Spanyolország gyöngyszeme itthon is?
A tempranillóról
2009-12-03 | Vizi CsengeEurópa sok területén, főképp Spanyolországban és Franciaországban csökken a szőlőtermesztés, sok helyen a szőlőtőkék kivágásáért fizetnek, míg a kínai és újvilági szőlőföldek száma egyre gyarapszik. Összességében a világ legnagyobb szőlőterületével azonban még mindig Spanyolország rendelkezik. Őt mediterrán országként tartjuk számon, klimatikus viszonyai azonban változatos íz- és illatvilággal ruházza fel a közel hatszázféle szőlőfajtából készült változatos nedűkínálatot, ami közül a leginkább egy kékszőlőfajtát ismer a világ: a tempranillót.
Ahhoz, hogy megismerjük ezt a szőlőfajtát és a belőle készült bort, induljunk egy kis kalandtúrára Európa DNy-i csücskébe, ahol az ütemes flamenco tánc, a tapasok, a gaspachók, a serrano sonkák gasztronómiai varázsa, a forró nyári hőség, a hűsítő tengerparti szellő, a türkizben fodrozódó óceán hatása is bekerül a palackokba.
Ha kinyitunk egy nemrég zsákmányolt spanyol bort, egy új világ tárul elénk. Hogy miért? Mert a spanyolok által közkedvelt szőlőfajták közül a tempranillo az, amelyiket szívesen házasítják más helyi fajtákkal vagy épp a világfajtának számító cabernet sauvignon-nal, sőt! Fajtatisztaként nagyon jó minőséget kapunk poharunkba egy-egy pincészet jóvoltából. Ráadásul ízvilága olyan változatos, hogy könnyedén társítható ételekhez. De ne szaladjunk ennyire előre, először sétáljunk egy nagyot a spanyolok földjén.
A változatosság gyönyörködtet
Elég akár csak az utóbbi ez egy évet nézzük, jól látszik, Spanyolországban hatalmas változás következett be a borhelyzetben. Jellemzően sok bort fogyasztanak otthonukban az ország lakói, amely trend az éttermi fogyasztás rovására mehet. Az előbbi jelenséget ellensúlyozandó az online borvásárlók számának hirtelen megugrása, ami az egész világ szintjén hasonló képet mutat. Bár a turisták eddig is szívesen látogattak el egy-egy borászatokhoz, mára a spanyolok is szívesebben ülnek autóba és fedezik fel ezt a sokszínű világot.
Ami a borkínálat változatosságát adja, az nem csak a szőlőfajták hatalmas számában keresendő, hanem magában az ország elhelyezkedésében, klimatikus viszonyaiban. Éghajlatát tekintve rögtön szembetűnik, hogy az Atlanti-óceán, kontinentális-klíma és mediterrán hatások alatt fejlődnek a tőkék. Az ország bizonyos részei szélsőségekkel tarkítottak, ilyen a nyaranként hatalmas pusztítást végző szárazság, vagy a magaslati területeken jelentkező fagy (az ország jelentős része hegyvidék),ami megnehezíti a kiegyensúlyozott, állandó minőségű bor biztosítását.
Egy ilyen országban, amely ennyire összetett, nem is csoda, hogy a növényvilág változatossága a szőlőfajták sokszínűségében is jelentkezik. Közel 600 fajtával dolgoznak a termesztők, aminek érdekes módon 60%-a fehérszőlőt takar (airen, verdejo, albarino stb.). A fennmaradó 40%-ban találunk azonban olyan fajtát, amely könnyen érthető, zamatos, testes vörösbort eredményezni. Ez a tempranillo.
Tempranillo, a korán érő
A feketés-kék színű szőlőfajtát elsősorban Észak-Spanyolországban, Rioja környékén termesztik. Rövid tenyészidővel rendelkezik, vagyis korán érő szőlő, innen ered neve is, de ez teszi lehetővé azt, hogy a hűvösebb, szélsőségesebb helyi éghajlati körülmények között is kitűnő bort képes adni.
Sokan úgy gondolják, hogy Spanyolországban igen könnyű szőlőt termeszteni, hiszen sok a napsütés. Ez nagyrészt így is van, de a hatalmas szelek, az időnként 45-50 °C-ot is elérő nyári hőmérséklet, ami egy jó adag szárazsággal párosul, inkább a termés kiégéséhez vezethet, mintsem a megkívánt szép éréséhez.
Ha pedig a tempranillokban megtalálható cseresznye, feketeszeder, málna aromát találunk, akkor azzal is számolnunk kell, hogy az épp kóstolt nedű egy hegyvidéki, hidegebb hőmérsékletű lankán érett be. Így lehetséges, hogy cukortartalma alacsonyabb lesz a vártnál. Azonban ez a kékszőlő erjedés után igen jól érzi magát tölgyfahordóban, ami komplexitást eredményezhet, dohány, fa, bőr, érett gyümölcsök kavalkádja követhető nyomon illatban és ízben egyaránt, ha belekortyolunk poharunkba található borunkba.
A Ribera del Duero borvidékéről származó tempranillo a sziklás, mészköves talaj hatására testes, igen magas savakkal, no és a sok napsütés következtében igen magas alkohollal rendelkező borokat eredményez, amelyek tanninban is bővelkednek. Ennek köszönhetően több évtizedes potenciállal rendelkező tételeket tudnak palackba rejteni a termelők.
