A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Néha a bringán jön az ihlet

Címketan 4. rész

2011-11-28 | Vizi Csenge


Néha a bringán jön az ihlet

Egyik kiállításának helyszínén találkozunk. Mindenki máson vastag téli kabát, rajta a nagyvárosi bringások mindennapi kellékei és a villamosozók számára talán furcsának tűnő ruharétegek. Aki ismeri, tudja, hogy imádja a drótszamarat, s ha teheti, mindenhová ezzel teker. Nekem biztosan nem egy grafikus jutna eszembe róla, ha meglátnám így az utcán, pedig ahogy meséli, a biciklizés számára sokszor az alkotói folyamat fontos részét képezi: kikapcsolódást, friss levegőt, új gondolatokat vagy épp a letisztulást.


 

Ferenc számára a boroscímke tervezés egy gyermekkori gyűjtőszenvedély folytatása és kiteljesítése: kisfiú korától kezdve nem csupán leáztatta a címkéket a palackokról, meg is őrizte azokat. A rajz is hasonló módon állandó társa, egy vargabetű után kanyarodott vissza a grafika világába. Minden téren az alkalmazott grafika áll a legközelebb hozzá, ezért is választotta hivatásának e szakmát, és már több mint tíz éve foglalkozik ezzel. A fiókokban és megsárgult mappákban őrzött gyermekkori boroscímkék világa kb. 8 éve, az Iparművészeti Egyetem tipográfus diplomájával nyert új értelmet; ekkor kapta meg élete első komoly megbízásait.

Munkássága azonban nem csak felkérésekből áll, hiszen életformája a tervezés, így saját örömére is folyamatosan alkot. Ezek a munkák sem kerülnek a fiók mélyére: egy évente megrendezett kiállításon mutatja meg őket a közönségnek a Szekszárdi Szüreti Fesztivál keretében.

“Először az Obsitos ház vinotékájának előterében, majd a Művelődési Házban állítottuk ki több éven át a munkáimat. Mindig a Szüreti Fesztivál idején volt a megnyitó, azonban idén már a Szekszárdi Bormúzeum egy hatalmas pinceága adott otthont az alkotásaim bemutatójának.”

Bár Ferenc áradozik szülővárosáról, Szekszárdról, mégis Budapesten él, a fővárosban tanult, itt dolgozik, ez jelenti számára az élhető életteret.

„Nagyon sok impulzus ér itt Budapesten, a számtalan kiállítás, rendezvény, koncert mind-mind hat rám. Erre a tervezéshez, az alkotások megszületéséhez nekem szükségem is van. Szekszárdra legtöbbször pihenni járok, ha már eltelítődök a nagyvárosi forgataggal. A terveimet éppúgy inspirálják a nagyvárosi impulzusok, mint a vidéki, a bor szülőhelye közeli hangulatok. Jó érzés hazamenni, hosszú sétákat tenni a dűlőkben, beszélgetni a barátokkal, ismerősökkel, betérni egy-egy borászhoz. Nem nehéz kitalálni, hogy a borhoz is fűz „némi” kötődés, de bevallom, nekem a bor íze, illata, évjárata mellett nagyon fontosak azok az emberek, akikkel iszogatok.”

A Forrai féle címketan lépésről-lépésre

Talán már ismerős lehet előző cikkeinkből az, ahogyan Ferenc is felépíti munkájának elemeit.

Na, nem azért, mert nincs új a nap alatt. Egyszerűen csak azért, mert egy művész nem magának alkot, és ez talán különösen igaz ez az alkalmazott grafikusokra. A megrendelővel közös a cél, hiszen ugyanúgy, mint a bornak, a címkének is a közönség a fogyasztója.  Egy jól átgondolt és megtervezett boroscímke hordozza és sejteti a palack tartalmát. A címke megmutatja a választáshoz szükséges információt.

„Amikor felkérnek egy munkára, a legfontosabb lépés számomra az, hogy személyes kapcsolatot teremtsek a borásszal. Gondolatokat, állapotokat, történeteket és magát az embert kutatom az első lépésben.  Aztán feltérképezem, hogy a borász hová kívánja pozícionálni a termékét, hiszen a címkét elsősorban a fogyasztóknak tervezzük.  Ha tehetem, meglátogatom a pincéjében, munkahelyén a megrendelőt, hiszen ebből derül ki, mik a legfontosabb pillanatok és szempontok az életében. Ilyenkor hosszú órákon át beszélgetünk, ezekről az ismerkedésekről a borkóstolás jut eszembe. A szó legnemesebb értelmében kóstolgatjuk egymást. Ez teljesen érthető, és számomra természetes is, hiszen a bormindenévben egyedi és megismételhetetlen alkotás, amit aztán az általam tervezett boroscímkének is tükröznie kell.”

Mielőtt személyes elemekkel felvértezve továbblépne Ferenc, letisztázzák a tervezés pontos menetét, amely a tételek számától, a teljes vagy részleges arculat alkotásától függ.

„Amennyiben a borász az előzetes terveim alapján már kiválasztott egyfajta útirányt, akkor halad csak tovább a munka: vázlatokat készítek, logót tervezek a további folyamatokhoz. Ekkor kerül előtérbe mindaz, amihez kötődik a megrendelő.”

