Sokkolódó palack?

Egy film, ami borokról szól

2012-02-16 | Vizi Csenge

Hazánkban esetleg csak hallomásból ismerhetik a Bottle Shock című filmet, ami a Sideways, vagyis a Kerülőutak után a soron következő "legújabb" boros alkotás. A 2008-as származású mozi kockái sajnálatos módon nálunk nem peregtek le, ami elég szomorú, hiszen egyrészt egy végtelenül romantikus filmről van szó, másrészt egy igaz történeten alapul, amelynek témája a sokak által hőn szeretett bor. Ráadásul Párizs és Napa Valley csodálatos díszletekként szolgálnak egy-egy élettörténet bemutatásához. A színészgárdáról meg még egy szót sem ejtettünk, pedig érdemes.

Randall Miller rendező egy régebbi filmjében, a Váltság-Nobel-díjban a két főszereplő, Alan Rickman és Bill Pullman már játszottak együtt, azonban ez a történet merőben más most. A film cselekménye két szálon indul, hol Párizs egyik borkereskedése, hol pedig Kalifornia egyik borászata mesél két külön borvilágról.

Párizsban Steven Spurrier ruhájába az az Alan Rickman öltözött, akit milliók ismernek a Harry Potter-sorozatból vagy sokak kedvenc karácsonyi filmjéből, az Igazából szerelemből. Karaktere egy igazi úriember, akiben egyszerre van jelen az angol vér és a párizsi „kofa”. Borkereskedésébe azonban a szinte állandóan jelenlévő, jókedvű és iszogató, milwaukee-i származású Maurice-en (Dennis Farina) kívül nem nagyon tér be senki. Egy napon úgy dönt Spurrier, hogy neves francia boros szakemberek zsűriztetésével borversenyt rendez, de vajon milyen borokat versenyeztet meg?

Az 1970-es években Franciaországban szinte elképzelhetetlen volt, hogy lehet más vidéken jobb chardonnay-t készíteni, mint náluk. Azonban az Amerikából származó Maurice beülteti Spurrier fülébe a bogarat, miszerint a hatalmas Egyesült Államok területén is kiváló borászatok jöttek létre az elmúlt években, amelyek képesek harcba szállni a francia nedűkkel.

Ennek hatására felkerekedik a sommelier, hogy az Óperenciás-tengeren túlról gyűjtsön információkat. Mindeközben megismerhetünk egy csodálatos vidéket Napa Valley képében, ahol a Chateau Montelena borászat feje, Jim Barret, alias Bill Pullmann szélmalom harcot vív fiával, Bóval (Chris Pine) és a talpon maradással. Az apa mélabúja nem véletlen, hiszen a pincészet már hitelekből tartja fenn magát, azonban ehhez hozzájárul az is, hogy Bo nem épp a munka megszállottja. Egészen addig nem is változnak a dolgok, míg meg nem jelenik majdnem egyszerre a színen egy csodaszép szőke gyakornok (Rachael Taylor) és Spurrier, a kereskedő.

Sokkolódó palack?

A szálak innentől kezdve összefonódnak, és kezdődik a szerelem, a dráma, a vígjáték, és végül a csoda. Ugyanis a hír hallatára, hogy erre, az akkor még „ismeretlen” borvidékre érkezett egy európai kereskedő, a legnagyobb termelőktől a legkisebbekig mindenki arra vágyik, hogy az ő bormintáját ízlelje meg Spurrier. Végül a Montelena nagy reménységét, a chardonnay-t egy nap Jim nem olyan színűnek találja, ahogyan azt általában a borfogyasztók megszokták. Áttetsző citromsárga árnyalata rozsdabarna színbe hajlott. Ekkor összeomlik benne az egész addig felépített világ.

Azonban a teherautónyi chardonnay-t a lefolyóba kerüléstől végül Bo menti meg, olyannyira, hogy két palack hirtelen Franciaországban találja magát, a fiúval együtt. És ahogy az egy vígjátékban lenni szokott: minden jó, ha a vége jó. Meglepett kereskedő, boldog apa, szerelmes fiú és egy felkavaró csoda a világnak, egy kaliforniai chardonnay képében.

A film magával ragad, bár nem azért, mert a cselekménye vagy története olyan agyafúrt, izgalmas, hanem egyszerűen a karakterek és a nem átlagos téma, vagyis a bor, illetve mindaz, ami e körhöz társul, na ezek teszik egyedivé és élvezhetővé a filmet. Párizs utcái, hangulatos éttermei, a helyi borkereskedés pillanatok alatt visszarepít az időben, míg térben inkább Napa Valley felé vennénk az irányt, hiszen a napfény, a mindent elárasztó élénkzöld színek, az egyszerű, hippi életmód kinek ne lenne vágya, főképp így télvíz idején.

Ha ismerőseink körében valakitől el tudjuk kérni a Bottle Shock filmet, már nem sok minden szükséges a kellemes kikapcsolódáshoz, csupán egy üveg bor és egy pohár, és esetleg egy barátunk vagy a kedvesünk, akivel megoszthatjuk egy letűnt kor újszerű emlékét 2008-ból. Egyetlen negatívuma a filmnek, hogy hazánkban sosem adták le a mozikban, de talán még egyetlen tévécsatorna sem vállalkozott arra, hogy egy ilyen hálás témával, színészekkel ajándékozza meg a nézőket.

Nézze meg a film ajánlóját ITT!

Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!