Nincs tokaji a múltja nélkül
Bacsó András és az Oremus Tokaj
2016-12-25 | Bánlaki D. Stella
Bacsó András a hatvanas években budapesti egyetemistaként csempészte ki az iskolai könyvtárból Hegedűs Sándor Borok királya királyok bora című könyvét. Lefénymásolta, aztán visszalopta. Most, negyven évvel később, nyugdíjazása előtt sikerült újra kiadatnia. Azt mondja, amíg nem újítjuk meg, élesztjük újjá a kultúránkat, addig nem tudjuk értelmezni Tokajt a maga arisztokrata valójában.
A cikk eredetileg A 100 legjobb magyar bor magazin 2016-os számába készült, de teljes verziójában csak itt olvasható. A magazin itt rendelhető meg.
A nyitó portréfotót a Furmint Photo / Dancsecs Ferenc készítette.
Bacsó András hegyaljai kádár családba született, s a kertészeti egyetem éveitől eltekintve ott élte le életét. 1976-tól kezdve a nagyoktól tanulhatott gyakorlatot, a szocialista rendszer felbomlása előtt a Borkombinát vezetői tisztjéig jutott, mégis úgy érzi, a rendszerváltás után volt módja a legtöbbet fejlődni. Egy elzárt világban éltünk 1990-ig, amelyben sérültek a birtokok, az emberek, és a kultúra is."
A privatizáció hullámával a borász szinte azonnal a részben a borkombinát romjain felépülő, spanyol tulajdonú Oremus Birtok élére került. "Nem gondoltuk volna a nyolcvanas évek közepén, hogy ilyen gyorsan meg fog dőlni a rendszer. Felpörögtek az események, és valahogy mindig úgy sodort az élet, hogy soha nem volt időm saját birtok felépítésén gondolkodni." A ma mintegy 100 hektáron gazdálkodó birtok revitalizációja minden erejét lekötötte – és ő ettől volt boldog. "Egy ember nem élheti meg boldogabban az életét, mint ha az, amit csinál, teljesen kitölti a mindennapjait, szakmailag előreviszi, intellektuálisan kihívást jelent számára." Az intellektuális kihívás pedig mindig jobban motiválta, mint az anyagi gazdagság.
Aki nem ismeri a 2016-os év Borászok Borászát, valószínűleg egy rendkívül művelt professzornak gondolja – Bacsó András szaktudása mellett eleganciájáról, kifinomultságáról és közvetlenségéről is híres. A látszat csak részben csal: a borásznak volt lehetősége megismerni luxust. A Vega Sicilia az Oremusszal együtt öt birtokot jegyez a világon, így a magyar borász lehetőséget kapott az utazásra, eljuthatott olyan helyekre, ahová magánemberként talán nem tudott volna. Véleménye szerint annak, aki a világ egyik luxustermékének számító aszút készíti, meg kell ismernie a luxusigényeket is.
Az a legfontosabb, hogy nyitott ablakon keresztül lássuk a világot - érdekel a külföldi éttermi kultúra, az emberek igényei, az, hogy miből merítenek erőt és mitől boldogok." A Vega Siciliának köszönhetően sok elit helyen járt, s ott megérezhetett valamit abból, hogy mit kíván meg a nagyon magas szintű gasztronómiai kultúra. Azokat a momentumokat kereste, amelyekből töltekezhetett, s azt mondja, ezek hatására tudott olyan borokat készíteni, amelyek aztán másokat is boldoggá tettek és tesznek ma is.
