Legyen Ön is borosgazda!
Szőlőtőkék az asztalon: a boros társasjátékok világa
2018-07-07 | Makai Péter Kristóf
Akárcsak bármelyik olvasónk, imádom a bort, de még azt se tudtam, hogy eszik-e vagy isszák, amikor megismerkedtem örök szerelmemmel: a társasjátékokkal. Szüleim nagyon hamar megszerettették velem a nappali asztalára kirakott kartontáblákat, a Monopoly fémfiguráit, nyolcévesen vérre menő csatát folytattam húgommal a President és Waikiki hotelekért, és a mai napig rendszeresen járok társasjátékos klubokba.
Címlapfotó: boardgamegeek.com
Azt azonban felnőtt fejjel sem gondoltam volna, hogy egyszer lesz majd olyan társasjáték, amiben a bor iránti rajongásomnak hódolhatok, azt pedig végképp nem, hogy limitált szériás, exkluzív kivitelezésű műalkotások fognak a bor születésével foglalkozni. Az alábbiakban néhány boros társasjáték példáján szeretném bemutatni, hogy milyen messzire jutottunk a Gazdálkodj okosan! és a Rizikó világától, ezért kalandos utazásra hívom olvasóinkat Toszkánába és Portugáliába, ahová játékaink elrepítenek.
Azoknak, akik most kapcsolódnak be a modern társasjátékok világába, elsőre megdöbbentő lehet, hogy egy-egy játék mennyire szép, illetve mennyire szerteágazó és komplex szabályrendszerrel bírhat.
A társasjátékok mai reneszánsza ugyanis 1995-ben kezdődött, amikor a Catan telepesei berobbant a színre az Esseni Játékvásáron és zajos sikert aratott. El is nyerte rögtön a német játékkritikusok 1978 óta kiosztott díját, a Spiel des Jahrest, így boldog-boldogtalanhoz eljutott, még az akkoriban híresen zárt amerikai piacra is, és egy csapásra mindenki szívét meghódította. Azóta számos világhírű játék nyerte el a díjat. Az ismertebbek közül Év Játéka-díjas lett például a lapkák lerakásával várakat építő Carcassonne (2001), a maja templomokat feltáró Tikal (1999), a vasútvonalakat létesítő Ticket to Ride (2004), a szürreális, álomszerű mesék kitalálására serkentő Dixit (2010) vagy a titkos ügynököket lebuktató partijáték, a Fedőnevek (2016). Mint ebből a néhány példából is látszik, a mai társasjátékoknak fontos eleme a jól felismerhető téma, az egzotikus helyszín, a gyönyörű rajzok, az érdekes játékkomponensek és az emlékezetes játékmechanizmusok. De mi van akkor, ha történetesen szőlőtőkét szeretnék ültetni az asztalra?
Vino
Fotó: boardgamegeek.com
1999-ig kellett várniuk a borbolondoknak arra, hogy ezt végre megtehessék: ekkor került piacra a ma már nehezen beszerezhető Vino, ez a Christwart Conrad tervezte játék, ahol Olaszország napsütötte lejtőin kell szőlőt nevelnünk és azzal kereskednünk. A játékban a borkészítés gazdasági oldala domborodik ki, mivel a játékosok rivális szőlősgazdákat alakítanak, és a játékot az nyeri, akinek a legtöbb szőlőtermő területe lesz Itália egészében. Ehhez okosan kell sáfárkodni a vagyonunkkal, ki kell használni a piac adta lehetőségeket, vagy direktben manipulálni a piacot.
Fotó: boardgamegeek.com
A játékosok döntik el, hogy melyik borrégióban milyen fajtával fognak kísérletezni, ezek pedig ismerősek lehetnek a borértők számára: Campania, Calabria, Abruzzo, Trentino vagy Toszkána borvidékei is megjelennek a táblán. Azonban egy kicsit engedékenyebbnek kell lennünk a játékkal szemben, mert igaz ugyan, hogy klasszikus borrégiókkal és közismert fajtákkal találkozunk, ám eloszlásuk korántsem felel meg mindig a valóságnak: Toszkánában például ültethetünk nebbiolót, míg Trentinóban pinot grigio is kerülhet a dűlőkbe, de például pont az abruzzói borrégióban nem ültethető montepulciano, míg a térképen Trentinóhoz van csapva egész Piemonte, úgyhogy ne csodálkozzunk, ha a trentinói barberánkkal fogunk sok-sok pontot bezsebelni, a szardíniai pinot grigióba pedig jobb nem is belegondolni.
