A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Kenyér és bor

Egy könyv, ami jóllakat

2010-04-09 | Vizi Csenge


\"A kenyér az emberiség egyik legszakrálisabb kifejezése - a bor mellett. Számos helyen szerepelnek a Szentírásban, bizonyítva, hogy kenyérhez és borhoz valóságos értelemben és kimunkált absztrakciókban ragaszkodik az európai kultúra\" - olvasható a Kútvölgyi Mihály által írt Kenyér és bor címet viselő kötetben, ami jól példázza mindazt, amiről az oldalak és a számtalan kép szól.


 

A Timp Kiadó gondozásában jelent meg Kútvölgyi Mihály Kenyér és bor című könyve. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy itt bizony különböző kenyérfajták és borok párosításáról szól majd a fáma, azonban ha belelapozunk az impozáns albumba, rögtön szembetűnik mi is a helyzet, akár ketté is oszthatjuk a művet: kenyérre és borra.

A kötet első kétharmadában Kútvölgyi Mihály mutatja be a kenyérkultúra alakulását hazánkban. A bevezetőt Ambrus Lajos tárja az olvasók elé, amelyben felismerhetjük a kenyér és bor lelkét, az elválaszthatatlan pszichét. Ambrus Lajos író tollából olvashatunk a szőlőről például Lugas – more patrio művében, aminek vonalát követik e könyvbeli sorai is. Elragadó módon, szépen, lassan vezeti be az olvasót a kenyerek és borok hatalmas világába, felfejtve itt-ott a történelem fonalat, amely könnyít a dolgunkon, hiszen segít megértetni, milyen hatalmas jelentőséggel bírt még pár száz éve a tönkölybúzából készült kenyér, vagy a vegyszerektől mentes bor.

Ambrus Lajos egy-egy könnyen elkészíthető étel receptjétől sem fosztja meg az olvasót, sőt! Részletesen taglalja azok elkészítésének módját, majd a langallónak nevezett, kemencében sütött, paprikás-olivaolajos lepényhez borajánlattal áll elő. Ezzel észrevétlenül suhan át a kenyerekről a borokra, megállapítva, hogy a szőlő és bor növekedés és ritmus, egyszerre állandó és voltozó, próbálja megérteni és megértetni, miről is szól az a fogalom, hogy „bor”.

A következő 60-70 oldal szerepe nem más, mint megismertetni a kenyerek fajtájával az olvasót. Ennek egy igen izgalmas módját választja az író, Kútvölgyi Mihály, ugyanis hazai pékeken, malmokon, különböző népcsoportok hagyományain keresztül idézi fel a múltat és jelent. Megtudhatjuk, miért is fontos a teljes kiőrlésű kenyér fogyasztása, milyen hatással van egészségünkre, de megismerhetjük tovább a tönkölybúza, rozs és búza közti különbséget is.

Ami ezeknél talán sokkal izgalmasabb, hogy olyan pékek és malmok tevékenységét is bemutatja a szerző, amelyek minőségi alapanyagok felhasználásával, biolisztből biokenyeret sütnek. Ezzel idézik vissza a régmúlt korok egészséges gabonaáruit. Amit nagyon fontosnak tart minden biogazdálkodó, az szinte az összes oldalt végigkíséri: a vegyszermentes növények termesztése és ezáltal vegyszermentes kenyerek készítése.

A leírásokból kiderül, több pékség visszamegy az ősi, kovászos technikához, hogy ezzel is megmutassa hazánk lakosainak, hogy a nagyszüleink, dédszüleink tudták, hogyan érdemes táplálkozni. Kiderül ez több szakember történetének megismeréséből, akik örökölve az ősök technikáit, ötvözve a hazai biogazdaságok tiszta és minőségi termékeivel (biotej, bio napraforgó étolaj, biosajt) képesek feléleszteni a letűnt korok világhírű magyar gabonakészítményeit.

\"\"

Amennyiben saját magunk szeretnénk elkészíteni kenyerünket, akkor máris több recepttel, sőt akár a gépi kenyérsütés fortélyaival gazdagodva tehetjük le a könyvünket egészen addig, míg el nem készül a ropogós héjú kenyér. Ha azonban szeretnénk tudásunkat tovább növelni, Kútvölgyi Mihály további alternatívákkal is szolgál. Eldönthetjük, hogy tojásos cipót, „bibliát”, vesut, topolyai tepertős pogácsát vagy épp vajdasági kalácsot sütnénk inkább, amiknek elkészítésében segítségünkre sietnek a majd’ minden oldalon megtalálható képek.

Miután teljes képet kaptunk a kenyérkészítés mikéntjéről, továbbá a köré felépített kultúráról és hagyományokról, a következő fokot a magyar borok lépcsőjén tesszük meg. Jó néhány oldalon a bioborokról, azok készítőiről és a technológiáról olvashatunk, amelyek megkülönböztetik ezeket társaiktól. Megismerhetjük a Szent Balázs kápolnát, a régi festett, faragott szőlőpréseket, de betekintést nyerhetünk Bakonyi Károly szőlőnemesítő munkájába is, a Nivegy völgyében található Gergely borház bemutatásáról nem is beszélve.

Utolsó aktusként talán az egyik legaktuálisabb téma zárja a sort, vagyis az, hogy mi is pontosan az, amit ma az ember élelmiszer gyanánt fogyaszt. Feltérképezi a szerző az adalékanyagok hatalmas halmazát, letisztázza, hogy milyen hatással lehet szervezetünkre a GMO, avagy a genetikailag módosított élelmiszer, szembe állítva azzal a sok földi jóval és kinccsel, amit a nem is oly nehezen beszerezhető bioélelmiszerek tárháza tartogat a „fogyasztóknak”. Mindenkinek hasznos lehet tehát ez a kötet, aki tudatosan szeretne étkezni, és nem bízza a véletlenre, hogy a boltok polcairól levett kenyér vagy boros palack milyen alapanyagokból állt össze.

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!