A park padjai az idő múlásával megteltek, húsz különböző tétel után kedvem lett volna a fűben elterülni, és ahogy ilyenkor szokás, az élet szépségén merengeni, esetleg Chachát kóstolni, ami a helyi törkölypálinka.

 

 

Mázlimra meghívtak Kiketibe, a Gotsa családi pincészetbe, ami igazán meghatározó élmény volt számomra. A borász az építőiparból tanult bele a borkészítésbe. Ez meglátszott, hiszen a kvevrijei vízhűtésesek. Beka nemcsak a borászatát mutatta meg, de az asztalához is meginvitált, ahol ízelítőt kaptam a vendégszeretetükből és leckét a család fontosságáról. Az asztal roskadozott a finomságoktól, a georgiai konyha igazán remek.

 

Az asztalon

 

Sokféle friss fűszernövényt használnak, mint a petrezselyemzöld, a koriander, a kapor és a menta. Paradicsomból, paprikafélékből, uborkából, padlizsánból, babból, gránátalmából, tökből és káposztafélékből, céklából, spenótból szinte mindig van, nyersen vagy grillezve, ám sok diót és a hagymafélét is fogyasztanak. Kihagyhatatlan a hacsapuri és a hinkali, plusz a változatos szószok és sajtok. Minden fogást egyszerre tálalnak, és legalább öt fogásból áll egy étkezés.

 

Ha olyan helyen vagyunk, az asztal körül összegyűlt társaság étkezését és italfogyasztását egy arra kijelölt személy, a tamada irányítja. Egy holland vendéggel keveredtem vitába arról, hogy vajon a georgiaiak vagy a kínaiak mondanak-e több tósztot. Nálam az előbbiek nyertek, mivel a tamada nem egyszerűen köszöntőket mond, hanem ceremóniamesterként keretet is ad az étkezésnek. Az étkezés után kaptam egy rögtönzött Seperavi vertikális kóstolót, míg a társaság női tagjai szintetizátorral és mikrofonnal bulizták át az éjszakát. Amennyiben valaki hasonlóan nagyszabású kóstolóba fogna, ajánlom a Borjomi vizet – ami másnaposságra is kiváló.

 

Új barátok

 

Egy borbárban egy vadidegen család megkérdezte, hogy miért vagyok itt. Miután elmeséltem, csak egy kérdésük volt: van poharam?

 

Kerek lett a délután, ittunk-ettünk, és a történelem fonalát felgöngyölítve eljutottunk a georgiai emberek gyökereihez. Külhoniként igyekeztem elmagyarázni, hogy milyennek látom őket és a kultúrájukat. A családi értékek, illetve a közös étkezések miatt az olaszokhoz hasonlítottam őket, bár ezt nem igazán értették.

 

Az alapján, amit megosztottak velem, náluk a következő a sorrend: béke a családban, béke az országban és a vendég tisztelete. Senki nem keverte össze Budapestet Bukaresttel, sőt valaki a Trianon előtti időkről is beszélt, megspékelve azzal, hogy akárcsak ők, mi is tudjuk, milyen újra szabadnak lenni. Bennem létrejött az a kapocs, amely összeköt minket velük. Az emberek kedvesek és segítőkészek, finomak az ételek és a borok, mióta pedig van közvetlen járat az országba Budapestről, Georgia kötelező programmá lépett elő minden borkedvelő kalandor számára.