A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Ismeretlen tájakon, ismert nyelven

A felvidéki Kasnyik Pincénél jártunk 1. rész

2009-12-26 | Vizi Csenge


Ismeretlen tájakon, ismert nyelven

Azt gondolná az ember, hogy ha egy ország borászatáról nem esik szó, akkor az nem is biztos, hogy létezik. Olaszország, Franciaország, Spanyolország sikertörténetei magával ragadják az egész világ borkedvelőit, presztízst jelent bármelyik országból egy-egy ismert termelő palackját birtokolni. Azonban mi van akkor, ha egy ország ismeretlen apró pincészetének vezetője úgy dönt, elindul az összefogás és a megismertetés útján? Akár sikertörténetet is írhat. A megfelelő alázattal és családi háttérrel nem csak egy olasz, francia, spanyol vagy épp magyar borászat írhatja be magát a történelembe, hanem egy felvidéki pincészet is. A magyar ajkú Kasnyik Tamás nem kis energiát fektet pincészetének és környezetének, Kürtnek a felvirágoztatásába.


 

Agyagos löszös talaj, családi pincék, 3,5 méteres mélységben érlelődő borok, mindez egy katlan szélén. Kürtön jártunk, hogy a Kasnyik TG Wine Manufacture -t megismerve, azon át közelebb kerüljünk a felvidéki magyar borászok mindennapjaihoz, problémáikhoz, a jövőképükhöz egy olyan helyen, ahol a természet mindig szép napsütés van, a szelek és jégeső pedig ritka, nem várt vendég ebben a védett katlanban.

E vidéken jelenleg kemény harcok folynak a minőségi termelés elfogadtatásáért, amit a borászok is csak nagyon nehezen képesek magukévá tenni. Így nem csoda, hogy maga a célközönség is foghíjas még. Azonban Kasnyik Tamás és testvére, Gábor mindent megtesznek azért, hogy felvirágoztassák e dél-szlovákiai borvidéket több társukkal együtt.

Kasnyik Tamás két – vagyis inkább három - vonalon mozog. Ebből az egyik a szerelme, a másik a mindennapok tárgya, a harmadik pedig a jövő játékának eszköze.

A szerelem

A hobbi mikropincészetnek is nevezhető Kasnyik TG Wine Manufacture már több tízéves múltra tekint vissza, hiszen a testvérek szülei kezdték el a szőlő gondozását, ápolását. Már kicsi gyerekként is sokszor megfordultak a tőkék között a fivérek, de akkor még inkább kényszerként, mint a feltöltődés és kikapcsolódás eszközeként tekintettek a szőlősorok között eltöltött időre. A szülők a verejtékkel megtermelt szőlő nagy részét eladták, kerületenként működtetett állami borüzembe, a nagy közösbe…

\"\"

Ahogy cseperedtek a Kasnyik fivérek, szép lassan találtak újra rá a szőlőre. „Mint sok más kürti család, a miénk is foglalkozott borkészítéssel, így ha annak idején nem is tudatosodott bennünk, de tény hogy beleszülettünk a szőlészet és borászat csodás világába. Mindketten a komáromi mezőgazdasági középiskolába jártunk. Iskoláink elvégzése után a kamaszkorból kinőve lassan értettük meg, hogy miért is volt annyira fontos annak idején szüleinknek, nagyszüleinknek, hogy a kürti szőlőskertek gondosan meg legyenek művelve, és a nedűk a kürti pincékbe kerüljenek.

Lassan, lehetőségeinkhez mérten kezdtük kiépíteni birtokunkat, tudatosítva azt, hogy a jó bor a szőlőben terem, ennek fényében álltunk neki irányítani és művelni szőlőinket, és láttunk hozzá az új fajták telepítésekhez.”

Mint minden fiatal borosgazda, az elején csak saját és barátaik örömére készítették borainkat. Aztán úgy öt éve megtörtént a nagy elhatározás: „Úgy éreztük, hogy a szülőktől átvett tudás, a tiszta hit és elhivatottság, a csodás természeti adottságok megfelelő alapot biztosítanak ahhoz, hogy borainkat szélesebb körben is megmutassuk.”

Ahhoz, hogy elvihessék a borfogyasztó közönséghez nedűiket a fivérek, célokat kellett lefektetniük, el kellett dönteniük, mit is szeretnének a minőségi borok készítésének útjára lépve elérni. „Még ha ez ellentmond is a ma Szlovákiában oly divatos borkészítési eljárásoknak, mi klasszikus eljárással, lehetőleg mindennemű kémiai segédanyag (fajtaélesztők, enzimek, stb.) mellőzésével készítjük borainkat, többségében fahordóban erjesztve és érlelve, hogy a kürti bor megmaradjon valóban kürtinek.

\"\"

Az út, amit választottunk, nehéz, hisz vajon hányan kíváncsiak arra, hogy a borász, aki a bort készítette melyik borvidékről származik, milyen utat választott, és a borral együtt gondolatait, őszinte érzéseit, világfelfogását is át akarja-e nekünk adni, vagy csak készített egy alkoholos italt, amit olcsón, óriási mennyiségben kínál a piacon, megszólítva a szupermarketek által kinevelt vásárlói kört, akik „csak” vesznek egy üveg bort.”

A választott utuk, vagyis az, hogy boraik magukba zárják a szőlő, a terroir és a borász üzenetét. Céljaik elérésében nagymértékű segítséget ad az a tény, hogy nincsenek egyedül a felvédi magyar borászok között. Van kitől tanulniuk és van kivel együtt dolgozniuk: Sütő Zsolt és Melecsky Tibort a Strekov 1075 Pincészet tulajdonosai, Bott Frigyes Komáromból, Mátyás Andrást Kisújfaluról, akikkel együtt boraikon keresztül igyekeznek megismertetni az általuk oly nagyra tartott értékeket.

- folytatjuk -

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!