A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

Pálffy Istvánt szeretjük

Mit érdemes megvenni? – A 100 legjobb magyar bor 2008.

2008-01-03 | Kézdy Dániel


Mert érdekes ember, érdekes könyveket ír (Erdély, Horvátország, legújabban Csehország)… Eddig is örültünk neki, hogy köztudottan bor rajongó, most viszont egy huszáros vágással A 100 legjobb Magyar Bor címen egy kis borkalauzzal lepte meg a nagyérdeműt. Ennek utána néztünk mi is.


„Nem fizettek le borászok, nem küldtek minden borból egy kartonnal a lakásomra, nem láttak vendégül a pincéjükben. A hordó minták kivételével minden üveget megvásároltam és megkóstoltam, azután ítéltem.” Ez így korrekt. Bár azért a konkurencia védelmében tegyük hozzá, hogy ha valaki átfogóbb képet szeretne mutatni, az évente minimum 200 pincészet 5 borral számolva, kétszer kóstolva pontosan 2000 palack bort jelent, ami mondjuk 2500 Ft-os átlagáron máris 5 millió forint. Ezt a mai piaci viszonyok mellet elég nehéz lenne kigazdálkodni egy ilyen könyv árából... Szóval minket sem fizetett le a szerző, nem küldött bemutató példányt a szerkesztőségbe, ezért mi vettük a fáradtságot és megvásároltuk a könyvet (egyből kettőt!), elolvastuk, és most ítélünk!

100 legjobb magyar bor. Ezek a listák mindig nagyon szubjektívek, éppen ezért sokkal jobb lenne címnek mondjuk az, hogy 100 bor a legjobbak közül, vagy Pálffy István 100 kedvenc bora, vagy 100 dolog, amit iszom reggeltől estéig… Persze ezek mind sokkal kevésbé hangzanak ütősen.

Először is a külcsín. Kompakt, süt róla, hogy jó minőségű, szépek a képek, profik a palack fotók.

Az előszó kicsit rövidre sikeredett, néhány dolog nem derül ki belőle. A szerző az értékelés kapcsán csillagokról beszél (1-5 csillag), de a könyvben nem találkozunk ezekkel. Az értékelés a jól bevált 100-as pontrendszerben történik. Akik kicsit járatosak a borvilágban, azok elég hamar észreveszik, hogy a Pálffy-pont szisztémája semmiben sem különbözik az egész világon használt Robert Parker által kifejlesztett 100 pontos rendszertől. Persze attól függetlenül ez egy jó ötlet, mert így a szerző nem azt mondja, hogy ez egy 90 pontos bor, hanem azt, hogy ez egy 90 Pálffy pontos bor, amivel már nem nagyon lehet vitatkozni. Ötször 20 pont az 100.

Eddig rendben! Íz, illat, borász, külcsín, ezek is viszonylag egyszerűen értelmezhető kategóriák. De a „fajtahűség” szót magyarázat nélkül nehéz hova tenni. Fajtajelleg? Mitől fajtajelleges egy olyan bor, ami mondjuk 4-5 fajta szőlőből készült?

Az árakról sem derül ki, hogy ezek honnan valók (pince, kisker, átlagár), például a La Vida Merlot 2003-ból akár még a könyvben feltüntetett 2590 Ft-os ár dupláján is szívesen vásárolnánk néhány kartonnal!

Úgy gondoljuk, hogy ez a könyv nem a szakmának szól, és pont ezért jó. A népszerű szerző kapcsán talán eljut olyan emberekhez is, akik (még) nem igazán borisszák. Ez a százas lista korrekt, persze rengeteget lehetne vitatkozni, hogy miért pont ezek a borok kerültek bele (lehet, hogy a szerző közel lakik egy bolthoz, mert a top 100-nak a 80%-át egy cég forgalmazza).

Akiknek különösen örültünk a 100-as listából: Bussay Szürkebarát 2006 (95 pont), Györgykovács Olaszrizling 2005 (98 pont), Kaló Imre Turán Főbor 2002 (99 pont), akire a Természet Borásza kifejezés igen találó.

Szóval a piros és fekete pontok felsorolása voltaképp nem is annyira fontos, ha végül azt látja az ember, hogy nem sokkal a megjelenés után, a karácsonyi forgatagban egy jobb hipermarket boros polca előtt egy fiatalember ácsorog kezében a méreténél fogva is kompakt kis könyvvel és keresgél. Hiszen minden olyan gesztus, amely az emberek borokkal szemben tanúsított bizonytalanság-érzetét csökkenti, az valószínűleg a borvásárlási kedvet növeli is egyben. És ha ez így van, akkor miről is beszélünk még?

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!