A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Ismeretlen tájakon, ismert nyelven

A felvidéki Kasnyik Pincénél jártunk 2. rész

2009-12-28 | Vizi Csenge


Ismeretlen tájakon, ismert nyelven

Elindulhatunk ismeretlen tájak felfedezésére, hogy magunkba szívjuk azok szépségét, az emberek szavait, így gazdagítva élménytárunkat. Talán ezért kerekedtünk fel mi is a felvidéki Kürtön található Kasnyik Pince felfedezésére. Előző cikkünkben betekintést nyerhettünk Szlovákia déli határán található mikropincészet életébe. Megtudhattuk, hogyan is jött létre ez a családi vállalkozás, milyen területen vezetett át az útja Kasnyik Tamásnak és öcsének, Gábornak a szőlőtőkéktől a hordóig, majd a palackba zárt nedűkig. Folytassuk a kalandozást picit más vizekre evezve, ismerjük meg közelebbről Kasnyik Tamást és munkáját, illetve terveit, amikkel e boros terület jövőjét építgetni szándékozik.


 

A mindennapok megszokása

Kürtön biztosan nem beszélhetünk erről. A napokon és embereken egyáltalán nem a megszokások uralkodnak, hiszen a szőlő és bor gondozása nap, mint nap újabb kihívások elé állítja a gazdákat itt is, ahogyan akár a többi borvidéken is. „Sajnálom, hogy egy évben csak egyszer van szüret. Nem bánnám, ha többször megismételhetnénk egy évben, hiszen több tapasztalattal rendelkeznénk. De így marad a kísérletezés, ami a pincénk mikroméretei a technológiai adottságaink végett a szüreti időszakban elég nagy kihívás. Kihívás hiszen úgy a szőlőművelésben mint a feldolgozásban is kétkezű munkával, mert végzünk el mindent, talán ezzel is hozzájárulva hogy boraink még közelebb álljanak hozzánk.”

A Kasnyik fivérek közül a fiatalabb, Gábor már szinte főállásban foglalkozik a család szőlővel, és egy másik gazdának is besegít. Ezzel biztosítja Tamásnak azt a megbízható hátteret, ami szükséges munkájához, így levéve a saját pincészet vezetésével kapcsolatos terhekből egy adagot bátyja válláról. Ez pedig a Kürtön található TSZ vezetése. „Több mint 90 embernek adunk munkát, gabonával, tejtereléssel, szőlészettel foglalkozunk. Viszonylag fiatalon kerültem e munkakörbe, de hála Istennek a gárda jó része is hasonló korban van, így könnyebben elfogadtak, és együtt dolgozni sem olyan nehéz.”

\"\"

A TSZ szó hallatán sokaknak eszébe jut a régmúlt idők magyar rendszere. Azonban Szlovákiában mára csak a név maradt meg, másról szól a szövetség. „Szlovákiában régebben is voltak TSZ-ek és állami birtokok, amik közül az előbbiek kerültek ki győztesen a fennmaradásért vívott küzdelemből. Az állami birtokok nagyon gyorsan tönkrementek a rendszerváltás után. Ez sok TSZ-re is igaz volt, azonban néhány életben maradt, belső rendszerében megváltozott, vagyis főképp nevében őrizte meg csak a régi rendszer hozományát.

Ez az munkakör azonban elég stresszes, ahonnan sokszor a szőlőbe menekültem régen és menekülök most is. Még a telefonom is otthon hagyom, így teljesen ki tudok kapcsolni... Azt szokták mondani, hogy egy ilyen munkakörben dolgozva minek kínlódom a saját pincével, mert azért valljuk be, nem kevés munka van a borokkal, a szőlővel. Eddig ez a munka teljesen kikapcsolt, bár már úgy látom, hogy a több, mint 2 ha szőlőterülettel és az évi 7-8 000 palackszámmal elértünk a „hobbi pince” fogalmának felső határát, ezért is örülök annak, hogy az öcsém egyre többet tud - talán helyettem is - az ültetvényeinkkel foglalkozni, levéve vállamról ezzel rengeteg terhet.”

