A termőhely alapból benne van a borainkban
Interjú Laposa Bencével 1. rész
2013-10-18 | Tóth AdriennA Laposa család egyike azoknak, akik Badacsonyban az elsők között kötelezték el magukat a minőségi borkészítés mellett. Míg korábban a családfőt, Laposa Józsefet azonosítottuk a pincészettel, ma már a fia, Bence az, aki ezt a szerepkört betölti. Sok, a borvidék kapcsán mostanában reflektorfénybe kerülő borász mindössze néhány éve dolgozik itt, épp ezért érdekesnek tartottuk helyzetértékelésre kérni a második generációs borászt.
Tíz hektár szőlőt művelünk, a legjelentősebb feladatnak most ezt tartom. A cél egy profi ültetvényszerkezet kialakítása, mindezt egyrészt a pótlások, hibák javítása, másrészt a folyamatos újratelepítések által látom megvalósíthatónak. Három éven belül szeretnénk végezni az átalakításokkal.
Hogy oszlanak meg a szőlőitek a különböző termőtájak és szőlőfajták között?
Badacsonyban három hektárt művelünk, ennek több mint a fele a pince közvetlen közelében található. A további szőlők is tanúhegyekre húzódnak, a Csobáncon 3,5, a Köves hegyen1, a Szent György-hegyen 0,5, a Somlón pedig kb. 2 hektárnyi szőlőt gondozunk.
Ha a fajtákat nézzük, az első helyen egyértelműen az olaszrizling áll, utána jön a szürkebarát, a rajnai rizling, a sárga muskotály, a kéknyelű, a juhfark és a furmint. Utóbbi a legújabb telepítéseink nagy hányadát foglalja el.
Miért telepítettétek a furmintot ekkor nagyságrendben?
Szeretjük a fajtát, és úgy gondoljuk, hogy Badacsonyban kedvesebb arcát mutatja majd, mint Somlón vagy Tokajban. Sokat gondolkozom a furminton, van olyan időszak, amikor hiszek benne, hogy kitörési pontot jelenthet Magyarországnak, mert azt tapasztalom, hogy az olaszrizlinggel nem lehet kiugrani.
A borvidék kapcsán a rajnai rizlingben is komoly potenciál rejlik, de ebből egyelőre se komolyabb mennyiség, se világszínvonalú minőség nem áll rendelkezésre. Összességében úgy vélem, ahhoz, hogy a magyar borok meghódítsák az exportpiacokat, még nagyon sok minden hiányzik.
Mit kell ehhez borászként tenned?
El kell készítenünk azokat a komoly borokat, amelyeket szeretnénk. Mindezt persze olyan mennyiségben, amit el tudunk adni. Pincére vetítve azonban ez kevés, ha emellett nem működik jól a marketing. A bor is olyan, mint más termék: ha adott a minőség, akkor is szükség van még kommunikációra és innovációra.
Szerintem a borászatnak egy tradicionális iparágnak kellene lennie, ehelyett az innovációkat hajszoljuk, akár a mosóporkészítők. Mindez távol áll attól a gondolatiságtól, amit én fontosnak tartok.
Mi az, ami hiányzik a hazai boros közegből?
A tájékozott, ismeretekkel és borkultúrával bíró fogyasztói kör. Nálunk tíz eladott borból hat a Friss családba tartozik, amelyek könnyed, elsősorban a fajták primer jegyeit hangsúlyozó borok. Az emberek ma elsősorban márkát, életérzést akarnak venni, és mindezt minél olcsóbban. Sajnos azt tapasztalom, hogy a szofisztikált borok egyre kevésbé érdeklik az embereket. Mi azért dolgozunk, hogy ezen, ha csak kis mértékben is, de változtatni tudjunk.
Hogyan lehet ezt elérni?
Szerintem az a legfontosabb, hogy a komoly boraink nagyon jók legyenek. Ezért szakmailag igyekszünk odatenni magunkat. Mindehhez a szőlészeti és a borászati háttér rendelkezésre áll, úgyhogy a végeredmény rajtunk múlik.
Mitől lesz komoly egy bor?
Semmiképp sem a magas alkoholtól. A komplexitást fontosabbnak tartom, a borok termőhelyi karakterét a zamatanyagok egyértelműen meghatározzák, olyan kitétellel, hogy az illatintenzitás fajtától és stílustól függ. Azt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy az oxidáció, a hordó és a borhibák nem jelentenek terroirt.
A termőhely borban való megjelenése kapcsán én szembemegyek a konvenciókkal, szerintem ezt nem kell túlmitizálni: a terroir mindenképpen benne van a borban, ezzel nincs teendő, nekem azzal kell törődnöm, ami e mellett van, hogy a végeredmény kedvessé, intenzívvé, széppé váljon.
A portfólión belül mire vagy a leginkább büszke?
A 2012-es borok közül úgy gondolom, ezt a szemléletet leginkább a Rizling 2 tükrözi. Lényegesnek tartom e mellett a 4 Hegy elnevezésű új borunkat, amely olaszrizling-ültetvényeink válogatását jelenti, és négy különböző termőtáj, a Badacsony, a Csobánc, a Szent György-hegy és a Somló adódik össze általa. Ez a tétel azért különleges, mert úgy találom, hogy jelen esetben a termőhelyek házasítása által nő a komplexitás. Mindenképpen jónak vélem ezt az irányt, de emellett nyilvánvalóan meghagyjuk a dűlős tételeinket is.
Cikkünket holnap ITT folytatjuk.
Ha értesülni szeretnél a magyar és nemzetközi borvilág híreiről, jelentkezz Primőr hírlevelünkre!
Winelovers borok az olvasás mellé
Hírlevél
Ha tetszett a cikk iratkozz fel
hírlevelünkre!