Mézengúz Vizsolyban 1. rész

Hazánk legfiatalabb méhészmestere

2009-05-08 | Vizi Csenge

Az ország északi részének egy kicsiny falujában találkoztunk vele. Mindannyiunkat meglepett fiatal kora. Egy nagyvárosi srácnak tűnt, aki egy vidéki ház otthonosan berendezett, meleg szobájában várt ránk. Kora ellenére már elnyerte a méhészek igen rangos díját, 2008-ban ő lett az Év méhésze. A helyszín Vizsoly, a riportunk alanya Molnár Gergely, a Molnár Méhészet tulajdonosa. Témánk pedig mi más is lehetne, mint a méz.

Az alaphangulatot érkezésünk után egy septiben az asztalra kerülő mézeslikőr adta meg. Olyan betyárpohárba kerültek az édes cseppek, amelyből biztosan mindenkinek meg kellett innia a maga adagját, különben egy apró lyukon át könnyen az abrosz díszítő elemévé válhatott volna az édes nedű.

Ha már az édes italoknál tartottunk, Gergely elárulta, hogy van egy Teavarázs nevű mézük, ami úgy készül, hogy az alapmézbe szárított gyümölcsöt raknak bele. Szépen kiengedi a színét, és ebből ízletes gyümölcstea készíthető. Csupán annyit kell tennünk, hogy belerakjuk a csészébe, a gyümölcsdarabok a forró víztől megduzzadnak. Így nem csak egy finom teát kapunk végeredményként, hanem gyümölcsök kavalkádját is, kortyolgatás közben bátran el is fogyaszthatjuk őket.

„Ha jól emlékszem, akkor ez a méhészkedés iránti szenvedélyem 12 évesen kezdődött. Addig mezőgazdasági munkákból éltünk: állataink voltak, 100 hektár földünk, amin én már 8 évesen traktoroztam. Pont 12 éves voltam, amikor egyszer apám hazajövet meglátott egy méhrajt az egyik oszlopnál. Gyerekkorában ő már méhészkedett, így tudta, hogyan kell befogni. A második rajnál már én is ott voltam, együtt fogtuk be tőlünk nem messze, amikor éjszaka egy hársfából kirajzottak. Teljesen telecsipkedtek, fel voltam dagadva mindenhol, de ez nem gátolt meg a folytatásban. Élénk érdeklődési gyerekként állandóan csak mentem és kerestem az újat. Mezőgazdasági gépész szakra jártam a középiskolában, és ezen a vonalon is mentem tovább, hogy tanulmányaimat egy felsőfokú intézményben folytassam. Az volt a célom, hogy a Ferrarival dolgozzam együtt konstruktőrmérnökként. De hát Isten mást akart.”

Gazdaságuk ekkor elég nehezen ment, bár Gergely középiskolás évei alatt a méhcsaládjuk szépen fejlődött, körülbelül 20-25 családjuk volt. Sőt! Apukája néha vett még hozzá, így egyetértésben dolgozott apa és fia a kolóniával. Ezek az évek meghatározóak voltak az életében, hiszen nem csak a fák, méhek és virágok között sétáltak az apukával és a méhekkel, hanem a fővárosba is többször ellátogattak a Hungexpora, különböző kiállítósokat végignézni. „A vonatból fedeztem fel, majd minden egyes alkalommal meg is csodáltam Isaszegnél egy méhészetet. Minden álmom, vágyam az lett, hogy oda eljussak. Bármikor elmentünk a méhészet előtt a vonattal, látható volt a fejlődése, kiépülése.” Aztán következtek a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki karán eltöltött évek. Nem is sejtette főhősünk, hogy egy OKJ-s képzés hatására már nem a konstruktőrmérnöki állás lesz a kitűzött cél, hanem egy másik álma fog megvalósulni.

„Egy méhésztanfolyam hirdetésére lettem figyelmes. Gyorsan jelentkeztem is rá. Bár ez akkor egy sima képzésnek indult, alapnak tökéletesen megfelelt. Az oktatást Dr. Ludányi István tartotta. Egyik pillanatról a másikra, mondhatni varázsütésre kiderült, hogy az általam oly sokszor csodált méhészet a tanár úr tulajdona. Ebből a tanfolyamból egy jó barátság született. Később folytattam a tanulmányaimat mesterképzésen, majd Ludányi tanár úrnál írtam a szakdolgozatomat is. Amikor kezembe nyomták az oklevelet, közölték, hogy az ország legfiatalabb méhészmestere lettem.” Ekkor Gergely 21 éves volt és elképedve állt a történtek előtt. Ugyanis köztudott volt, hogy a méhészmester címhez 10 év szakmai gyakorlat szükséges, ami Gergelynek már meg is volt.

