Szemle hazánk szőlőfajai fölött
Régi dokumentumok mondanivalója
2012-12-04 | Tóth AdriennBortörténelem - gondolhatnánk, hiszen egy 1869-ből származó újságból közlünk most újra egy cikket. Tény azonban, hogy sok olyan kérdés merül fel benne - amely sok más ma már történelminek számító - eszmefuttatáshoz hasonlóan aktuális kérdéseket feszeget. Szó esik benne a kadarkáról és a furmintról. Mivel pedig utóbbi fajtával sokat foglalkozunk majd februárban, úgy gondoljuk, mindenképpen érdemes lehet egy majd' 150 éves szemüvegen keresztül megvizsgálni, mit gondolhatott a szerző arról, mely dűlőkbe javasolja a fajta telepítését, és milyen reakciók várhatók az akkor legjelentősebbnek számító német száraz fehérborok adta konkurencia mellett az exportpiacon. Az írásra Balogh Zoltán, a Somlói Apátsági Pincészet vezetője hívta fel a figyelmünket.
Borászati Füzetek 1869. január I. füzet
„Szemle hazánk szőlőfajai fölött
Magyarország legjelesebb szőlészei közt majd csaknem általános a panasz szőleink felette kevert ültetése miatt; s nem csinálunk titkot belőle, hogy magunk is pár év előtt még osztottuk e téves véleményt, miután a figyelmes szőlész, kinek észlelési s működési köre csak korlátoltabb szőlőterületre szoritkozik, tulajdonkép más véleményben nem is lehet; mert, ha bárki is körültekint egyes szőlős vidékeken, csak azt veheti észre, hogy csaknem minden szőlőben legalább is 30-40 különböző szőlőfajt különböztethetni meg, ide nem értvén még ekkor a nagyszámú csemegefajokat, melyek a gyűjtők s asztali fajok kedvelőinek ültetvényeiben előfordulnak.
A kinek azonban tisztje vagy szerencséje arra alkalmat nyújtott, hogy észleleteit e téren Magyarországnak csaknem összes bortermő vidékeire kiterjeszthesse, az nem sokára azon meggyőződésre fog jutni, hogy szőlőfajaink hirlelt sokasága, inkább az elnevezések, mintsem a fajok különféleségében rejlik. Legyen egyébiránt szabad, mielőtt emez, egész általánosságban mondott állitásom helyességét részletes példákban kimutatnám, néhány észrevételt előrebocsátanom, melyek a természeti tudományok alapelveiből levonva, arra fognak tán szolgálni, miszerint a szőlőközönséget, bárha nem a legrövidebb is, de legalább biztos uton véleményem elfogadására ösztönözzék.
Mindnyájan ismerjük azon nevezetes alaki változásokat, melyeket az egész szerves természet a külső befolyások hatalma alatt felvenni kénytelen; az alföldnek czimeres szarvú, karcsú testű, hosszu lábú s fehér szinű szarvasmarhái átalakulnak a felföld hegyei közt aprószarvu, zömök testű, rövid lábú s szines állatokká, természetesen, ha a külbefolyások hatalmának s kényszerűségének nemzedékeken keresztül kitétetvék; de legyenek ezen alaki s szinbeli változások a példaként felhozott állatokban bármi jellemzők is, azért fel fogja ismerni mindegyikünk akár az al-, akár a felföldön a tehénben a tehenet; ha pedig már az állatok, melyek sorából számtalan példákat hozhatunk fel, a külbefolyások kényszerűségének annyira alávetvék, könnyen meg lehet ítélni a hatás nagyságát a növényzetre nézve is, mely azok uralma alatt sokkal nagyobb mértékben áll, mint az állati szervezet, mely a talaj közvetlen befolyásának alávetve nincsen.
De térjünk már most ismét a szőlőtőkéhez vissza, miután tulajdonképen mégis csak a szőlőszet érdekében keritettünk a dolognak ily nagy feneket; azonban ezúttal szabadjon azon figyelmeztetést is még tennünk, hogy a külbefolyások okozta változások a szőlőfajokban, mint szerényebb szervi kiállitásban részesült szervezetekben, sokkal nehezebben vehetők észre, mint a jellemzőbb külalakkal biró szarvasmarháknál, igen természetes tehát, hogy valamely szőlőtőkén, mely a külbefolyások hatalma alatt bizonyos szervi változáson esett keresztül, a régi jó ismerőst csak hosszas és szorgalmas vizsgálat, vagy összehasonlítás után ismerhetni fel; mely esetben azután még számba kell venni ama megnehezitő körülményt is, hogy a külső változásokon keresztül esett régi jó ismerősünk rendesen még az illető tájnak holmi idegenszerű elnevezése alatt kerül előnkbe.