Fotó: boardgamegeek.com
Az egyes szőlőfajták adás-vétele alapján egy, a Tőzsde játékból ismerős, értéktőzsdeszerű külön táblán mozog fel-le az adott szőlőfajta felvásárlási ára, így stratégiailag lehet felhalmozni és a piacra dönteni a megtermelt szőlőt a megfelelő időben. A piac mellett azonban a játékban szerepelnek állami/szövetkezeti dűlők is, amelyeket időnként a szabályok értelmében privatizálnak, így olcsóbban lehet új termőterületekhez jutni, és az sem ritka, hogy egy játékos valódi monopóliummal bír egy adott régióban.
Grand Cru
Fotó: boardgamegeek.com
A 2010-es Grand Cru, az Ulrich Blum tervezte és az Eggertspiele gondozásában megjelent játék egy másik oldaláról fogja meg a borkészítést. A Vinóval szemben itt csak vörösborokat fogunk készíteni, pinot noirt, gamay-t, cabernet sauvignont, syrah-t és merlot-t. Cserébe viszont sokkal több játékmechanikával találkozunk: az első újítás, hogy a játék elején a játékosok banki kölcsönöket vesznek fel, hogy beindítsák borászataikat, ezért minden körben törleszteniük is kell az összegből, s céljuk, hogy minden hitelüket visszafizessék. Aki a legtöbb kölcsönt vette fel, az lesz a kezdőjátékos az egész játék során, ám ha időközben valaki borfesztivált tart, megnyerheti a kezdés jogát a következő körökre. A köröket az évek és évszakok váltakozása szimbolizálja.
Fotó: boardgamegeek.com
A játékosok a szőlőskertjüket és pincészetüket jelző táblára úgy ültethetnek borszőlőt, hogy előzetesen licitálnak a tőkékre. Csakhogy ültetés után nem kell kivárni, amíg a szőlő „megérik”, hanem amint újra jön a szőlőt telepítő játékos, némi pénzmag fejében azonnal leszüretelheti a gyümölcsöt a tőkékről. A szüret után pedig megadatik a lehetőség, hogy a pincében elkészült borokat jó darabig érleljék. Az időzítés kulcsfontosságú, ugyanis a gamay-t vagy a syrah-t viszonylag rövid idő múltán lehet palackozni, és nem szabad túl sokáig a pincében hagyni, míg a pinot noirt vagy a cabernet sauvignont érdemes 6-7 körig érlelni, hogy sok-sok frankot hozzon a konyhára.
Fotó: boardgamegeek.com
A megtermelt borok az év végi borfesztiválon kerülnek árverésre, de akinek elég presztízspontja van, az manipulálhatja a piacot is, és pl. felverheti az árát a gamay-nek (egy bizonyos határig, mivel gamay-ért nem adnak háromnál több játékfrankot, míg a pinot noir 9 játékfrankot is érhet). A játék végén az lesz a győztes, aki eközben a legtöbb frankot kereste meg remek boraival.
Vendimia
Fotó: boardgamegeek.com
Ugyanebben az évben egy másik bortermeléséről híres, de játéktervezésben kevésbé ismert ország, Chile kedveskedett nekünk a Vendimia, vagyis „Szüret” című játékkal. Alberto Abudinen és Diego Benavente játékát Cristián González kissé japános, anime-ihletésű illusztrációi teszik izgalmassá. Itt a játékosok bortermelőként próbálnak az elemekkel és a természeti sorscsapásokkal birokra kelve meggazdagodni. Csakúgy, mint a valóságban, a chilei állam támogatja a játékosokat, ezért a játékosok köre mindig az állami támogatás meghatározásával, vagyis a lobbizással fogja kezdetét venni, majd eldöntik, hogy hány munkaórát vásárolnak, amelyet a szőlejeik művelésére fordíthatnak. Fontos, hogy hova kerülnek a tőkék, mert ez határozza meg, hogy mennyi idő múltán érik be a szőlő, és mikor veheti kezdetét a szüret.
