Mesterek és tanítványok

Tokaj-Hegyalja színe-java és az új generáció

2017-03-31 | Gonda György

Idén felhajtástól mentesen, sokkal inkább szakmai hírverés mellett került megrendezésre a sok szempontból megújult Winelovers Tokaji Március Nagykóstoló. Ennek köszönhetően még több figyelem jutott a mesterkurzusoknak, az aszúteremnek, Szepsy István dűlőszelektált borainak és a Borkollégium "villámiskolájának".

Fotó: Benkő M. Fanni

A kóstoló – az én ízlésem szerint – kellemesen telt. Nagy, de nem túlzsúfoltságba fulladó érdeklődés mellett, sok új arccal, sok fiatal érdeklődővel. Jó volt látni, hogy hosszú évek óta először nem csak ugyanazok az emberek jöttek el - sőt, jóval kevesebb volt az ismerős és sokkal több az új arc, főleg a 25 év körüli korosztályból. Ez a megújulás fontos a borászatok számára is, mert így megindulhat a fogyasztóknál is egy egészséges generációváltás, amelynek eredményeképp átalakul a vásárlói kör. Ráadásul olyan rétegből tudnak meríteni, amely már rendelkezik kialakult ízléssel és megfelelő pénzügyi lehetőségekkel. Ez a frissülés jót tehet a rendezvénynek is, mert nem csak a haverok, barátok, „olcsón sokat inni” figurák tűnnek fel, és így nem válik az egész esemény értelmetlen locsolássá.

A tokaj-hegyaljai borászatok színe-java ott volt, és mellettük feltűnt jó néhány feltörekvő, vagy kevéssé ismert pincészet. Új irányokkal, trendekkel nem találkoztam. A 2015-ös évjárat borai kezdenek a helyükre kerülni, szép tételek kerekednek ki belőlük azoknál, akik jól végezték munkájukat. Egyensúlyos borok készülhettek 2015-ből: gyümölcsösek, jól ihatók már korai fázisban is, de érezhető, hogy van bőséggel jövőjük, főleg ott, ahol már beszélhetünk tudatos borkészítésről. A kóstolt tételek között sajnos még mindig volt olyan, ahol ez nem biztos, hogy így alakult. Többször futottam bele problematikus, kisebb technológiai hibák sorozatával rendelkező borba. Elsősorban a kezdő pincészetek esetében volt ez meglepő, mert Tokaj-Hegyalján a tudás és tapasztalat már rendelkezésre áll, van kitől kérdezni, van kitől tanácsot kérni. Úgy ismertem meg az ottani borászokat, hogy nem irigyek, nem féltik ismereteiket, szívesen megosztják azt. Miközben a tapasztalat hiányára panaszkodunk, ami van, azt sem használjuk ki? Ez vétkes pazarlás - bár a magyar emberben komoly hajlam van arra, hogy mindenkinél jobban tudjon mindent... Számomra kevéssé ismert, de nem kezdő pincészeteknél még mindig fel-feltűnik a régi, erősen oxidatív eljárással készült tokaji. Néhol tolerálható szinten, ízléstől függően; néhol egyáltalán nem szerethető módon, főleg az édes borok, aszúk tekintetében.

Méltó helyen az aszúk

Idén végre helyükre kerültek az aszúk is, egy különterembe, ültetett kóstolással, személyzet által asztalhoz szervírozva, elegánsan, szépen. Ez a rész külön fizetős volt, de ez szerintem így van rendjén. Két okból gondolom helyénvalónak ezt a módszert. Egyrészt az aszú a borok királya, nem közösködik, nem alkalmazkodik, egyéniség és kész.

Kijár neki a különterem.

Itt az ideje, hogy az aszú a helyére kerüljön - nem csak külföldön, hanem itthon is. A másik az anyagi rész. Az aszúk „all inclusive” kóstoltatása olyan belépőjegy árat generálna, amit senki nem fizetne meg, illetve nem is lenne tisztességes azokkal szemben, akik nem szeretik az édes borokat. Vannak ilyenek sokan, amit nem is értek!

Caro Maurer MW a Szepsy100 mesterkurzuson

Villámkurzusok és nagymesterek

Nagyon kedvelte mindenki a „villámiskola” (csak azért sem hívom pop-up school-nak!) tanóráit is. Az idei 20 perces kurzusok témái a tokaji borstílusok, szőlőfajták voltak -furmint, hárslevelű, dűlős, aszú, késői, szamorodni és így tovább -, egy-egy borral kísérve. A „villámiskola” lényege, hogy meghatározott időpontban elkezdődik az előadás, mindenki addig marad, ameddig akar, akkor ül le, amikor akar. A kiscsoportos (kb. 20 fős) beszélgetés kötetlen, informatív, pörgős, lényegre törő. Az előadók idén Mészáros Gabriella, Sánta Zoltán és Caro Maurer MW voltak; a borok pedig a Gizellától, Demeter Zoltántól, a Kikelettől, a Barta Pincétől, a Grand Tokajtól, Kvaszinger Lászlótól. Mindkét névsor magas színvonalat képvisel és az előadások is jól sikerültek, sok érdeklődővel. Jólesett egy kicsit megpihenni a kóstolásban, tanulni, hallgatóssággá válni.

A mesterkurzusok ebben az évben csúcsra lettek járatva.

Aktuálisabb, nagyobb érdeklődésre számot tartó témákat talán nem is lehetett volna találni. A borvidék két emblematikus alakja, Szepsy István és Demeter Zoltán mellett két üstökös is tartott előadást: Szilágyi Laci (Gizella Pince) és Gincsai Tamás (Holdvölgy). Az esemény legnagyobb meglepetése id. Szepsy István személye volt, és hogy hosszú-hosszú évek után budapesti rendezvényen kóstolhatóak voltak a Mester borai, egy külön standon.

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!