S már most, ezek előbocsátása után, legyen szabad fentebbi nézeteimet, melyeknél fogva azt állitom, hogy Magyarország szőlőültetvényeiben igenis nagy a légiója az elnevezéseknek, de korántsem oly végnélkül sok faj fordul elő, legyen szabad, mondom, ezen állításomnak részletezett példákban is érvényt szerezni.
Nem igen ismerek bortermő országot, mely eddig valamennyi jobb hirű vörös borát nagyobb lelkiismeretességgel ugyanazon egy fajból szűrné, mint Magyarország, t. i. a kadarkából; de azért annak elnevezése az ország különböző borvidékein mégis különböző, holott a szőlőfaj mindig ugyanaz marad, habár azt az ország déli részeiben Ogrulitza vagy Skadarkának (Syrmiumban); - a keleti részeiben (Biharban) Jenei feketének, - az ország belsejében Ludtalpúnak (Eger vidékén) – budaifeketének (a Balaton mentében) nevezik; sőt a buda-vidéki németajkú kapás is használ még holmi jellemzőbb kifejezéseket kadarkájának elnevezésében, Mandlkadarká nak nevezvén el e becses faj tökéletesebb s jellemzőbb kifejlődésü példányait, s kicsinylőleg Weiblkadarka nevet adván azoknak, melyek a talaj s egyéb külbefolyások kevésbé kedvező hatalma alatt a közös kadarkafaj silányabb kifejlődésü alakzatát képviselik.
Kitetszik a fentebbiekből, hogy Magyarország valamennyi jobb hirü vörös borát az egyetlen egy kadarkából szűri, habár annak vidékenkénti különböző elnevezése a fekete fajoknak meglehetős sokaságát szinleli is; s habár épen nem akarjuk tagadni, hogy hegyeinkben több, egészen más fekete fajták is fordulnak elé; de egyszersmind ez alkalommal azt is megjegyzendőnek tartjuk, hogy ezen fajták mind elterjedésük, mind fajbeli értékük általános becsülése tetekintetéből csak jobbára alárendelt szerepet viselnek, s ennélfogva a jobb szőlőkből mindinkább eltűnnek. Elismerjük azonban, hogy Magyarország képzelt fajsokaságának vádja leginkább a fehér fajokat terheli s meg kell vallanunk, hogy eddig magunk is e nézetben osztoztunk; de mióta alkalmunk nyilt az ország legtöbb borvidékeivel közelebbről megismerkedni, mindinkább meggyőződtünk arról, hogy ezen vád és a belőle származott aggodalom is jobbára csak szőlészetünknek eddigi korlátolt ismeretén alapszik.
Ha a jártas szőlész hazánk összes borvidékeit végig észleli, és Vas megye azon sarkától kezdve, mely Stájerország határait érintve, nyugati irányban egész a Pozsony alatti Kárpátok aljáig felvonul, s ha innét a Kárpátok félkörén egész le kelet felé Erdélyország széléig haladva folytatja tanulmányait, vagy Kőszegtől egyenesen kelet felé fordulván a Somlyó és balatonmelléki szőlőhegyeket végig vizsgálja, azt fogja tapasztalni, hogy ezen roppant s elsőrangú borvidékek, melyek kevés kivétellel csak fehér bort termesztenek, túlnyomólag egyedül csak egy faj fehérszőlőt mivelnek és ez a nemes furmint, mely kedveltebb helyein, mint p. o. Soprony, Ruszt, Szent-György, Somlyó, Badacsony vidékén és a hires Hegyalján, levében világhírű boroknak szolgáltatja a nyers anyagot; míglen a közbeeső, kevésbé kedvező talaj- s fekvésekben, habár nem is "Tokajit" többé, de minden körülmények alatt jeles borokat ád, melyek mindnyája e kitűnő faj levének köszöni világszerte híressé vált tüzességét s jellemző zamatját. A hol tehát Magyarországon hires fehér bor terem, ott igen kevés kivétellel mindig és mindenkor a furmint viszi a főszerepet; de korántsem mindenütt becsületes furmint elnevezése alatt, mely néven ugy szólván egyedül csak a Hegyalján, mint ős fészke területén ismerik.