Fotó: boardgamegeek.com
A kör végén a játék kockadobással szimulálja a természeti katasztrófákat: könnyen lehet, hogy aszály vagy túl sok eső fogja sújtani fáradságos munkával megművelt szőlőnket. Ha viszont megúsztuk, és a gyümölcs szépen kierjedt, akkor a helyi éttermek fogják megvásárolni tőlünk a megtermelt borokat, attól függően, hogy milyen ételekkel párosíthatjuk őket, pl. spaghettivel vagy egy jó véres steakkel, esetleg egy hallal vagy a tenger gyümölcseivel. A játék végén az nyer, aki a legtöbb profitot tudhatja magáénak.
Vinhos
Fotó: boardgamegeek.com
2010 nagyon jó évjárata lehetett a boros társasjátékoknak, mert ekkor került piacra a portugál Vinhos is, a kultstátuszt élvező tervező, Vital Lacerda játéka, mely méltán szerepel a valaha elkészített 300 legjobb társasjáték között a BoardGameGeek honlapon, a társasjáték-rajongók első számú oldalán. A játékban hat éven keresztül menedzselhetjük Portugália borvidékein a szőlőnket, fejleszthetjük pincészetünket és reménykedhetünk benne, hogy díjat nyerünk a Feira Nacional do Vinho Portuguêsen, vagyis a nemzeti borfesztiválon.
Fotó: boardgamegeek.com
Ehhez nem csak a bort kell megtermelnünk, hanem szakértő borászokat és borbírálókat is meg kell fizetnünk, valamint egyensúlyt kell teremtenünk a portugál kiskocsmákban értékesített borok és az exportpiac között, márpedig a minőségi nedűre szomjazó világ kénye-kedvét nem egykönnyű kiszolgálni. A játékosok nyolc portugál régióban, Algarvéban, Setúbalban, Alentejoban, Lisszabonban, Douróban, Dãóban, Trás-os-Montesben és Minhóban termelhetik boraikat. Az egyes borvidékek eltérő bónuszokat adnak, de mindegyik segíti a játékost legendás borásszá válni.
Jól fel kell kötnie a nadrágját azonban annak a társaságnak, aki leül egy parti Vinhoshoz, mert elsőre nem egyszerű átlátni, hogy melyik út vezet a sikerhez: hajtsak monopóliumokra, vagy profitáljak abból, hogy más játékosok megemelik a borvidékem ázsióját? Termeljek a hazai piacra, vagy exportból éljek meg? A borszakértőimet arra használjam, hogy egyszer az év végi borfesztiválon díjnyertes boraim legyenek, vagy alkalmazzam inkább őket folyamatosan év közben, hogy egy kis előnyhöz jussak a pincészetemben? Esetleg egy jól időzített sajtónyilatkozattal csapjak hírverést?
Fotó: boardgamegeek.com
Mindenesetre a játék megkövetel egy bizonyos jártasságot a társasjátékok terén, úgyhogy elsősorban azoknak ajánlom, akik komplexebb stratégiai játékokat keresnek, amely akár három óráig is eltarthat, szeretnek előre tervezni, és nem tántorítja őket vissza egy hosszabb szabálymagyarázat.
Viticulture
Fotó: boardgamegeek.com
Végül pedig következzen a boros játékok koronázatlan királya: a Viticulture. Ez a 2013-as játék rövid idő alatt több kiadást is megélt, ezek közül az Essential Edition abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a világ összes társasjátéka közül jelenleg a 18. legjobbnak ítélik a BoardGameGeeken. A Viticulture az idilli Toszkánába kalauzolja a játékosokat, akik mindannyian szőlőt örököltek rokonaiktól, és minden tudásukat latba kell vetniük, hogy felvirágoztathassák a családi birtokot. A Jamey Stegmaier és Alan Stone tervezte játékot Morten Monrad Pedersen közreműködésével tervezték újra, hogy az elsőre bonyolultnak és obskúrusnak tűnő szabályrendszert kissé leegyszerűsítsék és fogyaszthatóvá tegyék a nagyközönség számára is. A játékban munkások felfogadásával művelhetjük meg a szőlőterületeket, akiknek az évszakok körforgásával más és más mezőgazdasági feladatokat kell ellátniuk. De nem minden játékos emberei végezhetnek el egy adott körben egy feladatot, így hamar megindul a harc a parasztokért, és bizony, itt nem lesznek olyan dolgozók, akik hagyják, hogy mások is odaférhessenek a munkához.