Boldogan indult az oklevéllel a vasútállomáshoz. „Úgy éreztem magam, mint egy statika kettes után.” Ekkor egy méhraj repült el előtte és berajzott a második hársfába. Az odú, ahová befészkelt a méhek, a mai napig ott van a lépekkel. „Ezt, ami a szemem előtt játszódott le, jelnek vettem. Ráadásul az is erősen élt benne, hogy apám biztosan nem véletlenül talált rá régen arra a bizonyos rajra. A bennem kavargó gondolatok hirtelen letisztultak, tudtam, hogy akkor és ott kell befejeznem a gépészmérnöki kart. És hogy mi lett a Ferraris álmommal? Nem adtam fel, csupán átalakult az oda jutás útvonala, majd méhészmesterként biztosan sikerült!” (közben Gergely nevet és kacsint egyet)

Miután hazament, szüleivel is közölte, hogy átjelentkezik agrármérnöknek. 2008-ban végzett az egyetemen, ahol szakdolgozatát mi másból is írhatta volna, mint a méhészetből, külső konzulense pedig ki más is lehetett volna, mint Ludányi István. „Egész államvizsgám másról sem szólt, mint a méhekről. Képtelen voltam bármi egyébről beszélni. Még arra az egyszerű kérdésre sem tudtam értelmes választ adni, hogy Mi az alapvető szabálya a birkalegeltetésnek? (ismét nevet) Körülbelül annyi jutott eszembe, hogy angol kertbe ne hajtsuk a birkákat. Mondtam is a vizsgáztatóknak, hogy én egy bogaras ember vagyok, engem a bogarak érdekelnek…”

Volt olyan időszak, amikor még csak 20-30 méhcsaláduk volt. Akkor többször is előfordult, hogy kiment Gergely a hegyre begyűjteni egy családot, majd lefeküdt a fűbe és gyönyörködött abban, ahogyan a virágport gyűjtik és hordják a méhek. Elvarázsolta a méhek munkája.

„Amikor 2003-ban vettem egy előfizetéses telefont, sikerült elsőre egy olyan magas számlát gyártanom, hogy a szüleimnek meg sem mertem mondani. Nem volt mit tenni, pénzt kellett keresnem. Mindent összeszedtem, amit otthon találtam és sejthető volt, hogy szükségem lesz rá. Címkét nyomtattam, szépen ráragasztottam a mézes üvegre, aztán fogtam magam, és kiültem a vizsolyi templommal szembe mézet árulni. Felszerelésem elég egyszerű volt: műanyag székek, asztal, üvegek…. Az ismerősök persze kinevettek, azt mondták, úgysem fog nekem megállni senki, hogy vásároljon. Na persze! Még aznap összejött a számlámra a pénz. A sikeren fellelkesülve folytattam is a méz árulását.”
Következő évben már standot is csináltatott főhősünk, amivel az Abaújszántói Ivónapon debütált. Ekkor indult be az eladás igazán. Nem várt sikert hozott ez a fesztivál Gergelynek. Két nap alatt annyi pénzt sikerült összegyűjtenie, amiből egy mikrobuszra is beruházhatott. Egyre ismertebb lett a méhészete, így bővíthette kis vállalkozását. A Hungarikum Fesztiválon még díjat is nyert barackpálinkás mézével.

„Ennek a pálinkának története van. Egyszer, amikor barátaimmal iszogattunk mézes barackpálinkát, rájöttem, hogy bizony meg kellene fordítani az összetevők arányát. Így növeltük egy alkoholos itallal a repertoárunkat. Azóta persze több különlegesség is bekerült a kínálatba. A méhészetünk pedig a kezdeti 30 családról 300-ra növekedett (nem árt tudni, hogy egy méhcsalád kb. 70 000 db méhet jelent 10%-os elhalás mellett, ami persze a tél enyheségétől és a méhekre ártalmas atkák felbukkanásától is függ). Igazi kis családi vállalkozás lettünk. Apám mellett a testvérem is sokat segít, ő az adminisztratív teendőkért felel.”

Nagyon sok tervvel rukkolt elő Gergely, amikor rákérdeztünk, mit vár a jövőtől. Egy minimálüzem építése és mézmúzeum kialakítása szerepel legfőbb céljai között, azonban a folyamatos fejlesztést sem utolsó sorban említette. Termékeivel szeretne még több kisebb delikateszben és étteremben megjelenni, hiszen csak így lehetséges, hogy az érdeklődőknek ne kelljen egészen Vizsolyig leutazni egy-egy tiszta, termelői mézért vagy egy-egy különleges tételért. Nagy vágya egy saját üzlet nyitása, amit azonban Gergely úgy érzi, csupán mézeladásból nem lehetne fenntartani. „Ahhoz, hogy a méhészetünk ne csak döcögjön, hanem befusson, ismertebb legyen, szükséges az értékesítésben is részt vállalni, ami azonban félő, hogy a méz és a bogaraim kárára megy. Így most épp válaszút előtt állok: termelek vagy eladok…”

Hogy miért olyan nehéz Molnár Gergelynek ez a döntés? Az kiderül interjúnk következő részéből, amelyben jobban megismerjük a méhészkedés csínját-bínját, megláthatjuk, miért is olyan különleges bogarak egy méhész számára a méhek és a végére talán eldönthetjük, hogy teánkba cukrot vagy inkább mézet rakunk a jövőben…

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!