Németujvár és Grossdorf vidékének német kapása nem is álmodja, hogy furmint szőlőfaj is létezik, de ismeri s szorgalommal szaporítja a gemeinert vagy allgemeinert, mely egyébiránt semmi más mint a hegyaljai szőlész furmintja.- Kőszegtől észak felé egész a pozsonyi szőlőhegyeken végig a legbecsültebb szőlőfaj a Zapfner, ez ismét a furmint. Beregben ismét csak a görényt kedveli a szőlész, Ugocsában meg és Nagyszőlős vidékén a bihart, de a görény és bihar szőlőfaj ismét csak nem más, mint a furmint. Ha Somlyóra kerül az ember vagy a Balaton mellékére, akkor ismét a szigetit dicséri az egész világ, és a szigeti sem más mint a furmint. A baranyai ember nem győzi magasztalni a kéknyelűt, s azt állítja, hogy ha a kéknyelűt a Hegyalján elszaporitanák, még egyszer oly jónak kellene lenni a tokaji bornak, mert esze ágában sincs, hogy méltán dicsért kéknyelűje ugyanaz, a mit Tokajban furmintnak neveznek; mindebből az tűnik ki, hogy Magyarország szőlőfajainak száma korántsem oly végnélküli, mint azt tájékoztalanságunkban rendesen gondoljuk, miután ugyanazon egy faj határonként rendesen másmás elnevezésben részesül; s amit a fentebbiekben példaként a furmintról elmondtam, el lehet mondani valamennyi jelentékenyebb szőlőfajunkról, mint p. o. sárfehérről, bálintról, rakszőlőről, stb. s el is sorolnám azt, ha kötelességemnek nem ismerném a szőlő synonyma terén szerzett tapasztalataim rendszeres ismertetését, azon hivatalos jelentés számára fentartani, melylyel a m. kormánynak tartozom, s ha ez irányban több példát most fel nem hozok, azt azért teszem, mivel az olvasó már a furmintról mondottakból is tökéletesen meggyőződhetett arról, hogy Magyarország szőlőültetményeiben korántsem oly teméntelen sok faj fordul elő, mint azt szőlőfajaink elnevezésének végnélküli számából rendesen következtetni szoktuk, miután valamennyi nevezetesebb fajok majdnem ugyanannyi különböző elnevezések alatt fordulnak elő, a hány határban hazánkban a szőlőt mivelik, s ha mindamellett kénytelenek vagyunk elismerni, hogy a szükségesnél mégis sokkal több fajt mivelünk, akkor talán nem leend érdektelen ezen balfogásnak természetes okaival is rövideden megismerkedni. Alkalmunk lévén e szép haza szőlőültetvényeivel majdnem országszerte megismerkedni, azon meggyőződésre kellett jutnunk, hogy Magyarországon eredetileg csak két szőlőfaj miveltetett; nevezetesen a feketében a nemes kadarka, mely valószínűleg, sőt históriai adatoknál fogva is Probus alatt Syrmiumba jutott, s onnét Ménes, Szegszárd, Buda, Eger vidékére került, a hol - külbefolyások különböző viszonyai alatt, a maga módja szerint módosíttatott, de azért mégis főjellemében a régi jó kadarka maradt, habár nevét vidékenkint különfélekép változtatták is át, a mint azt fentebb már kimutattuk; - és fehérben a furmint, mely valószínűleg a Hegyalján kezdte meg uj hazájában pályáját, s kitűnőségénél fogva innét terjedt el az egész hazában, nevét hasonlókép vidékenkint elváltoztatván. E fajok borának elismert jósága elég okot nyújtott apáinknak, azok széles elterjesztésére ; de a furmintnak szűkebb termékenysége nem mindenütt elégítette ki a termesztő igényeit. Az ország szélein, melyek nagyobb alkalmat s könnyebbséget nyújtottak a borok kivitelére, a furmint szélesen s majdnem tisztán terjedt el, s leginkább az északi vonalon, a hol az akkoriban gazdag Lengyelországban annak nemes bora szives vevőkre talált. Kevésbé tisztán terjedt már az el Magyarország belsejében, a hol közlekedési nehézségeknél fogva illő vevőre már nehezebben tehetett szert a boros gazda, és szűkebb termésénél fogva termesztőjét kevésbé is volt az képes kielégiteni. Gondoskodni kellett tehát e helyzetben oly szőlőfajok behozataláról, melyek mennyiségileg kielégitették a termesztőt, s ezen oknál fogva vette kezdetét az ország belsejében a kapkodása bőtermő fajok után, melyek inkább mennyiségileg elégítvén ki a termelőt, annak könnyebb alkalmat is nyújtottak arra, hogy könnyű borán a közelebb fekvő korcsmákban túladhasson. Ez okon terjedt el Biharban az erdei a furmint megszorításával; a mustafer Aradban; a slankamenka és kövidinka a déli megyékben; a járdány és annak rokona a rakszőlő az ország belsejében fekvő vidékeken stb.
