A móri jó kedélyű borász
Miklós Csabinál elidőzve
2012-01-15 | Vizi Csenge
Móri utazásunk egyik gyöngyszeme Miklós Csabihoz vezetett. Amikor ott jártunk, népes sereggel szüretelt, vendégeket várt, mondhatni folyamatosan csak pörgött. A nap során többször összefutottunk, de mindig rohant. Aztán egyik pillanatban megláttunk egy idősebb Miklós Csabi-kiadást. Szóba elegyedtünk a végtelenül kedves, nyugodt emberrel. Ahogy mesélt az életéről, szép lassan összeállt a kép. Nem véletlen a hasonlóság, ő Csabi édesapja. Félreértés ne essék, történetünket Miklós Csabi meséli, akinek nagyon sokat jelent, hogy apukájával együtt építik fel birodalmukat.
Az Ezerjó utcában található a hármas szám alatt a Miklós Pince, ahol összefutottunk Csabi édesapjával és rengeteg szőlővel. Épp a szüretről érkeztek, de fáradtság egy pillanatig sem tükröződött a férfin, míg szóval tartottuk. Megtudtuk, kettőjük munkájára a tökéletes összhang jellemző, de míg Csabi borász, édesapja nem egy főiskolán vagy egyetemen tanulta e mesterséget, hanem az élet tanította meg rá. A szőlészeti munkák nagy részét is ő végzi, elmondása szerint ennek azért örül, mert így Csabi tud a vendégekkel foglalkozni, akikből bőven akad, és neki az igazi felüdülést a szőlészeti, borászati munkák, no meg a vadászat jelenti.
Miközben beszélgetünk, csatlakozik Csabi is, aki széles mosollyal rögtön a kezünkbe nyom egy-egy poharat, és megkér, hogy vegyük az irányt a pince mélyébe. Ott aztán máris látható, mennyire egymásra van hangolódva apa s fia. „A „Főnök” igazságtalanul osztja be a munkát” – kacsint apja felé Csabi, majd rögtön hozzá is teszi, hogy „azonban ha nem lenne apa, nem lenne jó bora sem a pincénknek.”
Egy kis ezerjó, chardonnay, majd tramini mellett folytatódik utunk, közben pedig megérkezik Csabi édesanyja is, így fotók készülnek, aztán pedig indul a mese egy Marilyn Mórról mellett. „Apa nagyon szereti a hegyet, a szőlőt, már-már együtt él vele. Hobbiszőlészként kezdte, egy hordó bora volt, amikor Móron borkészítéssel kezdett el foglalkozni. Mindig is ambicionált engem, de sosem kötötte ki, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Ösztönözni nagyon jól tudott, azt mondta, ha segítek neki, akkor vezethetem a Kispolskit.”
Közben Csabi nagyon megszerette a bor világát, a szőlészkedést, apjával együtt rendszeresen kóstoltak bort, így formálódott lassan, de annál biztosabban ízlésvilága, és kialakult benne, hogy milyen stílus is az, amelyet szeretne pincéjükben megvalósítani. Majd olyan 14 éves lehetett, amikor megtanította neki a kénezést, a metszést és egyéb alapmunkálatokat az édesapja. Ekkor már kertészeti középiskolába járt, ahol azonban az édesapjának köszönhető tudás miatt szinte már nem volt mit tanulnia. Édesanyja ellenben annak örült volna, ha tolmács lesz belőle. Ez a vágya hamar elszállt, hiszen végül a Kecskeméti Kertészeti Főiskolára jelentkezett, kertészmérnöknek.
„Sok barátra tettem szert ez idő alatt, mindig is rafinált srácnak tartottak. Nem is értem, miért!” (mosolyog) „Végül szőlész-borász mérnökként diplomáztam. Így én zöldségtermesztést nem is tanultam, hála istennek. Az iskola elvégzése után virágimporttal kezdtem foglalkozni. Azt gondolom, a számok magukért beszélnek: 1997-ben a 17 nagykereskedő egyike voltam.”
A pince előtt már nekünk is feltűnt a rendezett terep, látszott a késő ősz ellenére is, hogy komoly figyelmet kapnak a növények. Akaratlanul is arra gondol az ember, hogy ha valaki ennyire szereti a virágokat, akkor az esztétika az élete többi részében is a helyén van. Ezt láttuk Csabi pincéjének fogadóterében is, berendezéséből is leolvasható a természet imádata, a szépre törekvés. Azonban itt át is térünk a borászkodásra, a virágnagykereskedésből éles kanyarral az ezerjónál kötünk ki.
