A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Látogatás a borkészítés bölcsőjében

Grúziában járt Doma Tamás – 2. rész

2015-06-21 | Doma Tamás


Látogatás a borkészítés bölcsőjében

Tbiliszit, akárcsak az ország lakóit, összeköti a szőlő. A bor meghatározza történelmüket, kultúrájukat és az identitásukat. Elég felpillantani a Sololaki hegy tetején magasló Kartvlis Deda szoborra, aki a barátot borral, az ellenséget karddal kínálja meg.


 

Doma Tamás úti beszámolójának első része ITT érhető el.

 

Tbilisziben az utcák Rómára emlékeztettek. Fontos megemlítenem a Konstantinápolyból érkezett Kappadókiai Szent Ninót, aki elterjesztette a kereszténységet Georgiában. Szőlőágakból készített, hajával összekötözött keresztjével térítette a népet az ortodox keresztény hitre – így lettek a második ország, ahol államvallás lett a kereszténység. A templomokban ma is megtalálhatók a borra utaló ornamentikák.

 

Tbiliszit a Kura (Mtkvari) folyó szeli ketté, mondhatni építészetileg is. Keleti partját a modern, míg a nyugatit inkább a történelmi stílus jellemzi. A város látképét igencsak meghatározza a Béke-híd és az újonnan épült kiállítóterem/hangversenyterem-együttes. E kettő, több modern épülettel együtt Michele De Lucchi, illetve Massimiliano Fuksas keze munkáját dicsérik. A folyópartról egy drótkötélpálya segítségével könnyedén feljuthatunk a túlparton magasló Narikala erődhöz, majd onnan lesétálva egy kénfürdőben vagy a vízesés permetében frissülhetünk fel. Látni- és kóstolnivalóból így sincs hiány, mindenki megtalálhatja a számára megfelelő időtöltést.

 

Újborfesztiválba futhatunk

 

Részemről az újborfesztivál volt a legjobb választás, ami az idő elteltével egyre vidámabb hangulatban telt. Köpőcsésze sehol, s bár elkövettem azt a hibát, hogy otthon hagytam, nem bánom. A rendezvényen több mint harminc kiállító vett részt, képviselve Georgia teljes régiós palettáját. A borászok kedvesek voltak, de többségük nem beszélt nyelveket. A nemek harcát tekintve nem kívánok állás foglalni; mindkét női borásszal sikerült megismerkednem, és kóstoltam boraikat.

 

 

A park padjai az idő múlásával megteltek, húsz különböző tétel után kedvem lett volna a fűben elterülni, és ahogy ilyenkor szokás, az élet szépségén merengeni, esetleg Chachát kóstolni, ami a helyi törkölypálinka.
 

Látogatás a borkészítés bölcsőjében

 

Mázlimra meghívtak Kiketibe, a Gotsa családi pincészetbe, ami igazán meghatározó élmény volt számomra. A borász az építőiparból tanult bele a borkészítésbe. Ez meglátszott, hiszen a kvevrijei vízhűtésesek. Beka nemcsak a borászatát mutatta meg, de az asztalához is meginvitált, ahol ízelítőt kaptam a vendégszeretetükből és leckét a család fontosságáról. Az asztal roskadozott a finomságoktól, a georgiai konyha igazán remek.

 

Az asztalon

 

Sokféle friss fűszernövényt használnak, mint a petrezselyemzöld, a koriander, a kapor és a menta. Paradicsomból, paprikafélékből, uborkából, padlizsánból, babból, gránátalmából, tökből és káposztafélékből, céklából, spenótból szinte mindig van, nyersen vagy grillezve, ám sok diót és a hagymafélét is fogyasztanak. Kihagyhatatlan a hacsapuri és a hinkali, plusz a változatos szószok és sajtok. Minden fogást egyszerre tálalnak, és legalább öt fogásból áll egy étkezés.

 

Ha olyan helyen vagyunk, az asztal körül összegyűlt társaság étkezését és italfogyasztását egy arra kijelölt személy, a tamada irányítja. Egy holland vendéggel keveredtem vitába arról, hogy vajon a georgiaiak vagy a kínaiak mondanak-e több tósztot. Nálam az előbbiek nyertek, mivel a tamada nem egyszerűen köszöntőket mond, hanem ceremóniamesterként keretet is ad az étkezésnek. Az étkezés után kaptam egy rögtönzött Seperavi vertikális kóstolót, míg a társaság női tagjai szintetizátorral és mikrofonnal bulizták át az éjszakát. Amennyiben valaki hasonlóan nagyszabású kóstolóba fogna, ajánlom a Borjomi vizet – ami másnaposságra is kiváló.

 

Új barátok

 

Egy borbárban egy vadidegen család megkérdezte, hogy miért vagyok itt. Miután elmeséltem, csak egy kérdésük volt: van poharam?

 

Kerek lett a délután, ittunk-ettünk, és a történelem fonalát felgöngyölítve eljutottunk a georgiai emberek gyökereihez. Külhoniként igyekeztem elmagyarázni, hogy milyennek látom őket és a kultúrájukat. A családi értékek, illetve a közös étkezések miatt az olaszokhoz hasonlítottam őket, bár ezt nem igazán értették.

 

Az alapján, amit megosztottak velem, náluk a következő a sorrend: béke a családban, béke az országban és a vendég tisztelete. Senki nem keverte össze Budapestet Bukaresttel, sőt valaki a Trianon előtti időkről is beszélt, megspékelve azzal, hogy akárcsak ők, mi is tudjuk, milyen újra szabadnak lenni. Bennem létrejött az a kapocs, amely összeköt minket velük. Az emberek kedvesek és segítőkészek, finomak az ételek és a borok, mióta pedig van közvetlen járat az országba Budapestről, Georgia kötelező programmá lépett elő minden borkedvelő kalandor számára.



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!