De a nemes kadarka-ültetvények is szenvedtek megszorítást, mióta a magyar vörös borrali külkereskedés pangásnak indult.
Okai ezen pangásnak ismét részint Lengyelország megbukásában, részint és főkép azon roppant emelkedésben keresendők, melyre e század kezdetétől fogva a franczia borkereskedés fel vergődött, azért, mivel szerencsés geographiai helyzeténél, s kedvező kereskedési szerződéseinél fogva majdnem az egész világ borpiaczait a maga részére hódította, okszerű pinczekezelésénél fogva a borfogyasztó közönség inyét megnyerte , szóval mindazon ügyes fogásokkal élni nem restellett s nem restel, melyektől a kereskedésnek szerencséje függni szokott.
Igen természetes, hogy a franczia, ily sokféle előnyök birtokákan, igen könnyen leszoríthatta a'magyar vörös borokat a versenypályáról; annál is inkább, mivel a magyar bortermesztők indolentiája felette megkönnyítette az ügyes vetélytársnak játékát; mert számba sem vévén Francziaország geographiai s politikai előnyeit, még mindez ideig is vonakodik a magyar bortermesztők legnagyobb része befogadni az okszerűségés haladásszülte ujabbi borkezelésnek tanait s fogásait, a pancsolás bélyegét sütvén rá mindazon eljárásokra, melyek segítségével okosabb riválissá boldogult, elámítván magát a bor szüzességének meddő phrasisával.
És mi sors érte szőlészeink eme szánandó elfogultsága mellett derék ősi kadarkánkat? A kadarkának nem lehet azt szemére vetni, hogy nem terem; mert termékenysége Magyarországon oly páratlan, hogy azt a legkülönbözőbb, sőt esztelen mivelési móddal sem lehet elfojtani benne. Es szívósabb borászaink, hol borainknak kelendősége nem igen van, pinczéikben egész régiségi muzeumokat gyűjtenek a kadarka nemes borából; mig az egriek s mások, kiknek a közlekedési eszközök jobban kedveznek, potom áron adnak tul felséges vörös boraikon, és csak azért látnak egy kis hasznot is szőlőmivelésök után, mivel a kadarka nem csak jó, hanem sok bort is terem. Ugyan e helyzetben vannak a Szegszárdiak is, kiknek kadarka bora rendesen magyar bor név alatt megyen addig, mignem a második vagy harmadik kézben az ujabbi iskoláztatás utján burgundinak nem varázsoltatik át, hogy elismerésben részesülhessen a külföld piaczain. Hazánknak egy harmadik vörös bort termő vidéke, belefáradt a küldi vevő utáni sóvárgásba, s mivel nagy fogyasztó közönsége van, mely a fehéret meglehetősen, de a vörös bort épen nem kedveli, kezdte átváltoztatni párévtized óta világhírű kadarka ültetetvényét fehér fajokra, tán felesleges is mondanom, hogy ez állapotban a budaiak vannak, kiknek szőleiben a kadarka napról napra több helyet enged a fehér fajoknak. Azon kadarka-ültetvénynek pedig okvetetlen el kell veszni, melybe a gazda bármely oknál fogva fehér fajtákat csempész be, mivel az évenkint termő kadarka-tőkének mindig silányabb a fája, mint sem holmi értéktelenebb fehér fajtáé, a mely ennélfogva azután a szokásos döntések utján a kadarkát helyéből véglegesen kis zorítja.
