Ízlés dolga
Mit választasz?
2010-07-12 | Tóth AdriennTény, hogy az embernek élete többi területéhez hasonlóan az italokkal kapcsolatban is számtalan döntést kell meghoznia. Rendelhet sört, kérhet száraz vörösbort vagy egy édesebb fehéret, a választást több szempontból is megvizsgálhatjuk. Feltehetjük magunknak a kérdést, miért döntünk bizonyos bortípusok mellett, de megfigyelhetjük azt is, milyen hatással van ránk, ha sört vagy éppen fehérbort iszunk?
Édes szenvedély
Azok, akik az édes borokat szeretik, általában szenvedélyesebbek, azok pedig, akik a szárazat, nyitottabbak, derül ki az ausztrál Wagga Wagga-i Charles Sturt Egyetemen, az ízpreferenciák és a személyiség összefüggésének eddig kevéssé kutatott területén végeztek vizsgálatokból.
A teszt során negyvenhárom nőt és férfit kértek arra, hogy értékeljék magukat különböző önismereti tesztekkel, amelyek többek között olyan tulajdonságokra világítottak rá, mint a szenvedélyesség, az empátia, a nyitottság, a tudatosság, az extrovertáltság, a kompromisszumra való hajlam vagy a neurotikusság. Az önértékelés végeztével két pohár bor közül kellett választaniuk. Az első pohárban egy száraz, de gyümölcsös spanyol fehérbor volt, amelyet viura szőlőfajtából készítettek, míg a másikban ugyanez, némi cukor hozzáadásával.
Míg a különböző borokat választó tesztalanyok a legtöbb kérdés szempontjából nem mutattak markáns különbséget, két tulajdonság kiemelkedett: a szenvedélyesség és a nyitottság. A táplálkozáskutatók megállapították, hogy azok, akik az édes bor mellett döntöttek, általában szenvedélyesebbek, viszont kevésbé hajlamosak új dolgok kipróbálására, mint azok, akik a száraz bor mellett döntöttek.
A kérdéssel egyébként összefüggésbe hozható egy korábbi, az emberek ízlelőbimbóinak sokaságát vizsgáló felmérés, amely kimutatta, hogy az átlagosnál több ízlelőbimbóval rendelkezők sokkal érzékenyebbek a számukra kellemetlen ízekre, és azért preferálják azokat a borokat, amelyekben több vagy kevesebb cukor van jelen, mert a cukor alkalmas arra, hogy elfedjen bármilyen, egy szuper-érzékeny fogyasztó számára talán kellemetlen ízhatást. Mint azt egy nemrég általunk is leírt kutatás megállapította, az ilyen emberek esetében kevésbé valószínű az alkoholizmus kialakulása.
Más azonban a helyzet, ha az édesség iránti vágyunk nem az ízlelőbimbóink számától, hanem bizonyos, minket ért hatások miatt alakul ki. Az ausztrál kutatás más, a táplálkozás és pszichológia kapcsolatával foglalkozó szakértőt is elgondolkodtatott. A tapasztalatok szerint az édesség iránti hajlam nem feltétlenül öröklődik genetikusan, hanem nagyban befolyásolhatja például az is, hogy a terhesség alatt a kismama milyen ételeket fogyasztott, valamint, hogy az illető családjában volt-e jelen nagyfokú depresszió vagy alkoholizmus. A tapasztalatok szerint a cukorral ugyanis hajlamosak vagyunk agyunkat oly módon serkenteni - így magunkat kompenzálni -, mint a drogokkal vagy az alkohollal. Így ebből a megközelítésből nézve az édes szájúk pont a veszélyeztetett csoportba tartoznak.
A fehérbor nem hízlal?
Ugyancsak ausztrál kutatók derítettek fényt arra a kérdésre, hogy bizonyos alkoholtípus választása milyen módon befolyásolja éhségérzetünket. A bendigoi La Trobe Egyetem orvosai azt vizsgálták, hogy a különböző alkoholtípusok eltérő hatással vannak-e szervezetünkre.
A kísérlet keretében az alanyok különböző csoportjaival ugyanannyi alkoholt tartalmazó sört, fehér- és vörösbort itattak meg egységes idő alatt. A gondtalan kortyolgatás folyamán rendszeresen vizsgálták a résztvevők hipothalamuszát, amely többek között a kortizol nevű hormon termeléséért felel. Ez a hormon amellett, hogy befolyásolja stressz-szintünket, összefüggésben áll tanulási képességeinkkel és memóriánkkal, hatással van éhségérzetünkre is, magas szintje ugyanis evésre ösztönöz minket.
