A hagyományok és a család mentén 2. rész

Beszélgetés Gere Andreával

2009-06-08 | Tóth Adrienn

Cikkünk előző részében leginkább a Villányi borvidékről, a jellemző kékszőlőfajtákról és a Gere Attila Pincészetről volt szó. Persze szót ejtettünk az utóbbi két évjáratról és a pincészet legismertebb boráról, a Kopárról is. Ebben a részben kicsit jobban megismerkedünk majd Andreával, kiderül, mivel foglalkozik a pincészetnél, és hogy hogyan jutott el idáig.

Itt az ideje, hogy az általános tudnivalók után kicsit Rólad is beszéljünk. Mindig is kristálytiszta volt, hogy a borászatban akarsz dolgozni, itthon, Villányban?

Hat évet éltem Budapesten, de az elég is volt. Befejeztem a főiskolát, és utána még maradtam körülbelül másfél évet. Mivel pénzügyi szakra jártam – máig nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez miért alakult így –, gondoltam, egy kis gyakorlat nem fog ártani. Ezért először egy adótanácsadó cégnél helyezkedtem el, aztán egy filmforgalmazó cégnek voltam a pénzügyi vezetője. Ez alatt az idő alatt persze nem tudtam teljesen eltávolodni a boroktól: „Andikám, írni kellene egy borleírást… Andikám, fordítsd ezt le légy szíves…”- küldték a feladatokat otthonról Budapestre, én pedig nem szerettem azt, hogy az otthoni teendőket nem tudom rendesen elvégezni. 2003. nyarán döntöttem úgy, hogy inkább hazaköltözöm.

Milyen volt hazatérni, hogy kezdődött a munka itthon?

Nyilván mindannyiunknak sokat kellett tanulni, például az együttműködésről. Eddig apukám egyedül döntött sok mindenben, anyukám ugyan itt volt, de ő leginkább a vendéglátással foglalkozott. Aztán hazajöttem, és egy év múlva Zoli, a férjem is ideköltözött. Ekkor adódtak olyan helyzetek, hogy apa elfelejtett szólni dolgokról, én pedig kaptam a telefont, hogy ezt Gere úr már eldöntötte, miközben azzal én foglalkoztam. Neki is hozzá kellett szoknia ahhoz, hogy bizonyos kérdésekben már nem csak ő dönt, és hogy egyeztetnie kell velünk.

Mivel foglalkozol ma a pincészetnél?

Ahogy az a legtöbb családi vállalkozásnál lenni szokott, gyakorlatilag mindennel. A közelmúlt egyik legnagyobb munkája persze a Crocus Gere Borhotel életre hívása volt. Rengeteg feladatot jelentett, hiszen azt szerettük volna, hogy minden olyan legyen, amilyennek mi gondoljuk. Ennek persze az a legjobb módja, ha te magad választasz ki mindent, az evőeszközöktől a függönyökig. Csak hát ez rengeteg energiát igényel, rengeteg időbe telik, de végül is - azt hiszem - minden olyan lett, mint ahogy azt elképzeltük.

A megnyitás sem volt egyszerű, mert úgy terveztük, hogy előtte lesz időnk egy hónapnyi próbaüzem beiktatására. Ebből aztán az lett, hogy a nyitás napján a hátsó ajtón toltuk ki a munkásokat, mialatt a főbejáraton már jöttek be a vendégek. Végül is egy új szárnnyal, teljesen új szobákkal és étteremmel bővült a korábbi panzió, de a régi szobákat is felújítottunk.

Ez persze nem minden, külön wellness részleg is működik uszodával, pezsgőfürdővel, szaunákkal, gőz- és ülőfürdővel, valamint különböző szőlőre és borra épülő masszázsokkal, kozmetikai szolgáltatásokkal is készültünk. A szálloda működtetése főleg a kezdeteknél jelenti azt, hogy szinte az egész családnak állandóan ott kell lennie, nincs más választás, de mára végre elmondhatom, hogy sikerült nagyrészt visszatérnem a pincébe.