„Hiszek az ezerjóban! Szerintem teljesen mindegy, melyik évjáratról van szó, szép és különleges arcukat mutatják az ebből a szőlőfajtából készült borok. Ennek a hungarikum fajtának az aromavilága egyszerűen elbűvölő, minden évjárata rengeteg izgalmat rejt magában, hatalmas potenciállal bír.”
A Miklós család 3,5 hektáron gazdálkodik, elmondásuk szerint nem is szándékoznak többe fektetni, ez az, amit két ember, apa és fia még el tud látni, meg tud művelni. A 15.000 darabos palackszám pedig elég ahhoz, hogy két családot ellásson. „A boraimon a szüleim és testvérem iránti szeretetem, tiszteletem is megjelenik, hiszen egyiken apa, másikon anya, a harmadikon pedig a húgom tűnik fel. Sajnos a család női tagjai messze kerültek a borászattól, de apával meg is egyeztünk abban, hogy ez férfimunka.”
Traminiből, királyleánykából, rajnai rizlingből, ezerjóból, chardonnay-ból, zöld velteliniből és kékfrankosból készülnek boraik, amiknek alapanyagát a saját területeken túl egy-két ismerős szőlésztől is felvásárolják.
„Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ha valaki elkezd egy brandet felépíteni, a munkáját és annak gyümölcsét, a bort kommunikálni szeretné, abban bizony a hitelességnek alapkövetelménynek kell lennie. Mi a humoros, bájos formába mozdultunk el, ez az, ami a kommunikációnk alapja. Ezért is kértem fel annak idején jó ismerősömet, Ipacs Gézát, hogy segítsen portfólióm címkevilágának kialakításában. Éreztem, láttam, hogy ő hidat teremt a termelő és a fogyasztó között a művei által. És ez nekem nagyon kellett.”
Miklós Csabi címkéi kialakításában teljesen Ipacs Gézára hagyatkozik. „Eddig minden címketerv működött, cenzúra nélkül elfogadtam. A boraim neveit pedig együtt ötletelve találjuk ki. Egy dolog számított csak a tervezések során: a fantáziadús, bolondos vonal. Ez tükröz engem igazán.”
Azóta is együtt feszegetik a határokat az olyan elnevezésekkel mint az Ezredes (ezen található Csabi édesapjának arcképe), az Utazóbőrönd, a Csakazízéért stb., amelyek a vagány borász abszolút tükörképei. „A boraimat egyébként teraszboroknak tartom, nem tökéletesek, hanem egyszerűen csak jó belőlük inni egy-egy kortyot egy meleg nyári délutánon. Ezeken keresztül mutatom be, mennyire nagy élmény a borokkal foglalkozni; szeretném, ha mások is megértenék általuk, hogy örömömre szolgál ezt a mesterséget űzni.”
Csabi a pezsgőkészítésben is nagy lehetőségeket lát, szerinte a jövő egy szeletét fogja képviselni e termékkategória. „És ezt a fajta italt máris összekötném a turizmussal, hiszen ha ide hétvégenként 30-50 vendég érkezik, elcsábíthatók finom borokkal, leköthető a figyelmük, akkor azzal egyfajta pezsgés generálható e vidéken.”
Mórból Miklós Csabi szerint egy hétvégi borvidéket kellene faragni, egy helyet, ahová szívesen kirándulnak az emberek, jókat ehetnek, ihatnak, túrázhatnak. „A borvidék tele van fiatal, feltörekvő borászokkal, akik a korszerűsítés útjára léptek. Schmidt Zsuzsi, Vécsei András, Bozóky Peti, Galambos Andris, Csetvei Kriszti, Frey Szabolcs, Varga Máté és Kamocsay Ákos mind-mind az új út részei, akikhez érdemes ellátogatni egy kiruccanás alkalmával, hiszen új perspektívából láttatják a vidéket, a borászkodást.” Csabi úgy tartja, az ízlés és a szakmai szeretet nagyon fontos, ami szerinte ezen borászoknál fel is lelhető.
Majd picit tovább kalandozunk a saját jövőjében, amiről beszélgetve Csabi elárulja: „Őszinte mosollyal szeretnék mindig fogadni mindenkit, akik vágyam szerint hasonló vagy még őszintébb mosollyal távoznak majd tőlem. Ennek kulcsa az, hogy annak idején én az élmény miatt kezdtem el foglalkozni a borászkodással, ezt is szeretném továbbadni. Remélem, az idő igazol majd minket. Szeretnék egy borétteremmel is szolgálni az e vidékre érkezőknek, hogy a kitűnő borok mellé kitűnő ételek is kerülhessen az asztalra, és egy vendégház is tervben van, hogy pihenésük ideális körülmények között történjen. No és az ezerjó az, ami továbbra is motivál: szeretnék többet telepíteni. Számomra ez kell a lendülethez és az életerőhöz.”
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!