A terméketlenség vádja miatt tehát nem szorulna ugyan ki ősi kadarkánk szőleinkből, hanem kisebb térre szorul az azért, mivel a vörös bor mainap nálunk nem kerestetik; de mivel a kadarkának két gyengéje is van, melyek a gazdát arra ösztönzik, hogy hajdanta tiszta kadarka-ültetvényeit még más fekete fajtákkal is eláraszsza; azért ma már alig találunk egészen tiszta kadarka-ültetvényeket hazánkban. A nemes kadarkának eme két gyengéjének egyike az, hogy teljes érettségét, melytől borának szokott kitűnősége függ, csak heves években, és igen jól védett expositiókban éri el, se gyengéjének elhárítása okáért, egészítik ki ujabban más fajokkal a kadarka-ültetvények csorbáit, és pedig elég helyesen, nagy burgundi és opporto-veszszőkkel. A kadarka másik gyengéje az, hogy silányabb években a kellő szesz-anyaggal nem bír. A régiek a czigány szőlő, ráczfekete vagy aprófekete (Klein-schwarz) elszaporitásával akartak segíteni a bajon, de aligha elérték czélukat, miután ez utóbbi a kadarkánál még későbben érik, séretlen állapotban a bornak sötétebb szint ad ugyan, de egyszersmind savanyúságot s fanyerságot is kölcsönöz annak. Összefoglalván az eddig közlötteket, s hazánk mostani szőlőültetményeit magasabb szempontból bocsátván birálat alá, helyén hiszem a következendő nézeteknek adni kifejezést:
1-ször, hogy Magyarország szőleiben a fajok száma korántsem oly nagy, a mint ezt a szűkebb helyi körre szoritott szőlősgazda rendesen gondolni szokta, miutána szélesebb körben megfordult faj-tanulmányozás azt ismerteti el velünk, hogy valamennyi jelentékenyebb szőlőfajaink 20-30, sőt még több elnevezés alatt is előfordulnak, nemcsak megyénként, hanem többnyire határonként is; ebből pedig ismét az tetszik ki, hogy szőlészetünk terén haladásnak még reménye sem lehet addig, miglen az országban divatozó fajelnevezések értelmére nézve tisztában nem leendünk, mert csak ez úton jöhet a szőlész-közönség azon nyelv birtokába, melyen egymást megértheti. Tudjuk mindnyájan, hogy a magy. kir. földmivelési, ipar és kereskedelmi minisztérium szakemberek által már két év óta utaztatja be az ország szőlővidékeit azon czélból, hogy azok valemennyi a szakra vonatkozó adatokat összegyűjtsék valamint e küldöttségnek van feladatául téve az is: hogy Magyarország szőlőfajainak synonymiáját állitsa össze. Hogy a kormány ez intézkedése szőlészetünk s borászatunk ügyének nagy szolgálatot teend, az minden kétségen kivüláll.
2-szor, kitetszik szőlőfajainkra vonatkozó fentebbi vázlatunkból az is: hogy a magyar szőlész a kadarkában oly megbecsülhetetlen boranyagot bir, mely nemcsak a jó, de egyszersmind a sok termés szempontjából is ritka értékkel bír, s örökké apja fog maradni vörös boraink ama sajátos, és a fogyasztó közönség nagy része áltel kedvelt jellemének, mely semmiféle más se kül- se belföldi faj által nem pótolható. Ámde a midőn a kadarka faj jeles tulajdonait illően méltányolni igyekszünk, épen nem lehet szándékunk kifelejteni annak gyengéit sem, melyeket azonban különültetett. Opporto- és nagy burgundi ültetmények által könnyen helyre lehet pótolni. A villányi pinczében évek óta folytatott kisérletek azt mutatják, hogy a legkitűnőbb villányi vörös bor 9 tizedrész kadarka, és egy tizedrész opporto-borból készült, és pedig azért, mivel a két megnevezett faj korábban beérvén, ezekben még akkor is elegendő mennyiségű czukor- és festanyag fejlődik ki, midőn a mostohább évjáratokban a késeibb érésű kadarka e tekintetben szegény marad. - Az 1844-iki kadarka-termés nem szorult rá az oporto vagy burgundi általi feljavításra, s magában is jobb és szeszesebb volt, mintsem az, mely a fentebbiek összeházasításából készült. Az idei termés szintén ezt igéri, ami világos utmutatásul szolgál arra: hogy a kadarkát mindig a lehető legjobb expositiókban ültessük. Ezért tartozik az egri Sikhegy bora a világ leghiresebb s kitűnőbb vörös borai közé.
3-szor, végre a fentebbiekből még az is következik, hogy a fehér borokat illetőleg kizárólag a furminthoz ragaszkodjunk, de csak azon szerencsés expositiókban, melyek ezen első rangú fehér faj természetének tökéletesen megfelelnek. Hogy miben állnak ezen kitűnő faj jellemző sajátságai? Azonnal elsoroljuk a) hogy a neki való talaj s egyéb külbefolyások alatt kiválóan alkalmas az az aszukészitésre, b) hogy aszott állapotjában egy sajátságos, s egyedül csak e fajt jellemző zamatot fejt ki, melynek superlativuma érett de nem túlérett vagyis aszú állapotjában egy oly sajátos és jellemző tüzességet kölcsönöz a bornak, mely széles e hazábani elterjedésénél fogva, a magyar borok félre nem ismerhető jellemét (characterét) képezi. Irtsátok ki Magyarországon a furmintot, s örökre vége azon jellemnek is, mely utána borismerő világa magyar bort minden habozás nélkül felismeri. Németországban a Mosel mentében is előfordul a furmint, melyet ott Mosler-nek hivnak, de bora csak gyenge Mosler-bor, s nem tüzes magyar furmint-ital többé!
