A téma a Balaton
Hazai vizeken...
2009-08-01 | Tóth AdriennAz autópályáról lehajtva, és az első településeket elhagyva, meglátni a Balatont, az maga a mélyről feltörő, ösztönös életöröm. Annak ellenére vagyok így vele, hogy nem tartozom a pancsoló típusba. Hasonló érzés, mint amikor az ember megpillantja a tengert, csak ez szelídebb és otthonosabb.
Városról-városra haladva felbuzognak bennünk a gyerekkor nyaralásainak, táborozásainak vagy a barátokkal, családdal itt töltött vakációknak az emlékei. A strandok, a lángos, az átmulatott éjszakák mindenkinek járnak, van azonban ennek a tónak egy olyan varázslatos arca is, amelyet csak a borok barátai ismerhetnek.
Leülni egy teraszon, ahol magunk körül szőlőtőkék sorait látjuk, lábunk alatt pedig a Balaton világoskék vizét, a rajta vonuló vitorlásokkal, már csak a helyszín miatt is különleges élmény. Ha ehhez még hozzáveszünk egy pohár hűvös olaszrizlinget és egy kellemes beszélgetést, elég csak rágondolni, és az ember nyújtózik egyet. Fizikailag vagy képletesen.
A nyár közepén pár napra útra keltünk, hogy meglátogassunk néhány borászt, aki ebben, a nem éppen ingerszegény környezetben kénytelen napról napra létezni, és legfőképp bort készíteni. A tervbe vett állomások előtt egy spontán kóstolóra is sor került Badacsonyban, a Szeremley Szőlőbirtok Szent Orbán Borház és Étterem teraszán.
A lemenő nap színterében, néhány régi rajnai rizling kóstolása közben, mi másról is beszélgethettünk volna, mint a borkóstolás ideájáról. A diskurzust Kardos Gáborral indítottuk el, ám később Szeremley Huba is csatlakozott hozzánk.
Kóstolási tapasztalatokat, szituációkat idéztünk fel. Arra kerestük a választ, melyik a legmegfelelőbb helyzet arra, hogy egy bort igazán megismerjünk. Vagyis én kerestem a választ, hiszen beszélgetőpartnereimben egy csepp kétség sem volt a helyszínt illetően.
„Steril környezetben bort kóstolni számomra idegen helyzet. Egyedül nem iszom bort. Ha pedig emberek társaságában vagyok, ott izzadság, lábszag, ételszag, füst van. Egyszer csináltam egy borkóstolót Marcus del Monegóval, az akkori sommelier világbajnokkal. Amikor megtudta, hogy Frankfurt egyik legelegánsabb éttermének szivarszobájában, füstös levegőben szeretnék vele bort kóstolni, teljesen kétségbeesett. Utólag azonban kiderült, meghatározó volt számára az élmény, tudta mikor kell sutba dobni a szabályokat az élet kedvéért.”
Pár korty bor után tovább gömbölyítettük a fonalat, és még messzebb mentünk.
„Volt az életemben olyan – a klasszikus európai szájíz számára ihatatlan – bor, amely számomra sokat jelentett, és amelyről pozitív emlékeket őriztem meg. Ez a bor nem azért volt nagyszerű, mert sok pontot kapott egy borversenyen vagy egy szaklap tesztjén, hanem mert bizonyos helyzetekhez és személyekhez kapcsolódott.”
A beszélgetés után azon gondolkoztam, hogyan is definiálhatunk egy borélményt. Valóban, legnehezebb ezt egy borverseny vagy egy szigorú, szabályos kóstoló keretén belül elképzelni. Tény, hogy a borok mellett az ember hangulatán, környezetén is sok minden múlik.
Sok minden múlik rajta, még sincsenek kritériumai, szinte bárhol lehetőség van megtapasztalására. Egy pincében, egy étteremben vagy akár otthon, de emlékszem pezsgőbontásra a Duna-parton, a rakpart lépcsőin üldögélve, vagy beugrik egy koncert alatt elfogyasztott néhány palacknyi rosé is, amely után másnap reggel megvalósultak a még éjfélkor is őrültnek tűnő fogadalmak, és sohasem fogom elfelejteni azt az olaszrizlinget sem, amellyel a kézben szinte beleolvad az ember a tájba, alig észrevéve időközben megérkező barátait, akikre tulajdonképpen várt.
Persze vannak helyszínek, ahol szinte lehetetlenség ezen élmények elkerülése. A Balaton ilyen. Így csak azt javasolhatjuk, hogy vegye mindenki célba a Balatont, nyáron és ősszel mindenképp. Az itteni pince-élmény begyűjtése ugyanis minden magára valamit is adó borkedvelőnek kötelező.
Ha érdekelnek további írásaink a témában, jelentkezz Téma hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!