A jó bor készítésének titka Bacsó András szerint az, hogy nyitottnak kell lenni a világra, folyamatosan kommunikálni kell, és azzal összhangban újra és újra megújulni. A legnagyobb váltás az általa vezetett birtok történetének 23 évben az egyszerűsödés volt. Míg korábban megterhelték Tokaj sajátosságai, a kevés szőlőfajta és sok bortípus, ma már az aszúra koncentrál – "a világ az aszúra éhes, ha tokajit akar". Az aszú szerinte magasabb szintű gondolkodást igényel a fogyasztóktól, például amikor arról beszélünk, hogy hány puttonyos – ezzel tudjuk cizellálni a bort önmagát, mondja. Éppen ezért szerinte vissza kell építeni a 2013-tól eltörölt aszú besorolási rendet, vagyis nemcsak 5 és 6 puttonyos aszúkat kell megkülönböztetni, hanem 3 és 4 puttonyosokat is. "A puttonyszámot nem eltörölni kell, hanem újraértelmezni – nemcsak szakmailag, hanem a marketing szempontjából is." Véleménye, hogy ha Sauternes kezében a puttony ott lenne, arra lenne a legbüszkébb.
Bacsó Andrásból sugárzik az élet szeretete és az optimizmus. Szerinte a borvidék mindenképpen kinövi majd az efféle gyerekbetegségeket, de emellett még rengeteg feladat is vár rá. "Meg kell ismernünk a talajt, ahol dolgozunk – a modern tudomány segítségével –, meg kell értenünk a változó klímát, fenntarthatóvá kell tennünk a termelést, vissza kell állítanunk a teraszokat, visszavinnünk oda a szőlőt, ahol helye van. Keresnünk kell a fajták legjobb klónváltozatait – együtt kell dolgoznunk a borvidéken belül, és maradásra kell bírnunk a helyi fiataloakt." Szerinte a haladás legnagyobb akadálya a kommunikáció hiánya.
Vegyük tudomásul, hogy a bor önmagában nem él meg. Ahhoz, hogy itt elit turizmus, minőségi vendéglátás legyen, ahhoz hazai erőforrások, emberek kellenek. Kellenek a közös beszélgetések, viták, verekedések. Ha valami rossz, akkor azt be kell vallanunk magunknak. Kell a civil szféra. Folyamatos párbeszédben kell lenni a világgal és a hazai kutatókkal is, vagy például a közszférával, aki a forrásainkra vigyáz."
A Tokaji Borlovagrend és a hegyközségi tanács tagjaként a párbeszédből kiveszi a részét, de abban nem biztos, hogy még mindig megfelelő mértékben nyitott az újra; két éven belül nyugdíjat tervez. "Sok mindent nem tudtam megtenni, mert elfoglalt a munkám." Egyre inkább a svájci nyugdíjasok életét szeretné élni: utazni, olvasni, nyugodtan reggelizni, járni az erdőt. Újra kiadatni Hegyalja számára fontos könyveket. "A legfontosabb, hogy a kultúrát helyére kell tenni, az elmúlt 300 év elveszett értékeit fel kell keresni."
Megkérdezem, milyen érzés újrakóstolni egy több évtizeddel ezelőtt készített borát. Azt mondja, ilyenkor nemcsak a harminc évvel ezelőtti önmagára emlékezik, hanem azokra is, akik mögött abban az időben állt egy emberöltőnyi tapasztalat, amennyit ma már ő is fel tud mutatni. Csak azt sajnálja, hogy azokra nem tud emlékezni, akik naggyá tették Tokaj-Hegyalját több száz évvel ezelőtt – róluk, például Hegedűs Sándorról keveset tudni. Talán ezért is keresi a régi könyveket. "Amíg a kultúrát nem újítjuk meg, amíg nem élesztjük újjá, addig nem is fogjuk tudni értelmezni Tokajt a maga arisztokrata valóságában."
"Hegyalján nem elég csak a bort feltámasztani" – kapcsolódó publicisztikánkat itt olvashatja el.
Winelovers borok az olvasás mellé
Hasonló cikkek
"A bor jó, 100% szőlőből készül, van benne szenvedély, művészet, és ott van benne az őseink története"
Két különleges bor a Jura borvidékről: vin jaune és vin de paille
"10 éven belül mi leszünk az új mediterráneum”
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!