak – nagy haszna lenne a borkedvelők és szolgáltatók számára, hiszen mögöttem is küzdelmes, kereséssel teli időszak állt. Nagyon sok bor került a lefolyóba a megfelelő lezárás hiánya miatt, ami gazdaságossági szempontból mindenképp veszteséget, kidobott pénzt eredményezett és eredményez ma is. Tudtam, ha ez működik, akkor egy rendkívül jó dologgal lephetjük meg a boros szakmát.”

Tamás barátja hazajött Amerikából, és hozott magával mintapalackokat. Még Amerikában, az út alatt elment a gyárba, és összeismerkedett a tulajdonossal, akinél felvetette a magyarországi forgalmazás lehetőségét. Utána is érdeklődött, hogy van-e ez a termék Európában, hol árusítják. Ekkor derült ki, hogy bizony a kontinensünkön nem nagyon használják, sőt! Közép- és Kelet-Európában teljesen ismeretlen a Private Preserve.

„Körülbelül egy évvel ezelőtt tesztelni kezdtük. Ekkor én már tudtam, hogy az a gáz, amit a palack rejt, egy teljesen szokványos keverék, ezt használják a borászatban is. Itt maga az elegy az igazi rejtély, a titok nyitja. A cég kikísérletezte azt, hogy milyen arányú gázkeverékkel működik jól a Zamatzár, amelyet aztán szabadalmaztatott.” Ami mellette szól, az a természetessége és a mérete, hiszen egy majd’ a zsebben elférő, pillekönnyű palackról van szó, bárhová el tudjuk vinni magunkkal, és bárhol működik.

„Egészen tavaszig tartottak a tesztek, közben pedig tárgyalásokat folytattunk a gyártókkal arról, hogyan lehet hazánkba behozni a terméket, bekértük a hatósági engedélyeket, illetve kötöttünk egy megállapodást az anyacéggel, amiben megegyeztünk arról, miszerint megkapjuk Közép-Kelet-Európában a forgalmazás jogát.”

Ezután szükség volt egy könnyen használható, frappáns magyar név kitalálására a Private Reserve helyett. Rengeteg ötlet merült fel, ami után végül a hangzatos Zamatzár lett a nyerő. Ezután elindult a hazai gasztrovonalon belüli terjesztés.

„Itthon nagyon szkeptikusak a gasztronómia képviselői, még a borászokat mondanám a legnyitottabbnak. Érdekes, hogy a mai napig halljuk olyanoktól is, akik már használják a Zamatzárat, hogy félnek a gáztól, holott itt három, teljesen semleges gázról van szó, nem is robbanékony. Ezt példázza az is, hogy hazánkban olyan hatósági engedély kell rá, mintha robbanékony lenne.” Tulajdonképpen semmi ördöngösség nincs abban, amit tesz a Zamatzár, egyszerűen csak megakadályozza fizikálisan az oxidációt. A félreértések elkerülése végett a Private Reserve nem lelassítja, hanem teljesen megakadályozza azt!

„Májusban volt egy bemutatója a terméknek, erre próbáltunk egy tesztet is összehozni. Ebből sokat tanultunk, ugyanis nem tudtuk megfelelően tálalni, hatékonyan bemutatni. Két hétre zártuk le a bort, ami egy friss rozé volt. Sajnos ennek elég magas volt a kén szintje, ezért a kontroll-csoportban is volt olyan tétel, ami nem oxidálódott el. Azonban a visszajelzések alapján, éttermi környezetben használva azt mondhatom, hogy nagyon jól működik, elégedettek vele a tulajdonosaik, ráéreztek a használatára, és ezeken a helyeken sokat használják. Sajnos több helyről is tudunk, ahová bekerült, azonban a polcon porosodik…”

A jövőben ezen próbálnak változtatni, ugyanis az látszik, hogy az információ nem igazán jut el a felhasználókhoz, a készüléket megkapták, de vagy nem tudják mi az, vagy nem tudják pontosan hogyan is kell használni. Ami azért furcsa, mert hiszen amire való, az az, hogy hatékonyabbá tegye a borkimérést, ezzel pedig jobban el kezdjen fogyni a bor, amit árulnak.

