Három jó dolog...
a tányéron
2013-12-25 | Tóth AdriennEgy jó szakácskönyvben az a jó, hogy azt nemcsak azért ajánljuk a nyugodt téli estékre, hogy olvasóink főzzenek belőle, hanem azért is, hogy lapozgassák. Hugh Fearnley-Whittingstal Három jó dolog... című kötete pedig kétségtelenül alkalmas erre az egyes fejezeteket elindító bevezetők és a receptek kommentárjai által. A Három jó dolog... olyan módon igyekszik megkönnyíteni a főzni akarók dolgát, hogy azon receptekre koncentrál, amelyekhez lényegében három fontosabb alapanyagot kell beszerezni a konyhában egyébként is rendelkezésre álló alapkészlethez képest.
Hugh Fearnley-Whittingstalról már régóta tudjuk, hogy nem készít csak úgy szakácskönyvet. Minden kötete mögött konkrétan vagy áttételesen megjelenített mondanivaló áll. Szinte elvárható ez egy olyan szerzőtől, aki amellett, hogy ír, tévéműsorokat készít, éttermet és főzőiskolát üzemeltet, aktivistaként is működik. Egyenesen gasztronómiai aktivistaként.
Ha pedig valaki kampányt folytat a csirketartás körülményeinek javítása, a fenntartható halászat, a kertészkedés vagy a több zöldség fogyasztása mellett, attól természetesen elvárjuk, hogy minden kötetével valamiképpen javítani akarjon életünkön. Nos, a Három jó dolog... kevésbé direkt, mint a fenti törekvések, lényegében azonban mégis fontos, hiszen konyhai kreativitásunkat, és így sikerélményeinket akarja növelni, amellyel tevőlegesen hozzájárul ahhoz, hogy minél többet főzzünk.
A kötet azon túl, hogy az alapanyagok kombinációs lehetőségeire, és ily módon azok felcserélhetőségére hívja fel a figyelmünket, egyúttal a középpontba helyezi a jó minőségű alapanyag kérdését. Azáltal ugyanis, hogy egy zöldség-, sajt- és húsféle kilép a hosszú hozzávalók listájának statisztaszerepéből, és primadonnaként a reflektorfénybe ugrik, a mi érdeklődésünk is erősebben ráterelődik.
Ha pedig az adott gyümölcsnek vagy élelmiszernek ekkora jelentőséget tulajdonítunk, talán megfontoljuk majd azt is, hogy honnan szerezzük be annak érdekében, hogy az adott étel a lehető legínycsiklandóbb legyen. A kevés alapanyagból készített ételek ugyanis könnyebben áttekinthetőek, jobban érzékelhetővé válik egy valóban ízletes alapanyag jelentette többletérték.
A Három jó dolog... című könyvből fölösleges ételneveket idézni, hiszen a három alapanyag neve nem feltétlenül árulja el, hogy milyen étel készül majd belőle, teljesen mégsem reménytelen kitalálni. A szezonalitást figyelembe véve a tök, ricotta, sonka páros például egy salátát takar, amely téli megfelelője is lehet a nyáron gyakran fogyasztott sárgadinnye salátával párosnak.
Ebben az esetben azonban a tök előbb a sütőben lassan megpirul, majd ezt követően egészül ki az édes finomság a szárított sonka sós ízével és a ricotta krémes textúrájával. Ha pedig ráhangolódtunk egy receptúrára, máris megnyílik előttünk a lehetőség annak módosítására, igényeinkre szabására. Szabadítsuk hát fel a konyhai kreativitást!
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!