A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!
Menü

A hónap témája az étel és a bor

Egy falat, egy korty, hmm…

2008-04-12 | Tóth Adrienn


A hónap témája az étel és a bor

Sok gourmet borvacsorán, rendezvényen vettem már részt itthon, mielőtt abban a szerencsében volt részem, hogy egy nápolyi család otthonában eltölthettem pár napot. Szégyen – nem szégyen, azt kell mondanom, hogy igazából ott, Itáliában értettem meg, hogy miről szól az étel és bor kapcsolata.


 

Hozzá kell még tennünk a képhez, hogy általában igen sok olasz bor hazájától távol kóstolva nem hogy nem jó, de kifejezetten közepes… Mi történhet mégis, amikor egy tál tésztától a bor mágikus módon átalakul, és a világ legistenibb itala lesz belőle?

Egyszerűen megtalálta társát, akivel tökéletes harmóniát alkot. És ehhez igazán nem kellett sok, házigazdáim ugyanis nem voltak borszakértők, nem kifejezetten szabvány szerinti pohárból ittunk, szinte az alapszabályokat sem tartották be, mégis kifogástalanul a helyén volt minden. Mert megszokott és természetes volt.

Hozzáértő, sokat tapasztalt, és még többet evő és ivó szerzőink a hónap folyamán mély, sokszor talán bonyolultnak tűnő fejtegetésekbe bocsátkoznak majd arról, hogy konkrétan melyik ételhez melyik bor illik. És tagadhatatlanul igaz, van olyan pillanat, amikor egy étel és bor egymásra talál, ekkor megcsillan valami a tökéletesből, és lekacsintanak az Olümposz tetejéről az istenek.

Azonban ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy eltekinthetünk a mindennapok csodáitól. Hiszen azért egy pont után nem érdemes túlmisztifikálni az egészet: kinek-kinek ízlése szerint igenis kijár az a pohár fehér/rosé/vörösbor a vacsorához, amelyet épp megkívánt. Chef és sommelier vizsga nélkül is.

Külön megjegyzendő, hogy a nap második részével egyszerűen csodát tehet egy pohárnyi, akár fél deci könnyű fehérbor vagy rosé elfogyasztása az ebédhez, de a délutáni csendes pihenőt, amely valószínűleg az óvodás koron túl kevesünknek adatik meg, részben helyettesíteni képes.

A bornak számtalan csodája van - ezeket gyakran emlegettük már és fogjuk is a továbbiakban -, ott vannak az általa kialakított emberi kapcsolatok, vagy az általa megismert varázslatos vidékek, nem is beszélve orrunk és ízlelőbimbóink újbóli felfedezéséről.

A legfontosabb számomra azonban mégis az, hogy a bor képes arra, hogy lelassítsa az életünket, van egy amolyan „fék-funkciója”. Arról valószínűleg nem kell meggyőznöm senkit, hogy erre manapság mennyire szükségünk van. A „slow down” programnak pedig leghitelesebben kétségtelenül mindennapi étkezéseinken keresztül tud megfelelni.

Gondoljuk csak végig, ha valaki rákap a bor ízére, és beviszi annak csodáját otthonában, valószínű, hogy a terített asztalnál töltött idejét mindenképpen megkoronázza vele! Aki pedig tudatosan ügyel arra, hogy mit iszik, az előbb-utóbb kikapcsolja a tévét, és beszélgetni kezd a körülötte lévőkkel, majd figyelmet fordít arra is, hogy mit eszik hozzá. Főzni kezd, amint pedig megérti a megfelelő alapanyagok fontosságát, közelebb kerül az őket hitelesen előállító emberekhez is. Piacokon kofákat, rejtőzködő sajtmestereket és kovásszal dolgozó pékeket fedez fel. Időrablásnak is tűnhet az egész, pedig valójában minden ilyen perc órákkal érhet fel, aki ráérzett már erre tudja, miről beszélek.

Titkok tehát nincsenek, az általunk leírt „szabályok” pedig végképp nem arra hivatottak, hogy korlátozzanak, inkább, hogy egy új világ megnyitásával még több élményhez vezessenek bennünket. Végszóként talán elég ennyi: Jó étvágyat!

Ha érdekelnek további írásaink a témában, jelentkezz téma hírlevelünkre!

 

 



Minitanfolyam

Hírlevél

Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!