„Az a nagy probléma mind az éttermekben, mind a kereskedésekben, hogy kevesen vásárolnak bort. Többet szeretnének eladni, de mégsem merik használni, illetve a polcra kitenni. Vajon attól kellene tartaniuk, hogy kevesebb bor fog fogyni, ha a fogyasztó is vesz ebből? Nem gondolnám, hogy ettől kellene félniük, hiszen így elérhetnék, hogy drágább tételeket is nagyobb biztonsággal vásároljanak a betérők, nem is beszélve arról, hogy ha többször öntök ki maradék bort, akkor egy idő után meggondolom, hogy mikor vásárlok legközelebb.”

A borászok ellenben nagy fantáziát látnak a Zamatzárban, hiszen ha például saját boruk mellé ajándékba, vagy minimális áron adnak egy palackot ebből a kereskedőknek vagy az éttermeseknek, és megkérik őket, hogy bontsák ki az adott bort cserébe, majd ezzel tartósítsák, biztos lehet benne mindkét fél, hogy gyorsabban fog kiürülni az adott tétel, hiszen köztudottan az a bor fogy könnyedén, amelyik nyitva van. „A borászuk maguk is el kezdték használni, és eddig csupa pozitív visszajelzés érkezett. Az éttermekben azonban a jövőben egy kampányt kell majd indítanunk, amivel felkészítjük a használatra a vendéglátósokat, elmondjuk, hogyan mutassák ezt be a vendégeknek, és meg kell őket nyugtatnunk, hogy semmiféle káros hatása nincs a Zamatzárnak.”

Végezetül nézzük meg, mit gondolnak a szakmabeliek a Zamatzárról, így talán kicsit merészebbek leszünk mi is, ha meglátjuk a szaküzlet polcán. Próbáljuk ki, kísérletezzünk vele, és végül engedjük meggyőzni magunkat!

„Azokat a borokat, amik nagy népszerűségnek örvendenek, felbontás után vákuumzáró módszerrel tartósítjuk, azonban a lassabban, kevésbé fogyó, drágább palackokhoz a Zamatzárat használjuk. Ezzel ténylegesen megtartja illatát, ízét, zamatait a nedű. Egyetlen dologra kell ügyelni használatakor, hogy gondosan zárjuk le a palackot. Összességében nagyon meg vagyunk elégedve a termékkel.” (Kiss Tamás – St. Andrea Pincészet)

„Már jó ideje használjuk a Zamatzárat, főleg olyan borok esetén vesszük elő, amiket kinyitunk, de nem fogy el egyszerre az egész. A frissebb, gyümölcsös borokhoz úgy gondolom, nincs rá szükség, hiszen egy palack hamar eltűnik, miután megízlelte a borfogyasztó. Nagyon jól működik véleményem szerint, pratikus, igen sokáig elég. Könnyű használni, ráadásul sok fújásra elég, és nem illan el a gáz a bor felületéről egy pohár kiöntése után, csak rá kell fújni egyszer, és máris zárható újra a palack.

Az egyetlen hibája az, hogy még nem elég ismert, saját kiszolgálóinkat is időről időre figyelmeztetnünk kell, hogy vegyék kezükbe, és bátran tartósítsák vele a felbontott nedűket.” (Schadler Zsófia – Náncsi Néni Vendéglője)

„Nagyon szkeptikusan álltam hozzá. Sokféle lezárási lehetőséget kipróbáltam, de egyik sem győzött meg. Aztán a Zamatzár egy 3 hónapon át tartó teszt után meggyőzött arról, hogy lehetséges vele a nedűket hosszú ideig eredeti illatában és ízében is tárolni. Fehérboron is kísérleteztem vele, de vagy egyáltalán nem vagy csak minimális oxidáció volt észrevehető a Zamatzár használata után. Reduktív boroknál is jól jöhet, de úgy gondolom, ez a nagy borok legjobb tartósító módszere. Személy szerint én a mai napig használom, sőt, csatlakoztam a Zamatzár csapatához, a nyugat-magyarországi helyi értékesítő szerepét tudhatom magaménak, éttermekben, borászatokban várnak már a minták kipróbálásra.” (Lukács Szabolcs – Szélmalom Étterem)

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!