Együtt térképezik fel azt a hátteret, amely pontosan megmutatja Ferencnek, hogy mit is akar a borász. Egy külön brand létrehozása a cél? Vagy csak fajtaborokról van szó? Önmagát, a bort vagy a vidéket szeretné előtérbe helyezni a címkén?

Néha a bringán jön az ihlet

„Véleményem szerint, ha mindezekre választ kapunk, akkor már nem lehet gond. Szerintem az a jó tervezőgrafikus, aki, ha csak pillanatokra is, de képes kilépni önmagából, hogy maximálisan azonosulni tudjon a megrendelő elképzeléseivel, és aztán a tervek meg tudjanak felelni az elvárásoknak. Mindenkinek megvan a saját arányrendszere, stílusa. Ilyen lehet például az egyszerűség elve, a kevés elem ugyanis néha sokkal többet árul el, sokkal jobban leköti a vásárló figyelmét. Van egy kedvenc Kassák idézetem, amit a tervezési folyamatnál szem előtt tartok: ‘Kevés formával dolgozzon, aztán azt ráér később gazdagítani, (…) nem kell a világot komplikálni, elég bonyolult az amúgy is’.”

 Ezt a megoldási lehetőséget egyre több borász ismeri fel és próbál élni is ezzel, azonban vannak olyan tényezők, amelyekre még mindig nem tudnak kellő figyelmet fordítani.

„Manapság egyre változatosabbak a címkék, és egyre több borász látja meg a csomagolásban rejlő marketing lehetőségét, eladásainak növelési esélyeit. Sokszor okoz dilemmát a nyomdai technológiák manapság már számtalan lehetősége, így nagyrészt ezek költségei szabnak határt a képzeletnek. Még mindig elterjedt az a személet is, hogy egy prémium kategóriás terméket arannyal és feketével, minél több csillogással lehet csak hitelessé tenni. Pedig egyszerű formákkal, költséghatékonyabb megoldásokkal is lehet elegáns ruhát tervezni egy palackra. ”

Ha veszünk egy kisebb borászatot, és meg szeretnénk állapítani, miért is kerülhet egy középkategóriás bor nemzetközi viszonylatban az átlagosnál több pénzbe és mégsem múlja azokat felül mondjuk dizájnjában, akkor érdemes kiindulnunk a csomagolás legapróbb részleteiből. Vagyis ha 5000 és 10 000 db palackot állít elő a borászat, amelyből mondjuk egy sima burgundi palack kb. 90 Ft/db-ba kerül, amiben a bor még nincs is benne. Ha megtörtént a palackozás, akkor azt el kell zárni a külvilágtól, hogy ne érje oxigén, vagyis szükség van dugóra (kb. 50 Ft/db), amit egy kapszulával zárunk le (kb. 50 Ft/db). Majd mindehhez le kell gyártatni a címkéket, tároló dobozokat és akkor még a rengeteg borászati munkáról és a címke- illetve arculattervezésről szó sem esett. Így a végére, ha összeadjuk, bizony rájövünk, nem is kerülhetne kevesebbe az adott bor.

“Magyarországon az is nehézséget okoz, hogy sok esetben mintegy összesen 3000 forgalomba hozott palacknak kell a csomagolás tervezésének költségeit is elbírnia. Az előbb már említettem, hogy mára számtalan technológia áll rendelkezésre, ezért a költséghatékonyság miatt, és persze – amennyiben erre a megrendelő is nyitott - az új vizuális trendeket és irányzatokat sem szem elől tévesztve, azt szoktam javasolni, hogy a tervezés során koncentráljunk egy-egy eljárásra.  Így is lehet izgalmas, a fogyasztói érdeklődést felkeltő és élénkítő csomagolást tervezni egy bornak.”

Néha a bringán jön az ihlet

Már látszik egyfajta változás, nyitottság a nem szokványos felé, folyamatosan újulnak meg a csomagolások nem csak a borokon, az élelmiszeripar többi részében is ez tapasztalható.

Sok megrendelő hajlik egy-egy távolabbi asszociációs megközelítésre, újfajta, akár meghökkentő értelmezésre is.

“Számomra olyan az optimális együttműködés, amikor grafikusként tartani tudom magam a saját szabályaimhoz, értékrendszeremhez és emellett a megrendelő is maximálisan elégedett. A tapasztalataim azt igazolják, hogy az üzleti szempontok, marketingcélok pontos körvonalazásával és a nagyon személyes, történetmesélős módszeremmel legtöbbször elérjük az optimumot. A végén aztán a borosüveg olyan domború tükörré változik, amelyen látszik a bor és borász kapcsolata. A címke lenyomata lesz a kulisszák mögött zajló beszélgetéseknek, családi legendáriumoknak, a borvidék eddig ki nem fecsegett titkainak, a grafikus hosszas bringázásainak. Kimerevített pillanatkép. S hogy kíván-e magyarázatot? Ki-ki eldöntheti.”

A következő cikkünk a művész alkotásairól fog szólni, körbejárjuk néhány pincészet címketárát, megvizsgáljuk, hol melyik és milyen technológia viszi sikerre a művet. Biztosan lesz köztük ismerős borruha, azonban számtalan újdonságról is mesél majd nekünk Ferenc.

Folyt. köv.

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!