Fotó: boardgamegeek.com
A játék maga nagyjából 20-25 győzelmi pontért megy, de micsoda erőfeszítések árán! Minden játékos birtokán három dűlő található, amibe különféle szőlőket ültethetnek (kezdetnek egy fehér és egy vörös fajtát). Tavasszal a borosgazdák eldöntik, hogy munkásaik hogyan osztják fel egymás között a feladataikat és mikor kelnek fel, ami meghatározza, hogy a játékosok milyen sorrendben jönnek. A valós gyakorlattal szemben a játékban nyáron plántálják a szőlővesszőket a dűlőkbe, s ekkor fejleszthetjük a pincészetünket új helyiségekkel. Ősszel látogatók érkeznek, akik besegítenek a pince körüli munkálatokba is, míg – ismét csak elrugaszkodva az igazi szőlőtermesztés éves ritmusától – télen szüretelnek, készítik a bort és teljesítik megrendeléseiket a játékosok.
Fotó: boardgamegeek.com
A borászatunk fejlesztése céljából építhetünk szélmalmokat, vendégfogadó helyiséget, vagy vehetünk strapabíró ekét. Az általam ismert játékok közül egyedül ebben van lehetőség arra, hogy fehér- és vörösbor mellett rozét és pezsgőt is készítsünk a klasszikus champagne-i módszerrel, vagyis rosé esetében egy fehér és egy vörös tétel házasításával, míg az utóbbit két vörös és egy fehér tétel kombinálásával hozhatjuk létre. E játékban van a legkiterjedtebb szőlőművelési rendszer is, hiszen ültethetünk sangiovesét, malvasiát, syrah-t, pinot-t (ami egyszerre számít fehér- és vörös fajtának), trebbianót, merlot-t, sauvignon blanc-t, cabernet sauvignont és chardonnay-t. Ahhoz viszont, hogy a bonyolultabb szőlőfajtákat telepítsük, előbb öntöző- és támrendszert kell építeni a birtokon.
A játékosok ezen kívül szervezhetnek pincetúrát és fogadhatnak látogatókat, akik persze busásan megfizetik a szolgáltatást. Számos szakemberrel gyarapíthatjuk a szakértői gárdánkat, akik elősegítik a minőségi borok termelését és a rentábilis üzemeltetést. Akad köztük borkritikus és földmérő, kovács és kikiáltó, bróker és bankár, de egyben közösek – megéri alkalmazni őket. Megtehetjük azt is, hogy felfogadunk egy munkavezetőt, aki akkor is elvégezhet egy munkát a játéktéren, ha egy másik játékos már elfoglalta azt.
Fotó: boardgamegeek.com
A játékhoz több kiegészítő készült, amelyek az Essential Editionbe belekerültek, de a legizgalmasabb a Toszkána kiegészítő, amely kiterjeszti a játékteret egy új táblával, temérdek új szakértő látogathat a pincészetünkbe, és az egész borvidék megjelenik a színen, mivel Lucca, Arezzo, Firenze, Pisa, Siena, Grosseto és Livorno térségében kereskedhetünk borainkkal, befolyást és hírnevet szerezve az adott régióban. Mindezen elemekből egy szépen összehangolt, jól kiegyensúlyozott játékot kapunk, ahol nincs egyetlen nyerő stratégia, ami mindig győzelemre segít, hanem játékról játékra változik taktikánk. Mégis egy kicsit talán könnyebb megérteni és átlátni a Viticulture-t, mint Lacerda Vinhosát, hamarabb belevethetjük magunkat a termelés sűrűjébe, és valamivel rövidebb ideig is tart. Talán épp kompaktsága és logikusan egymásra épülő mechanikái miatt válhatott a legjobb boros játékká, de ne nekem vagy a toplistáknak higgyenek, hanem próbálják ki maguk… természetesen egy-két jól párosított bor társaságában.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
Az anyaföld gyógyítása a mezőgazdaság által - Idén 100 éves a biodinamikus mozgalom
Magyar fotós, a Borkollégium oktatója nyerte az OIV Centenáriumi fotópályázatát
Megjelent a Winelovers Wine Awards eredményeit listázó digitális kiadvány
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!