Tamás a TSZ vezetőjeként és jelentős szőlőtermesztőként úgy gondolja, a szőlészeti ágazat túlélésének a borászatok és talán az egész kelet-európai borvidék fennmaradásának egyetlen módja van, „mindenképpen törekednünk kell a fogyasztók megszólításakor arra, hogy bemutathassuk saját értékeinket. Ha nem tudjuk megmutatni a boraink vagy akár az élelmiszereink értékeit, akkor azokat a vevők nem is fogják keresni, ha nem fogják keresni, vajon kinek fogunk, kinek akarunk bort, kenyeret-tejet készíteni? Túl pici országok vagyunk, hogy az olcsó, nagy mennyiségben előállított terményekkel akarjunk versengeni. Az egyetlen esély a vidék és ezen belül a szőlőtermesztés, a borászkodás megmaradására - véleményem szerint - a minőségre való törekedés, és azon réteg megkeresése, akik többre vágynak, mint „egy termék”.

\"\"

Szlovákiában 50 évig nem voltak kis pincészetek, családi birtokok. Most kezd kialakulni az az igényes borfogyasztó réteg, amelyik nem csak a könnyen iható, könnyen értelmezhető borokra vágyik, hanem értéket s mélységet keres a borokban. Ez egyre jobban ösztönzi a pincészeteket is arra, hogy minőségi bort termeljenek.

A jövő játéka

Olaszrizling, Rizlingszilváni, morva muskotály, zöldveltelini, tramini, kékfrankos, szentlőrinci… A sor még folytatható, de már ennyiből is látszik a helyi fajtagazdagság. Kasnyikék a traminivel, sauvignonnal, pinot noir-ral próbálnak játszani, hiszen Kürtön ezeket a világfajtákat senki sem ülteti. Hogy milyen termés és aztán nedű lesz belőlük, az még a jövő titka. De az biztos, hogy a hatalmas kínálatból csupán nyolc-kilenc szőlőfajta borát kortyolhatjuk majd el pár év múlva. „Azt tervezzük, hogy olyan 15 000 palackig növeljük a kínálatunkat, ebből 40-50%-ot helyben szeretnénk eladni az agroturizmus, borturizmuson keresztül.”

Hivatalosan már három éve lehet hozzájutni Kasnyikék palackozott boraihoz, aminek köszönhetően egyre többen látogatnak el a pincészethez is. Érdekes megfigyelés, hogy kb. ötször annyian érkeznek magyar földről, mint Szlovákiából.

Talán kevesen tudják, hogy létezik Kürtön egy borfesztivál, ami Kasnyik Tamás ötlete alapján jött létre, és 2010-ben már harmadszorra fogják megrendezni. „Az általam rendezett fesztivál több célt is szolgál, legfőképp azt, hogy a kilenc országból érkező borászok legjobb boraikat olyan környezetben mutathassák be a szlovák borszerető közönségnek, amilyen azokat megilleti, azaz borospincék hangulatos környezetében. Szerettem volna legalább évente egyszer lehetőséget adni arra, hogy újraéleszthessük azt az alapvető dolgot, amiről sajnos ma oly sok borász elfeledkezik: a borász a bor és a fogyasztó közötti kapcsolat.

\"\"

A harmadik, és talán régiónknak a legfontosabb, hogy a borvidékünket kimozdítsuk a régi sémákból, a kürti kispincéket pedig elindítsuk a fejlődés útján.”

Érdekes világ tárul az elé, aki először erre a fesztiválra látogat el a dél-szlovák borvidéken. Helyi specialitásokkal, kézművesekkel, no és az itteni egyedi terroiron termett szőlők nedűjével ismerkedhet meg. Ha pedig inkább egy személyesebb, közvetlenebb találkozásra vágyik valaki, akkor érdemes Kürtön lefoglalni egy kis parasztházat, felkerekedni a szőlősorok közé egy kiadós túrára, megismerkedni az emberekkel, akik itt még megőrizték jó szokásukat: széles mosollyal üdvözölnek az utcán, ha látják az érdeklődő tekintetet.

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!