És ha már Duero földjén járunk, akkor tegyük tisztába, milyen névvel is illetik errefelé kékszőlőnket, csakhogy utunk közepette véletlenül se álljunk tanácstalanul egy spanyol borkereskedés polca előtt. Tinto Fino és Tinto del Pais is lehet a „beceneve” kedvelt tempranillónknak, de máshol akár a Cencibel vagy épp Ull de Llebre névvel is illethetik a spanyolok.
Érdekességképpen nem árt tudni, hogy az 1980-as évek második felében megjelent a fehér tempranillo is, amely a kékszőlő DNS-ének 97,8%-os lenyomata, vagyis viszonylag stabil genetikai állományról beszélünk esetében. Bár levelei és fürtjei kisebbek, jelentős különbség csak a bogyó héjának színében található, az ugyanis zöldes-sárgás.
A tempranillót előszeretettel házasítják más fajtákkal, így garnacha, a mazuelo vagy épp a világfajtának számító cabernet sauvignon kerülhet társául a palackba. A legjobb vörösborok összetételét tekintve azonban a 100%-os tempranillo adja, hisz eleganciája, karakteres teste térdre kényszeríti a többi spanyol társát.
Hol is terem a tempranillo?
Spanyolország számos borvidékén barangolva talán érdemes néhány állomást még számításba venni, ha össze szeretnénk hasonlítani az ott termett tempranillo szőlők nedűjét: Rioja, Ribera del Duero, Penedés és Valdepenas, illetve néhány kisebb D. O. területe. Essen pár szó a két legjelentősebb területekről, Riojáról és Ribera del Duero, így talán könnyebb megértenünk a termelőket, a borokat és azok ízvilágát.
Rioja
Észak-Spanyolországban található borvidék és három régióra oszlik. Rioja területén már az antik korban is jelentős volt a szőlőtermesztés, ami az évszázadok során nem is változott meg, csupán a technikai fejlődés újabb és újabb vívmányainak köszönhetően kiugró sikereket ért és ér el ma is boraival.
A kolostorok megjelenésének köszönhetően a szőlőtermesztés is egyre szélesebb körben elterjedt, ráadásul már akkor ügyeltek a minőségre. Ekkor, a középkor nagy utazói, a zarándokok vitték hírét a kitűnő nedűknek, amikor Santiago de Compostelába utaztak Jakab apostol sírjához.
A helyi termelők már 1560 óta azon serénykednek, hogy megőrizzék az egységet és minőséget, aminek érdekében létrehoztak egy szervezetet, aminek cégjelzése egységesen megjelent hordóikon. Ez a borok eredetének garanciája is volt egyben.
A 20. század első borászcégei ma is várják az érdeklődőket a vidéken, hatalmas csarnokaikkal, szinte már megszámlálhatatlan hordóikkal a spanyol bortermelés fellegvárainak számítanak.
Rioja éghajlata a mediterrán jellemzőit viseli magán, azonban kiegészül egy kevés Atlanti-óceán hatással. Talaja főleg agyag és mészkő keverékéből áll, és közel 65000 ha szőlőtermő területen gazdálkodnak a borászatok.
Ribera del Duero
A Duero-folyó partján elterülő borvidék Aranda de Duero városa környékén található. Az északi kitettségű vidéken igen sok csapadék zúdul a szőlőre, az éghajlati viszonyaira a kontinentális egy igen szélsőséges változata jellemző, amihez kapcsolódik a hegyvidéki területek (700-800 m tengerszint feletti magasság) hatása is: nappal igen magas a hőmérséklet, estére azonban nagyon lehűl. A talajra a köves, meszes kőzet a jellemző, ami savakban dús borokkal ajándékozza meg e vidék borászait.
Hazánkban is fellelhető
Miután körbejártuk Spanyolország tempranillóval foglalkozó vidékeit, talán érdemes egy kirándulást tenni Villányba, Gere Attila pincészetébe, aki 2004-ben telepítette első tempranillo tőkéit. Amikor 2006-ban termőre fordult e szőlőfajtájuk, túl korán kezdtek bele a szüretbe, így tanninhangsúlyos kortyokat eredményezett ez az évjárat. Tanulva az első év hibáiból, 2007-ben és 2008-ban is már teljes érettségig kint hagyták a fürtöket a tőkéken a villányi pincészetnél. Aki szeretné ezeket a nedűket megízlelni, tudnia kell, hogy a 2006-os tétel Tinta néven keresendő.
Látható, hogy Spanyolország egyetlen szőlőfajtája is milyen sok arcát tudja mutatni, így hát ne féljünk újat felfedezni. Nyitottság kell ahhoz, hogy egy-egy vörösbort leemeljünk a szaküzletek polcáról, és megvegyük, ha az nem hazánkban termett. Ha pedig hozzászoktunk a spanyol borok gyümölcsös ízéhez, akkor merjünk nagyot álmodni Gere Attilához hasonlóan, és induljunk útnak itthon, hiszen hazánk is bővelkedik vörösbort adó szőlőfajtákban, amik felfedezésre várnak és aminek egyik érdekes állomása lehetett többek számára a cikk alapját képező Nemzetközi Pezsgő- és Borfesztivál nyitóakkordjaként megrendezett Boregyetem. Itt a második napi előadás sorozat részét képezte a tempranillo, amiről a vendégország képviselőitől (Gloria Collel, nemzetközi bor nagykövet, borász és Protic Péter, a Freixenet Közép-Kelet-európai export igazgatója) és Gere Attila villányi borásztól kaphattak ízelítőt a hallgatók.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!