Általánosan ismert tény, hogy az alkoholfogyasztás befolyással van a kortizol nevű hormontermelésre, a rendszeres alkoholbevitel csökkentheti általános éhségérzetünket. Tény azonban, hogy egy pohár bor vagy sör nem kizárólag alkoholból áll. A kutatás célja az volt, hogy megvizsgálja, vajon a poharunkban lévő egyéb kémiai vegyületek megfordíthatják-e ezt a folyamatot.
A kísérlet azt mutatta, a sör esetében teljesen megkavarodik a szervezetünk. A hormontermelés kezdetben lecsökken, azután viszont felszökik. Ez a jelenség a sör magas szénhidráttartalmának köszönhető, amely megemeli a vér inzulinszintjét, ez pedig növeli az alkohol miatt kezdetben csökkenő kortizol termelésünket, így étvágyat csinál nekünk.
A folyamat vörösbornál is ennek megfelelő, a kulcs itt is az, hogy az adott ital milyen egyéb anyagokat tartalmaz az alkohol mellett. Nos, a vörösbor összetételénél fogva szintén megtéveszti a testet, amelynek fogyasztásakor az az érzetünk alakul ki, hogy éppen eszünk, emiatt pedig csökken az éhséghormon termelése. Egy idő után azonban leesik a tantusz, és ahogy a test felfogja, hogy a vörösbor nem étel, megnő a kortizol termelés.
Az eddigi folyamatoknak a fehérbor mond ellent, amely teljes mértékben kilövi az éhségérzetet okozó hormon termelését, így a táplálék iránti igényünk később sem lesz magas.
Hívnév és bizalom
Washingtoni piackutatók szerint ez a két szempont, amely legerősebben befolyásol minket borválasztási döntéseinkben, ha egy borrégió szempontjából tekintjük a helyzetet. A Washingtoni Állami Egyetem gazdaságtudományi tanszékén azokat a tényezőket vizsgálták, amelyek a legerősebb hatással bírnak ránk a palackokkal megrakott polcok előtt.
Az elemzés végén az derült ki, hogy a két meghatározó szempont közül az első a kiegyenlített minőség, a felmérés eredménye szerint a hullámzó, kiszámíthatatlan színvonal az egyik legnagyobb gátja egy borvidék vagy egy márka felfutásának. A szakemberek ez alapján megállapították, hogy nem sok példa van hasonló gazdasági szituációkra, amikor a termelő alapvető érdeke, hogy a versenytársai is jól teljesítsenek, hiszen csak közösen alapozhatják meg borvidékük hírnevét.
A másik lényeges szempont az adott terület ismertsége. Míg hazánkban gyakran vitatkozunk a huszonkét borvidék szükségességén, addig az Egyesült Államokban ennél is kaotikusabb a helyzet, hiszen az egyre növekvő számú eredetvédelmi körzetek között borbarát legyen a talpán, aki kiismeri magát.
E nézőpontot vizsgálva a tudósok azt állapították meg, hogy a borvidék ismertségével nő az abban a régióban megtermelt borok átlagára. Meggondolandónak tartja ez alapján sok elemző a borvidékek kisebb területeinek megjelentetését a címkéken, mivel szerintük azokat egyre kevésbé ismeri majd fel a fogyasztó. E példa értelmezésénél ne a dűlőszelektált tételekre gondoljuk, hiszen azok mellett általában megjelenik a borvidék is, hanem az Egyesült Államokban egyre gyakoribb borvidéken belüli borvidékekre, amelyeket sokszor mindössze egy termelő tart kézben.
A vizsgálat mindössze egy szempontból tartotta károsnak a hírnevet, amennyiben az az első tényező negatív változatához kapcsolódik. Akkor van tehát nehéz helyzetben a bor készítője, ha a borvidék ismert ugyan, de inkább alacsony kategóriájú, rossz minőségű termékekről.
Tovább is fokozódik az imént említett bizalom és hírnév kérdése a drágább borok esetében. A fogyasztó ugyanis könnyebben vesz le a polcról egy ismeretlen vidékről származó bort abban az esetben, ha annak ára alacsony, ellenben ha magas, már nem szeret kockázatos döntést hozni, inkább kitart a számára jó nevű borvidékeknél és pincészeteknél.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!