Bocsánatot, ha ezen alkalommal egy adoma merül fel emlékezetemben, mely alapeszméjének a mienkkeli rokonságánál fogva talán itt helyén leend. A poroszok a hétéves háborúban egy megsebesült magyar huszárt fogtak el s ott három szintén megsebesült porosz huszárral együtt a kórházba vitték, bejelentvén a főorvosnak, hogy Krankenzuwaclis 4 Huszár. Mit 4 huszár - kiáltja el erre magát a földi - csak egy itt a huszár, a 3 Hanswurst. Midőn évek előtt Coblenzban Mosler-bort először kóstoltam, s a mosler szőlőfajban, melyből ezen gyenge bor készül, a mi furmintunkat felismertem, nem kiáltottam ugyan el magamat heves földink módjára, de mégis csak azt gondoltam magamban : Hanswurst biz ez a borok közt, az igazi huszár köztök csakis a mi magyar furmint-borunk!
Épen ezért oly nagy áldásnak kell tekintenünk ezen kitünö s a maga nemében páratlan jelességű szőlő fajt, mely őseink jóizlése következtében hegyeinkben olyannyira elterjedt, miszerint azt a fehér fajban, 21 Magyarország fő-szölőültetményének kell elismernünk, ele mindezek daczára még sem merném annak határtalan elterjesztését magyar szőlésztársaimnak ajánlani, mivel a furmint csak ott szaparitható el haszonnal, a hol talaj és egyéb külbefolyások e nemes faj igény teljes természetének megfelelni képesek; mert valamint a huszár csak lovon ülve illik be igazi huszárnak: ugy a furmint is teljes feladatának igazán csak ott felelhet meg, a hol a külviszonyok kényeske természetét teljesen kielégíthetik. Nem mindenütt terem a furmint tokaji, badacsonyi vagy somlai bort, s azért sokkal tanácsosabb kevésbé jeles expositiókat, más alkalmas fajokkal ültetni be, mintsem a tüzes természetű s nagy igényű furmintot erőltetni rájok, mert mind hiába, a huszár nem szamárra való!
S azért készek vagyunk újból kijelenteni, hogy mindazon jeles expositiók számára, melyek idáig hazánkban hires és tüzes borokat termettek, a furmintnál jobb s alkalmasabb szőlőfajtát ajánlani nem lehet, de azért mégis - habár súgva is - azt is ki kell mondanunk : hogy ezentúl a furmint-szőlő további terjesztésére csak fontolva leend tanácsos magunkat elhatározni; mivel a XIX. század elpuhult generatiója kitűnő furmint-borainktól fél, szertelen vérizgatónak kiáltván ki azon felséges italt, melyből férfiasabb elődeink magasztos tettek elkövetésére oly sokszor lelkesedést és erőt merítettek. Könnyen meg is lehet azt érteni, hogy akkor sokkal több szivmelegitő furmint-borra volt szükség, mikor még egy maroknyi lengyel hős egyik felöl - az északi - s másik felől a magyarok lelkesült serege a keleti barbárság előnyomulása ellen az egész czivilizált világot szivvérével védte. Ma Lengyelország tönkre menve, elvesztette borkivitelünk jelentőségét észak felé, a nyugotiak hideg vért kívánó combinatióí pedig nem szorulnak furmint-boraink tüzesitő levére, sőt talán tartanak is tőle.
De vannak ezen fontos okokon kivül még más okok is, melyek tüzes boraink kelendőségét, legalább jelenleg megszorítják, ilyen p. o. a divat hatalma. Versenytársainknak e téren nagyon érdekükben feküdt, hogy a magyar tüzes borokat a világ piaczárói leszorítsák. Francziaország geographiai és politikai előnyei által istápolva, s erősen hangoztatva a divat kolompját, főleg vörös könnyű borait nagy ügyességgel kedveltette meg világszerte, a mely vörös borok e mellett, miután sokkal egyszerűbb kezeléssel is járnak, sokkal alkalmasabbak a messzire való szétküldetésre is. Es a világ meg is kedvelte a franczia vörös borokat s uralgó divattá emelte azt egyfelől, míglen a borfogyasztók nagy része, mely a fehér boroknak híve maradt, napjainkban a zamatos fehér rajnai borok mellett rajong, melyet sokszor mesés árakon is kész megszerezni.