Ezek szerint Te a borászattal foglalkozol inkább. Édesapádat mindenki ismeri, anyukádnak a vendéglátás adja a legtöbb tennivalót. Hogyan is épül fel a csapat többi része?

Az öcsém a Kertészeti Egyetemen tanult szőlészetet, ő szívesebben dolgozik a pincében, mint a vendégek körül. És persze nem hagyhatjuk ki Alain Rousse-t, borászati szaktanácsadónkat, akire azért volt szükségünk, mert a bor folyamatos figyelmet igényel. Volt olyan időszak, amikor az öcsém még az egyetemre járt, édesapának pedig elég sok borkóstolón, rendezvényen kellett megjelennie. Lényeges volt, hogy valaki folyamatosan legyen a pincében. Ő egyébként francia, de már hosszú évek óta itt él Magyarországon, hiszen egy mohácsi lányt vett feleségül.

A csapathoz tartozik természetesen a férjem, Pauli Zoltán is. Amíg nem volt a szálloda, addig itt dolgozott a pincészetben. Ő egyébként egy nagyon kreatív ember, ötletek tömkelege pattan ki a fejéből állandóan. Így adódott, hogy ő vette kezelésbe a weblapunkat mind tartalmilag, mind formailag, emellett persze a címketervezés, a borok csomagolásának kialakítása is az ő keze munkáját dicséri. Jól kiegészítjük egymást, mert ezek nekem kevésbé mennek jól. Én realistább típus vagyok.

Zoli egyébként abszolút gourmet, fontos neki a jó étel, állandóan főz. Így folyamatosan kísérleteznek a séfekkel, hogy egy-egy bor mivel passzol a legjobban. Ezért is alakult úgy, hogy ő vette át a borhotel és az étterem irányítását.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Újabb telepítések, újabb fejlesztések?

Isten ments! Egyelőre árgus szemmel figyeljük apát is, hogy újabb szőlők megvásárlására még csak gondolni se tudjon. Nem annyira új projektekben gondolkodom, inkább a már működő területeket szeretném teljes egészében átlátni, és mindent alaposan megtanulni.

Fel van dobva a labda, a jövőben mindent legalább ilyen jól kell majd tudnom csinálni, hiszen én fogok a pincészettel foglalkozni. Édesapa ma ugyan ott van mindenhol, és koordinál mindent, de nekem is lassan meg kell tanulnom, értenem ugyanezt.

Bár a borászatoknál ez teljesen normális, sokan valószínűleg nehezen tudnák elképzelni, hogy a családjukkal dolgozzanak együtt. A korábban említett súrlódásokon túl ez Nálad nem okozott gondot?

Az a szerencse, hogy az öcsém, Zoli és én is más típusok vagyunk, így bár vannak nézetkülönbségek, mégis jól ki tudjuk egészíteni egymást. Igazából nem szívesen vagyok távol az otthonomtól és a családomtól. Amikor Amerikába utaztunk a párommal egy bormarketing kurzusra, majdnem megőrültem a gondolattól, hogy három hétig nem leszek itthon. Visszagondolva persze nagyon jó volt, mert sokat tanultunk, de a végén már alig vártam, hogy hazajöjjünk.

Gere Andrea még az út elején jár, bár kétségtelen, hogy már most is olyan háttérrel bír, amelyet nem sokan mondhatnak magukénak. Ez azonban nemcsak előnyt, de felelősséget is jelent, hiszen nem elég a jól felépített nevet bevezetni a köztudatba, annak folyamatos továbbviteléről is gondoskodni kell. Az új generáció sokoldalú érdeklődését látva azonban úgy gondoljuk, erre minden esély meglesz a jövőben.

Ha érdekelnek további írásaink a témában, jelentkezz Téma hírlevelünkre!

Címkék

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!