Otthon eszünk a legszívesebben

Változnak étkezési szokásaink

2009-06-24 | Tóth Adrienn

A csirke a korábbiakhoz hasonlóan még mindig nagy kedvencünk, viszont úgy tűnik, egyre többen fedezik fel maguknak a vadhúsokat is. Sajnos egyre kevesebb salátát és barna kenyeret eszünk, viszont nő a tészta ételek és a gyümölcsök fogyasztásának gyakorisága. Az egyetlen élelmiszer, amely fittyet hány a gazdasági helyzetre, az ízesített joghurt. A GfK 20 éve kutatja, mit és milyen gyakran eszünk.

A felmérést végző szakemberek szerint folytatódnak a korábbi években elindult trendek, ehhez azonban hozzájárul, hogy mindenki igyekszik kicsit szorosabbra húzni a nadrágszíját, és kevesebbet vásárol.

Mikor eszünk?

Leginkább még mindig ebédidőben, bár a főétkezést egyre többen teszik át estére, és a nyugdíjasok csoportján kívül sokan táplálkoznak rendszertelenül.

Hogy ki melyik étkezést hagyja ki, azt nem tudjuk pontosan, de tény, hogy nő azok száma, akik csak kétszer esznek egy nap. Ennek több okát is el tudjuk képzelni, míg sokan valószínűleg egy kávéra redukálják a reggelit. A felgyorsult életmóddal együtt járhat az is, hogy többen kihagyják az ebédet, vagy a „nem eszünk hat után” egészségtudatos elvet követve a vacsorát.

Hol ülünk asztalhoz?

Egyre inkább otthon. Jelentősen csökkent az iskolában, a munkahelyeken, az éttermekben, de még a gyorséttermekben történő étkezések száma.

Mit eszünk?

Főleg tradicionális magyar ételeket, amelyek mi másra épülnének, mint a húsra? Legáltalánosabban a csirkéhez vonzódunk, de előkelő helyen áll a sertés és a hal is. Egy kicsit lemaradva következik a marha és a borjú, amely húscsalád még mindig felépülőben van a kergemarha-vész okozta visszaesés után. A vadak és a bárány zárja a sort, érdemes azonban tisztában lenni azzal, hogy mint azt a bevezetőben elmondtuk, a vadak fogyasztása nagy arányban nőtt az utóbbi két évben.

A többi élelmiszert vizsgálva általános visszaesés jellemző minden fronton, az ízesített joghurtokat kivéve. Kevesebbet veszünk és eszünk a különböző köretekből, salátából, barna kenyérből, hagyományosan főzött levesből és burgonyából. Ezekkel szemben azonban tartja magát étvágyunk a fehér kenyér, a szárnyasok, a gyümölcsök és a tésztafélék iránt.

Kinek mire fáj a foga?

Az egyes társadalmi csoportokra nemcsak eltérő képzettség, üdülési szokások vagy éppen televíziós műsor preferenciák, hanem eltérő étkezési attitűdök is jellemzőek. Mondhatjuk úgy is, hogy tányérunk tartalma alapján bizonyos szinten belőhető hova tartozunk.

A felső plusz (a lakosság 4%-a) bármiből ehet bármennyit, bárhol. Jellemzően azonban szárnyasból, sajtból, fehér kenyérből, gyümölcsből és zöldségből fogyasztják a legtöbbet.

Az ennél szűkebb körű felső klasszik (2%) kifejezetten egészségtudatos életmódot folytat: a szárnyas mellett halat is fogyasztanak, valamint szárazárut és fehérkenyeret. Ez az egyetlen csoport, amelyre kifejezetten jellemző a borfogyasztás. Újabb megerősítése ez annak, hogy a bort itthon valóban egészségesnek tartjuk.

A befutott értelmiségiek (14%) viszonylag gyakran járnak étteremben. Elgondolkodtató, ennek egyik oka, hogy valószínűleg nem brillíroznak a konyhában, hiszen a többieknél jobban kedvelik a félkész termékeket. Javukra legyen azonban mondva, hogy sokat sportolnak, és gyakran esznek barna kenyeret illetve joghurtot.

A hedonista fiatalok (17%) végképp távol tartják magukat a konyhától, ezért vagy étteremben esznek vagy otthon valami hideget. Itt emelkednek ki a legjobban a felvágottak. És persze akad még bőven a gyermekkorból megmaradt vonzalom az édességek iránt, amely az ízesített joghurtok és a fagylaltok terén mutatkozik meg. Nem hiába mondják, hogy a borfogyasztáshoz a legtöbb esetben el kell érni egy bizonyos kort, ha alkohol, akkor az ebben a csoportban inkább a sör, mint a bor a választás.

A városi alsóközép (7%) családcentrikus és hű a hagyományokhoz. Legszívesebben ki sem mozdul a saját étkezőjéből, ahol legtöbbször sertéshús és burgonya készül, de sok fehérkenyér és tojás is fogy a körükben.

A szegény nyugdíjasok (25%) messze kiemelkednek étkezéseik rendszerességét tekintve. Nem is táplálkoznak helytelenül, leginkább szárnyashús, zöldségek (máshol nem kerültek kiemelésre), tésztafélék, tojás és tej kerül a kosarukba.

A társadalmi ranglétra alján elhelyezkedő underclass (18%) felettébb rendszertelenül ül asztalhoz. Amikor ezt megteszi, leggyakrabban sertéshúst és burgonyát eszik. Az alkoholfogyasztás is ebben a rétegben a legjelentősebb, amely valószínűleg nem a minőségi kategóriákból kerül ki.

Nem egyedülálló az a jelenség, hogy egyre szívesebben eszünk-iszunk otthon. A világ minden részére jellemző ez a tolódás. Ennek tudatában pedig azt kell mondanunk, hogy egyáltalán nem lényegtelen, milyen főzési gyakorlattal rendelkezünk, mennyire figyelünk oda a felhasznált élelmiszerek minőségére, beltartalmára. Ha kicsit is tudatosabban szemléljük ételeink világát, rájövünk, hogy óriási különbségek lehetnek közöttük, innen pedig már csak egy lépésre van az a közismert gondolat, miszerint „az vagy, amit megeszel”.

Ha értesülni szeretne a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezzen Primőr hírlevelünkre!

Címkék

étterem ebéd vacsora vadhús borfogyasztás főzés gfk hungária étkezési szokások szárnyashús barna kenyér ízesített joghurt sertéshús

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!