S valóban a német alaposságnak, a kifogyhatlan kisérleti szorgalomnak és a gyakorlati tudományosság alapjára fektetett pinczekezelésnek sikerült is a híres risling-faj borában oly italt nyújtani, mely a kedélyt felderítve részegséget aligha okoz, s főleg kedves zamatossága által még a legválogatóbb inyenczek követeléseit is kielégíti. A mai műveltebb világ ártatlan s nemesebb élvezetet hajhász a borban, és nem akar általa a baromiságig lealacsonyittatni.
S mivel ez csakugyan így van, s mivel a magyar ember ízlés dolgában a régi divatot a világra rövid idő alatt sem rá nem beszélheti, sem rá nem erőszakolhatja: legtanácsosabb leend ezentúl nekünk is a fogyasztók ebbeli kívánságához simulni; és ezért nem lehet a furmintra nézve más hitvallásunk, mint a következendő:
Viseltessünk kegyelettel e nemes ősi s elődeink gondoskodása folytán jelenleg még legelterjedtebb fehér szőlő-fajtánk irányában, őrizzük meg azt, mint monopolizálható nemzeti kincsünket valamennyi régi jó expositióinkon, melyeken az magának is jó hirt, s gazdájának legalább a múltban szép jövedelmet biztosított; - legyünk a legjobb remény nyel, hogy a jó furmint-borok hire s becse Phönix gyanánt ismét fel fog ujulni hamvaiból, s hogy a szintén halottaiból feltámadt Magyarország gondos minisztériumának tevékenysége ezen páratlan terményünknek ismét elismerést és kelendőséget fog tudni szerezni, mert számos tartomány van még, mely meleg fázékonyabb climaticus viszonyainál fogva ép az ily tüzes furmintborokra van reá szorulva s hisszük, hogy szivesen meg is fizetendi azt, csak könnyebben hozzá is férhessen. Ámde óvakodjunk a jelenben a furmint-faj további s szerfeletti tenyésztésétől; mert valamint a nemes sas csak a folytonos nap érte bérczeken fészkel és fészkelhet: ugy a furminttőke is csak a legjava szőlő-expositiókra való; nagyon kár azt a középszerűekben vagy épen a silányokon terjeszteni, miutána furmint csakis amott, az expositió kedvezményei segítségével képes legbecsesebb sajátságát - az aszu-képződést - kifejteni; ellenkező esetben pedig egyebet sem várhatunk utána, mint középszerű bort, azaz: ordinariumot ott, a hol különben ügyes és okszerű eljárás mellett kiváló jelességü s kelendőségü zamatos borokat termeszthetnénk.
A tapasztalás azt bizonyítja, hogy a bor zamatossága nem egyedül csak a szőlőfaj eredménye, hanem eredménye egyszersmind a kevésbé hevitő külbefolyásoknak is; ez oknál fogva zamatosabb az erdélyi és rajnai riesling bor, mely bőséges harmat s egyéb lecsapódások s továbbá kevésbé hevitő külbefolyások oltalma alatt készül, s igy a nemes rothadásra alkalmat talál, mintsem ama risling-bor, mely Magyarország legelső rangú expositióin ellenkező külbefolyások hatalma alatt terem; mi abban leli magyarázatát, hogy a riesling bogyói emitt szintén megaszván, inkább szokatlan tüzességü bort adnak, vagyis oly bort, melyben a tűz, a zamatosság rovására fejlett ki.
Kitetszik a mondottakból egyfelől: hogy a furmint-bor, mely a tüzes borok legfőbb képviselője, a versenyt a risling-borral, mely ismét a zamatos boroknak főképviselőjét képezi, ez idő szerint a világ piaczain ki nem állhatja; mi annál is inkább igen természetes, miután e különnemü borok mindegyike másmás catliegoriába tartozván, a fogyasztó-közönség különvált követelményeinek tulajdonkép meg sem felelhet; mert mig a tüzes magyar furmint-borok jobban tetszenek a hidegebb tartományok férfiasabb lakóinak, addig azokat mint felette hevitő-italt Európa nyugoti tartományainak legnagyobb része visszautasitja, de kitetszik a fentebbi mondottakból, másrészt még az is: hogy a zamatos risling szőlőfaj Magyarországnak szárazabb éghajlatánál fogva, minálunk igazi s kedvelt hazáját aligha fogja valaha feltalálni.
Azon azonban koránt sincs okunk aggódni, hogy a magyar borok örökre ki lesznek zárva mindazon piaczokról, melyeken csak a zamatos boroknak van kelendőségük, mert hazánk egész seregét képes a zamatos szőlőfajoknak felmutatni, melyeknek zamatja ugyan nem azonos a rieslingével, ámde más irányban szintoly kedves, mint a riesling zamatja, a maga nemében. Sőt meg vagyunk győződve arról is, hogy lesznek finom izlésü emberek, kik előtt p. o. a sárfehér vagy szerémi zöldnek sajátos zamatja kedvesebb lesz, mint maga a rieslingé, és példákban sem szűkölködünk ebbeli állitásunk igazolására: mert aki valamikor jól kezelt somlyai bort, p. o. Zichy Manó ur jeles pinczéjében izlelt, és annak finom sárfehér-zamatjára visszaemlékszik, az bizonyosan helyben fogja hagyni állításunkat.
S már most czikkünk befejezéséhez érvén, annak főpontozatjait a következendőkben kívánjuk összefoglalni:
1-ör. Magyarország szőlőfajainak keverése s száma korántsem oly nagy, mint az emberek rendesen gondolják; de ellenben számtalan ezen fajok elnevezése, s az rendesen minden határban változik.
2-or. Ennél fogva valamennyi jelentékenyebb szőlőfaj, az ország különféle vidékei szerint, 30-40 elnevezésben is részesül, mi a faj-elnevezések összegyűjtését s rendszeres összeállítását elkerülhetlenül szükségessé teszi, miután csak ennek birtokában lesznek képesek szőlősgazdáik szőlőfaj dolgában egymást megérteni.
3-or. Valamennyi jobbféle magyar vörösbora feketekadarka levéből készül, s alig létezik fekete szőlőfaj, mely mint jeles vörös borok nyers anyaga oly sokféle előnyökkel birna, mint a kadarka. Színre és az érés idejére nézve ellenben nálunk, a fekete külföldi fajok közül, a nagy burgundi és az oporto érdemelnek figyelmet.
4-er. A jobbféle magyar fehér borok legnagyobb részét szintén ismét csak egy faj után szűrik, mely nem más mint a furmint. A furmint legfőbb sajátsága az, hogy kedvező körülmények alatt sok aszút készit, minélfogva a jobbféle furmint vagyis magyar fehér borok rendkivülí mód tüzesek, azaz szeszesek.
5-ör. A tüzes boroknak csak az északi tartományokban akadnak vevői, s ennélfogva a magyar tüzes borok eddig is főleg csak ott találtak vevőre.
6-or. Lengyelország elszegényedése és politikai ziláltsága óta boraink keresettsége tetemesen megcsökkent. Nyugot-Európa borfogyasztóia bevett divat szerint inkább csak a könnyű franczia vörös borokat kedvelik, fehér borokra nézve pedig, részint fonákul értelmezett egészségügyi szempontoknál fogva, részint Ízlésük befolyása alatt, a magyar borok tüzétől tartanak s inkább a gyenge, de zamatos rajnamelléki riesling-borokat részesitik pártfogásukban.
7-er. Mindezek tekintetbe vételével a józansága magyar borosgazdának azt parancsolja, hogy borának specialitásánál fogva maradandó becsű furmint-ültetvényeivel ezentúl csak a furmint természetének megfelelő és régóta már világhírben részesült expositiókra szorítkozzék, s kevésbé kedvező körülmények között ezentúl inkább a hazai zamatos szőlőfajok elszaporitására fordítsa figyelmét; értjük ezek alatt főkép a szerémi zöldet, sárfehéret, bálintot stb. Ajánljuk pedig borászaink figyelmébe a nevezett hazai zamatos fajtákat azért, mivel a riesling Magyarország szárazabb éghajlata alatt csak ritkán felelhet meg várakozásunknak, holott a nevezett zamatos ősi fajták, melyek eddig kárunkra, kevés figyelemben részesültek; igaz, hogy riesling-zamatu bort, nem szolgáltatnak, de az egyéni izlés sokféleségénél fogva mindenesetre oly italt adnak, mely bizton sok kedvelőre számolhat. Legyen szabad e helyütt az illatok különféle kellemeire emlékeznünk, melyek közül némelyek a jáczintot kedvelik, mások ismét, - ki a reseda, ki a szegfű, ki ismét a violának adnak elsőséget s azt hiszem épen igy vagyunk a borok zamatosságával is.
Tüzes borokhoz egyedül az észak fázékony lakója nyúl, de csak legyen sok s jól kezelt oly zamatos borunk is, mint a milyen p. o. a somlyói vagy neszmélyi stb. akkor, hiszem, megnyerendjük részünkre a borfogyasztó közönségnek azon részét is, mely eddig csak a Rajna-melléken szokta beszerezni szükségletét.”
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!